51.fejezet~

Délután 2 óra van és Lou-val éppen Zoe-t várjuk, aki bármelyik pillanatban megérkezhet Harry-vel együtt.

Hát igen...eljött ez a pillanat is, amikor a drága unokatesóm hajlandó beköltözni hozzám.

- Biztos, hogy akarod te ezt? - kérdezte Lou a konyhapultnak támaszkodva.

- Biztos! Imádom ezt az idiótát...csak fárasztó néha. De szerintem én is az vagyok!

- Nem szólalok meg. - tette fel a kezeit védekezésképpen.

- Jobb is Tomlinson! - mosolyodtam el.

- Gyere ide te! - nyújtotta ki a karjait így oda sétáltam és a karjaiba zárt.

- Szeretlek. - motyogtam a vállába.

- Én is te buta. - mondta mosolyogva.

- Mész most valahova? - húzódtam el egy kicsit.

- Hát, ami azt illeti..beszélnünk kell.

- Miről? - kérdeztem és felültem egy bárszékre.

- Ugye Eleanor-ral kicsit viharosan váltunk el. Beszélni akar velem négyszemközt ma a Starbucks-ban.

- Okés! Menj! Köszönöm, hogy elmondtad. Bár ha nem kérdezem meg szerintem nem mondtad volna!

- De mondtam volna!

- Jó mindegy! A lényeg hogy elmondtad!

- Imádlak! - vigyorodott el majd egy puszit nyomott az arcomra és már itt sem volt.

Azért ennyire nem kéne sietnie az exéhez... Na, mindegy.

Örülök végül is hogy elmondta, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok rohadtul féltékeny.

Egy hosszú dudaszó hangzott el, amire én rögtön leugrottam a bárszékről és kirohantam az ajtón. Amint kiértem Harry kocsiját pillantottam meg, ahogy leparkolt a ház előtt.

Kiszállt Zoe majd iderohant és megölelt.

Harry addig kivette a bőröndöket és behozta, sőt még fel is cipelte az emeletre.

- Hogy te miket ki nem hozol ebből a lustaságból! - nevettem el magam mire Zoe is felkacagott.

- Látod? Tök rendes! Kis cukorfalat!

- Az! - nevettem.

- Na, csajok én most magatokra hagylak titeket! Bontakozzatok, ki örüljetek, egymásnak csak a házat hagyjátok egybe! - búcsúzott el Hazz majd váltottak egy rövid csókot Zoe-val és már itt sem volt.

- Na mizu kedvenc unokatesóm? Hol van a vőlegényed? - vágódott le a kanapéra és vigyorogva rám nézett.

Sóhajtottam egyet majd leültem mellé.

- Naa! Mi van? El vagy kenődve!

- Louis Eleanor-ral találkozik most és ez kicsit aggaszt. De nem akarom mondani Lou-nak hogy ez zavar, mert éppen elég vitánk volt már a féltékenység miatt. Meg tudok benne bízni most már 100%-osan csak...rossz érzés.

- Jajj te szegény! Gyere ide! - ölelt meg.

- Louis szeret téged és hidd el, hogy csak beszélgetni fognak! - biztatott a hátamat simogatva.

- Tudom. - húzódtam el és elmosolyodtam.

- De...elmehetünk őket meglesni! - vigyorodott el olyan Zoe-san..ez csak annyit jelent, hogy ördögien.

- Most komolyan mondod? - nevettem el magam.

- Komolyan! Nem lesz, semmi csak megnézzük őket, hogy mit csinálnak!

- Na, jó...de csak annyit mondott, hogy beülnek egy Starbucks-ba...azt nem tudom, hogy pontosan melyikbe!

- Gondolom ahova szoktak járni a srácok!

- Az innen sétával egy negyed óra!

- Na, az tökéletes! Gyere, menjünk! - fogta meg a kezem majd felrángatott a kanapéról.

Felkaptam a cipőmet majd a kulcsokat és elindultunk otthonról.

Út közben eléggé izgultam, hogy le fogunk bukni, de hajtott a kíváncsiságom.

Amint odaértünk lopakodó üzemmódba váltottunk és benéztünk az ablaküvegen persze felhajtott kapucnival és napszemüveggel, merthogy azokat még otthon felvettük.

Nem láttuk őket sehol. Hát persze! Louis nem fog az ablakba ülni, mert tudja, hogy a rajongók rögtön kiszúrnák.

- Zoe ez nem fog bejönni! Louis biztos egy eldugottabb sarokban ül, mert a rajongók felismerik.

- Oh, tényleg! Nem baj! Bemegyünk!

- Mi?? Te teljesen hülye vagy? - akadtam ki.

- Nyugi már! Nem fogunk lebukni! - mondta majd kinyitotta az ajtót és besétált, ahogyan én is.

Kapucni végig rajtunk volt és a pulthoz sétáltunk.

