50.fejezet~

Reggel arra keltem, hogy be van dugulva az orrom és fáj a torkom.

Kinyitottam a szemem majd Lou-ra néztem, aki a telefonjával babrált.

- Először is! Jó reggelt! Másodszor! Rám szórtad a bacid. - dünnyögtem a párnába.

- Jó reggelt kicsim. - nevette el magát.

- Nem vagyok jól! - néztem rá a takaróm mögül.

- Én sem vagyok jobban nyugi!

- Hogy lehetünk mind a ketten ilyen szerencsétlenek, hogy nyáron lebetegszünk? - kérdeztem hisztisen.

- Ehhez tehetség kell! - nevetett.

- Az biztos. Ma ugye akkor nem mész sehova?

- Nem tudom. Felhívom Liam-et hogy mi van. - válaszolta.

- Oké. - hunytam le a szemem majd hallgattam a telefonbeszélgetést, amit persze Louis kihangosított.

- Cső! - szólt bele Liam.

- Hello! Lesz ma valami?

- Lesz, de nem neked. Tom azt mondta, hogy maradj otthon, amíg meg nem gyógyulsz, mert szarul nézel ki.

- Oh de jó fej. - nevetett Lou.

- Ja..maga a kedvesség. - morogtam.

- Mi van Jessy-vel? - kérdezte Liam.

- Jessy a halálán van mivel elkapta Louis nyavalyáját. - mondtam unottan mire felnevettek.

- Nem kellett volna annyi nyálcsere. - vicceskedett.

- Payne ne humorizálj! - szóltam rá.

- Vettem főnök! - kuncogott.

- Na, jól van, menjetek akkor dolgozni! - köszönt el Louis.

- Ti meg pihenjétek ki a betegséget.

- Oké. - mondtuk egyszerre és Louis kinyomta.

- Na, megyek, elkezdem csinálni az ebédet meg valami reggeli is kéne.

- Maradj még egy kicsit! - mondta aranyosan, aminek természetesen nem tudtam ellenállni és hozzábújtam.

- Mit fogunk csinálni ma? - kérdezte Lou.

- Te drágám pihenteted a hangod és egy mukkot nem szólsz, egész nap én pedig ápollak!

- Vettem főnök! - emelte a kezét a homlokához majd katonásan tisztelegni kezdett.

- Te buta! - vigyorodtam el majd felemeltem a fejem és a szemébe néztem.

Mélyen elmerültünk egymás tekintetében majd közelebb hajoltunk egymáshoz hogy összeérjen az orrunk és elmosolyodtunk. Louis tekintete a szám és a szemem közt kezdett cikázni majd gyengéden megcsókolt.

 2 percet elvoltunk így majd elváltunk egymástól.

- Most már mehetsz kaját készíteni asszony! - suttogta a számba.

- Fogd be Tomlinson! - nevettem el magam és kimásztam az ágyból.

A szekrényem előtt megálltam majd kikaptam egy otthoni cuccot és magamra kaptam őket persze Louis előtt, ami neki nagyon is tetszett.

Lesiettem a konyhába majd körülnéztem a hűtőben és elkezdtem csinálni az ebédet.

Amíg az ebéd főtt készítettem mézes teát és egy tányér reggelit Lou-nak majd felvittem őket a szobába.

Vissza lesiettem és ránéztem az ételre, ami egész jól állt és nagyon finom illata volt már most.

Éppen a konyhapulton ültem a laptoppal az ölembe és a facebookomat böngésztem, amikor is a telefonom jelzője elkezdett csipogni azt jelezvén, hogy készen van az étel. Gyorsan kivettem a sütőből és letettem az asztalra.

Ekkor csöngettek. Leraktam a kezemben lévő konyharuhát és az ajtó felé indultam megnézni, hogy ki az.

Kinyitottam és egy ismeretlen 14 év körüli lány állt előttem mosolyogva.

- Szia Jessy! Én Gloria vagyok! Kérlek, ne zárd be az ajtót! Bocsánat hogy csak így rád török de...tudom, hogy Louis beteg ezért sütöttem nektek muffin-t! - nyújtotta felém a tányért mosolyogva.

- Szia Gloria! Nagyon rendes tőled hogy így törődsz a fiúkkal! De...miért nem az 1D házhoz mentél? - kérdeztem értetlenül.

- Tudod a Directionerek szinte mindenre képesek. Tegnap este látták Louis-t itt a házatoknál és ebből következtettem le, hogy itt van.

- Ez ijesztő! - nevettem el magam.