- Szia! Bocsi! Tudom, hogy neked ezt nem lehetne elmondani de...itt van Louis Tomlinson? - súgta oda Zoe az egyik eladónak.

- Itt van. De ezt csak azért mondtam el, mert felismertelek titeket. - vigyorodott el.

- Kérlek, ne szólj neki, hogy itt vagyunk! - könyörögtem.

- Nem szólok egy szót sem! Mit kértek?

- Két Cappuccino-t. - mondta Zoe.

Míg vártuk az italunkat óvatosan körülnéztünk, de sehol nem láttuk őket.

- Hol vannak? - kérdeztem meg a lányt.

- A bolt végében bal oldalt. Louis háttal ül.

- Rendben! Nagyon köszönjük.

- Na, figyelj! Elsétálunk addig és mivel háttal van nem fog meglátni! - súgta oda Zoe.

- De Eleanor igen!

- Nem fog, mert azon a részen ilyen elkerített ülőrészek vannak!

- Jó próbáljuk meg! - forgattam meg a szemem majd követtem Zoe-t.

Sikerült a terv mivel semelyikük sem látott meg minket.

Bedugtam a kapucni alá a szőke hajam, ahogyan Zoe is és napszemüvegben kezdtük el inni a kávénkat közben füleltünk.

- Figyelj, én csak vissza szeretném adni azokat a dolgokat, amik még nálam maradtak és....nagyon sajnálom, ami történt, és ha lehetne... - kezdte Eleanor.

- Figyelj! Ne mentegetőzz! Megtörtént ezzel már nem tudunk mit csinálni. Én találtam egy csodálatos lányt, akinek már a kezét is megkértem, és ha te nem csinálod, ezt velem sohasem jövök össze Jessy-vel. Úgyhogy tulajdonképpen köszönettel tartozom neked.

- Sok boldogságot kívánok nektek és örülök, hogy ilyen jól megvagytok!

- Köszönjük. Akkor most már mehetek? - kérdezte.

- Persze. - válaszolt El.

- Bukj le! - szólt rám Zoe mire én rögtön lehúztam a fejem. Remélem nem látott meg.

Fizetett majd kiment az üzletből.

Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt és lehajtottam a fejem az asztalra.

Megittuk még az utolsó korty italunkat és mi is haza indultunk.

- Nem vagyunk normálisak! - vágódtam le a kanapéra.

- Sosem voltunk azok! - nevette el magát Zoe.

- Ha Louis észrevett nekem végem van! Nagyon ki fog akadni!

- Nem vett észre nyugi már! Profi vagyok!

- Ahha persze... - kuncogtam.

- Van valami baj? - húzta fel a szemöldökét.

- Áhh semmi. Igaz hogy volt már egy pár rosszul sikerült kapcsolatod, de meg sem szólaltam..

- Parker! Fogd be!

- Befogtam! - nevettem el magam.

Csörögni kezdett a telefonom ezért a kezembe vettem és elhúztam az ujjam a képernyőn.

- Szia, baby. - köszöntem bele.

- Szia! Figyelj, ma este bulizunk, úgy készülj! - mondta Lou.

- Mert? Hol? - érdeklődtem.

- Nálunk. Medencés buli lesz és jön egy csomó vendég!

- Oh, oké! - vigyorodtam el.

- Nem akarsz átjönni? Most itthon vagyunk, csak intézkedünk.

- Hát átmehetek, de viszem Zoe-t is!

- Okés! Várunk titeket! - mondta majd letette.

- Na mizu? - kérdezte Zoe.

- Megyünk a srácokhoz mivel este medencés party lesz!

- Úúú imádom a medencés partikat! - ugrott fel.

- Te mit nem imádsz? - röhögtem el magam és felmentem az emeletre. Átöltöztem és a ruhám alá bikinit is vettem.

Amint kész lettem átmentem Zoe szobájába amit Danielle-től örökölt.

- Kész vagy? - kukucskáltam be.

- Neem! Nem tudom, hogy melyik bikinim vegyem fel!

- Ha rám hallgatsz, a pántosat veszed, mivel a srácok tuti eljátsszák a medencébe dobós játékot és a bikini felsőd a nyakadig fog csúszni!

- Óóó tényleg! De okos vagy! Oké akkor azt veszem fel! - mondta.

Elnevettem magam majd megvártam, míg felveszi ugyanis nem képes egyedül becsatolni normálisan a melltartó pántot.

Mikor mind a ketten indulásra készen voltunk bezártuk a házat és útnak eredtünk. Kevesebb, mint negyed óra alatt oda is értünk.

Mivel már elég jártas vagyok itt kinyitottam az ajtót majd beljebb mentünk.

- Hahó, srácok! - kiabáltam el magam.

- Jessy! Zoe! - jött oda Liam majd megfogta a kezünket és a hátsó udvarra vezetett ahol a többi srác Harry és Lou kivételével és a zenekar tagjai tartózkodtak. Én már ismerem őket régebbről, úgyhogy bemutattam nekik Zoe-t is majd elindultunk megkeresni Hazzát.