- Tényleg bocsi! Nem zaklatni szeretnélek titeket csak átadni ezt a sütit és már itt sem vagyok!

- Tudod mit? Lehívom Louis-t! - mosolyogtam rá és elvettem tőle a tányért.

- Várj itt! - mondtam kedvesen és becsuktam az ajtót.

Letettem a sütiket a konyhapultra majd felszaladtam a lépcsőn a szobámba.

- Louis..egy rajongó van itt és nagyon aranyos! Hozott neked sütit is! Légyszi gyere le! - könyörögtem neki.

Csak egy melegítő nadrág volt, rajta úgyhogy felkapta a pólóját majd megigazította a haját és lesétált velem. Amíg ő kiment a lányhoz én tálaltam az ebédet kettőnknek. Egy 5 perc múlva mosolyogva jött be Lou.

- Tényleg nagyon édes volt! Öröm látni, hogy vannak még rendes rajongók is!

Elmosolyodtam majd a kezébe nyomtam a tányért és a nappaliba sétáltam tévét nézni ahova Lou is velem tartott.

Miután megkajáltunk elterveztük, hogy felmegyünk a szobámba filmet nézni így hát fogtuk a mikróba kipattogtatott kukoricát meg a muffinokat és felmentünk a szobába.

- Mivel fent leszünk, és filmet nézünk, bezárom, az ajtót addig menj fel! - mondta Lou.

- Okés! - fogadtam szót és felsprinteltem a szobámba.

A laptop mappái között megkerestem egy filmet, amit Louis korábban már letöltött majd mikor Lou felért elindítottam.

Párnával kitámasztottuk magunkat majd Lou az ölébe vette a laptopot én pedig a kajákat és hozzábújtam ő pedig elindította a filmet.

*1 hét múlva*

- Kicsim induljunk már! Nem igaz hogy meddig tudsz készülődni! - szólt rám már harmadszor Louis miközben a hajamat csináltam a fürdőszobában utolsó simításként.

- Megyek már! - mondtam dühösen és lefutottam az emeletről.

- Na, végre! - mondta, amire én egy bosszús pillantással ajándékoztam meg.

Ő előrement a kocsihoz én pedig bezártam az ajtót és elindultunk az 1D házba a többi srácot is felvenni mivel egy interjúra megyünk és én is velük tartok.

Zoe holnap költözik be hozzánk és állítólag 6 bőrönddel jön, úgyhogy szegény Harry cipekedhet. Mondjuk, nem mintha nagy távolság lenne a kocsitól az ajtóig behozni a cuccokat de Hazz-t az is megviseli és utána durmol 4 órát.

- Mi tartott ennyi ideig? - puffogtak a srácok miközben beszálltak.

- Jessy készülődött! - mondta Lou.

- 30 perces késéssel indítunk! Nem az esküvődre mész! - mondta Hazza.

- Befejeztétek? - fordultam hátra morcosan mire mind a négy fiú vigyorogva nézett rám.

- Nem fogok bedőlni a szexi mosolyotoknak! Nem volt vicces a beszólásotok!

- Jó, na! Ne haragudj! - nevetett Liam.

Visszafordultam előre és keresztbe tettem a karom.

20 perc kocsikázás után a stúdiónál voltunk. Kiszálltunk majd beléptünk és onnantól elkezdődött az adás előtti nyüzsi. A fiúkat elrabolták készülődni engem pedig rábíztak a fiúk testőreire, akik minden egyes megmozdulásomat kíváncsi tekintettel követték.

Megláttam egy kávé automatát és a táskámba kezdtem el turkálni a pénztárcám után, ami rövid idő után meg is lett. Megindultam az automata felé nem sok sikerrel mivel elém állt az egyik őr.

- Hova szeretnél menni?

- Az automatához inni egy kávét, ha nem gond! Pórázra nem akarsz kötni? - kérdeztem gúnyosan.

- Menj! - morogta.

A géphez léptem majd bedobáltam a pénzérméket és megnyomtam azt a gombot, ami mellett az a szó állt, hogy: hosszú kávé.

Miután kész voltam visszamentem az őrökhöz.

- Ha már fél órát itt kell ácsorognotok mellettem, beszélgessünk! Ki uszított rám titeket? - kérdeztem.

- Louis mondta, hogy semmi esetre se hagyjunk téged egyedül.

- És ha én innen el akarok menni? Mondjuk cigizni?

- Kimegyünk veled.

- Remek! - forgattam meg a szemem majd kisétáltam az ajtón, ami az épület mögé vezetett.

Előkotortam a táskámból a cigis dobozom majd kihúztam egy szálat és meggyújtottam.

Miközben elszívtam a telefonomat nyomogattam.

Jött egy sms Louis-tól, amit rögtön megnyitottam.

"Tetszik a kíséreted? ;) " - állt az sms-ben.

"Legközelebb szerezz nekik pórázt is. Majd beszélünk erről Tomlinson!" - küldtem el neki majd eltettem a zsebembe a mobilt és elnyomtam a cigit.

Visszasétáltam az épületbe és arra a részre mentem ahol az interjút forgatják. Próbáltam operatőr mellett maradni, mert akkor biztos, hogy nem leszek benne a képbe.

Körülbelül olyan 20 perc múlva véget ért az interjú és elengedték a srácokat.

Kocsiba pattantunk majd az 1D házhoz vettük az irányt.

- Mentem aludni! - szaladt fel a lépcsőn Zayn mikor beértünk.

- Én is mennék. - mondtam unottan és ledobtam magam a kanapéra.

- Nem jössz fel a szobámba? - kérdezte Lou.

- De. - álltam fel majd utána mentem.

- Na! Louis William Tomlinson! Most jön a fejmosás! Többet nehogy rám küld azokat a mogorva őröket, mert esküszöm, kiheréllek!

- Muszáj volt! Túl sok rajongó tartózkodott ott te pedig hajlamos vagy hülyeséget csinálni! - feküdt el az ágyán.

- Nem szoktam hülyeségeket csinálni! - ugrottam rá és a csípőjére ültem.

- Áú! - nyávogott. - Jessy mindjárt leszakad a plafon! Hogy te nem csinálsz hülyeségeket? Na, ne viccelj! - röhögte el magát.

Leszálltam róla majd karba fontam a kezem.

- Naa ne sértődj be! - mosolyodott el majd a hátam mögé jött elsöpörte a vállamról a hajam és gyengéden csókolgatni kezdte a nyakam és a vállam.

Elmosolyodtam és megfordultam, hogy meg tudjam csókolni, ami másodperceken belül be is következett ugyanis rögtön ajkaimra tapadt és lassan csókolni kezdett.

- És most azt hiszed, ennyivel el van intézve? - húztam fel a szemöldököm miután elváltunk.

- Ahha. - vontam meg nevetve a vállát.

- Rosszul hiszed Tomlinson! - hunyorogtam. - Nem engedték, hogy az automatához menjek! Ha nem álltam volna  ki magamért nem engedték volna!

- Igen? Majd beszélek velük! Én csak azt mondtam, hogy figyeljenek rád!

- Nem kell beszélned velük, mert többet nem küldöd rám őket!

 Sunyin mosolyogni kezdett én pedig elnevettem magam.

- Louis, ha megtudom, hogy megint rám küldted őket biztos, hogy nem állok veled szóba egy teljes napig!

Elkezdett grimaszolni mire elnevettem magam majd a kezembe fogtam az arcát és nevetve nyomtam egy puszit a szájára.

- Srácok engem ne keressetek, mert elmegyek Zoe-hoz! - nézett be az ajtón Harry.

- Oké! - mondtuk neki majd visszazárta az ajtót.

- Holnap beköltözik Zoe. - dőltem el az ágyon.

- Sok szerencsét hozzá! - nevetett Lou.

- Hát kösz! Imádom, szeretem, de egy idő után sok tud lenni! - szenvedtem.

- Biztos jó lesz! Legalább nem fogsz unatkozni mikor nem, leszek itthon és nyugodtabb leszek, hogy ott van valaki melletted.

- És nem kell az őröket rám küldened, ha elutazol.

- Pontosan! - nevetett fel.

 - Ma hol alszunk? - kérdeztem.

- Hol aludjunk? - mosolygott.

- Hát...még ma üres a ház...

- Nálad alszunk! - vágta rá.

- Valahogy gondoltam. - forgattam meg nevetve a szemem.

- Louis gyere videó játékozni! - kiabálta fel nekünk Niall.

- Jössz? - kérdezte és felállt az ágyról.

- Persze! Lealázlak titeket csúnyán! - pattantam fel majd követtem.

Mikor leértünk levágódtunk a kanapéra és először én és Niall kezdtünk el játszani egy kocsis játékkal, amiben persze versenyezni kellett.

Már éppen nyerésre álltam mikor a mellettem ülő Liam meglökte a karom ennek köszönhetően a kocsim a falnak csapódott és megpördült.

- Liam csak legyen vége! Én, megöllek, esküszöm! - szűrtem ki a fogaim közt és megpróbáltam egyenesbe hozni az autót, ami ment is. Már csak Niall-t kellett beérnem, de végül nem sikerült és a szőkeség nyert.

Louis kezébe nyomtam a kontrollert majd kergetni kezdtem Liam-et az egész házban. Felszaladt az emeletre és bezárkózott a szobájába viszont sokat babrált a kulccsal, ezzel a cselekedettel időt hagyva nekem én pedig kihasználtam a helyzetet és nekiszaladtam az ajtónak, ami kitárult előttem.

Sarokba szorítottam ő viszont csak nevetni tudott.

- Payn! Ha még egyszer meg mered akadályozni, hogy, nyerjek, esküszöm, kiheréllek! - mondtam idegesen és közelítettem felé majd hirtelen rávetődtem és ütni kezdtem persze csak játékból.

A szemem sarkában láttam Louis-t az ajtóban. Karba volt fonva a keze és mosolyogva az ajtófélfának dőlt úgy nézett minket.

- Fogsz még ilyet csinálni Payn? - kérdeztem.

- Nem! - nevetett fel.

- Helyes! - szálltam le róla majd leporoltam magam és rávigyorogtam Louis-ra mire ő elnevette magát és idesétált.

- Jó voltam? - kérdeztem nevetve.

- Tanítanod kéne! - karolt át majd a fenekemre csúsztatta a kezét és belemarkolt.

Elnevettem magam majd adtam neki egy hosszú csókot és Liam után indultam, aki a szerelmi jelenetünk közben kisétált az ajtón grimaszokat vágva.

- De Niall! Ez nem ért! Csaltál! - háborodott fel Payno.

- Nem csaltam csak...

- Csak csaltál! - akadt ki Liam.

- Niall rossz vagy! - vágódtam le mellé.

- Játszol velem egyet? - kérdezte.

- Aha! - vettem el Liam-től a kontrollert és elkezdődött a játék.

5 perc után győztesen ugrottam fel a kanapéról és öröm táncot kezdtem járni, amin a srácok nevetni kezdtek.

- Na, édesem! Játszol velem? - néztem Louis-ra, aki sunyin elvigyorodott és bólintott.

Amíg játszottunk Zayn lejött hozzánk álmosan és leült a kanapéra. Louis nyert én pedig legörbítettem az ajkamat és hátradőltem.

- Hát kicsim...engem nem győzhetsz le! - karolt át Lou.

- Volt már rá példa! - öltöttem rá a nyelvem.

- Egyszer egy gyenge pillanatomban!

- Akkor sok gyenge pillanatod van! - nevettem mire a vállamon átdobott kezével összeborzolta a hajam.

- Ne már! Pedig most olyan jól megcsináltam! - nyávogtam.

- Ne nyávogj! - nevetett majd a tévére emelte a tekintetét és a Zayn vs. Liam versenyt kezdte el nézni.

Estig videó játékoztunk majd úgy döntöttünk Lou-val hogy átmegyünk hozzánk, úgyhogy elbúcsúztunk és bepattantunk Lou kocsijába majd hazáig meg sem álltunk.

Amint beértünk az ajtón az ajtónak nyomott majd megcsókolt.

Elnevettem magam és a kulcsot elfordítottam a zárban majd a nyakába kapaszkodtam és felugrottam az ölébe. Reflexszerűen a lábaim alá nyúlt és megtartott. Átkulcsoltam lábaimmal a derekát és jobb kezemmel a hajába túrtam, míg a bal kezemmel kapaszkodtam.

- Vigyél fel! - haraptam az ajkamba és újra megcsókoltam. Nem kellett kétszer kérni ugyanis amint kimondtam a kérésemet már rohant is fel a lépcsőn.

Becsaptuk magunk után az ajtót majd az ágyhoz sétáltunk Louis pedig óvatosan elfektetett azon majd rám mászott.

A nyakam kezdte el kényeztetni csókjaival, majd amikor már a lejjebb haladásban zavarta a rajtam lévő póló lehúzta azt rólam és a hasam is elárasztotta csókjaival.

Két kezem közé fogtam arcát majd magamhoz húztam és megcsókoltam.

A pólója szélét megfogtam és pár másodperc alatt már a földön is volt. Nem bírtam tovább türtőztetni magam ezért a nadrágját is kigomboltam ő pedig lehúzta magáról.

Sorban megszabadultunk a többi ruhaneműnktől is és elkezdődött egy romantikus éjszaka.