Rövid kutatás után a konyhában találtuk meg éppen telefonált, ám amikor meglátta Zoe-t már kicsit sem érdekelte a vonal túlsó végén lévő személy, mert egyszerűen rátette a telefont és Zoe-hoz sétált megcsókolni.

- Hazz kivel beszéltél? - kérdeztem, de választ nem kaptam, mert éppen egymás mandulájának a nyalogatásával voltak elfoglalva.

- Harold! - szóltam rá.

- Hm? - fordult végre felém.

- Louis hol van? Vele beszéltél?

- Ja, igen! Elugrott pár dolgot megvásárolni és azt mondta, hogy mondjam meg neked, hogy várd meg itt.

- És te rácsaptad a vőlegényemre a telefont? - kérdeztem hisztérikusan.

- Aha. - vonta meg a vállát nevetve.

- Jól van Harry! Ezt megjegyeztem! - raktam karba a kezem és kisétáltam az udvarra a többiekhez.

Segítettem Liam-nek egy két dísz felhelyezésében meg a hangfalak beállításában majd miután nem akadt semmi munkám csak leültem a medence szélére a lábaimat pedig a vízbe lógattam.

Éppen a telefonomat nyomkodtam mikor két erős kar ölelt át majd a nyakamba puszilt. Elmosolyodtam majd megfordultam és megláttam a vőlegényem vigyorgó arcát.

- Szia. - haraptam az ajkamba majd felálltam és átöleltem.

- Szia! Bocsi hogy nem voltam itt csak elküldtek megvenni a koktélokhoz valót.

- Semmi baj! Csak Hazz nem volt képes átadni az üzenetedet csak miután leordibáltam.

Felnevetett majd megfogta a kezem és behúzott a házba.

- Hova megyünk? - kérdeztem kíváncsian.

- Fel a szobámba végre elvonulni ezektől. Amióta hazajöttem rohangálni kell ide-oda.

- Oh, te szegény!

Amint felértünk bezártuk kulcsra a szobaajtót és ledőltünk az ágyra.

- Na és mesélj! Milyen volt a találkozó?

- Ööm..nem volt semmi különös.

- Értem. Hát jó. - sóhajtottam.

- Naa ne kezd itt nekem! - mosolyodott el majd magára húzott és megcsókolt.

- Bízom benned! - mosolyodtam el. De közben belül oltári nagy bűntudatom volt hisz nem tudtam bebizonyítani, hogy bízok, benne mert nyomoztam utána. Nem hiszem, hogy sokáig fogom tudni tartani a szám a mi kis kémkedésünkről. Nem tudok a szemébe hazudni.

- Jól teszed! Én is benned!

Eljött az este és lent már nagyon nagy volt a sürgés-forgás. Louis-val elütöttünk egy bő 4 órát a szobájában majd miután kellően kipihentük magunkat lementünk segíteni.

A mixer srác 6 óra felé megérkezett és a Dj is, aki majd a zenét fogja biztosítani. 8 óra tájt már a vendégek is kezdtek beáramlani a kapukon. Voltak olyan arcok, akiket egyáltalán nem ismertem és persze voltak hírességek, mint például Ed Sheeran, Katy Perry, Ellie Goulding, Cara Delevingne és még sokan mások.

- Jessy! Nem hittem, hogy itt foglak találni! - jött oda hozzám Olly Murs miközben a hangfalakat ellenőriztem.

- Szia! - mosolyodtam el majd megöleltük egymást.

- Mi van veled? Kibékültetek Louis-val azóta?

- Persze! Képzeld, már menyasszony vagyok! - villogtattam meg a gyűrűm vigyorogva.

- Áh pedig rád akartam hajtani! - nevette el magát.

- Hát sajnálom! Keress mást! - kuncogtam.

- Az lesz. - nézett körül a bikinis lányok között.

- Na mizu srácok? - jött oda Louis.

- Áhh haver! Gratulálok az eljegyzéshez. - pacsiztak le.

- Kösz! - mosolygott Lou.

- Jessy basszus gyere, már segíts nekem! - rohant ide kétségbeesetten Liam.

- Mi a baj? - kérdeztem miközben a kezemnél fogva rángatott.

- Nincs elég pia! Nem tudom, hogy történhetett meg de...el kéne menni, vásárolni!

- Jó szólok Louis-nak és elmegyünk.

- Oké, de siessetek és vegyetek mindenfélét!

- Bízd ide! - vigyorodtam el és Lou-hoz mentem, aki közben már Ed-el beszélgetett.

- Jessy szia! - köszönt mosolyogva a vörös hajú srác.

- Szia! - öleltem meg majd Lou-hoz fordultam.

- Figyelj el kéne menni piát venni, mert nincs olyan sok és Liam minket bízott meg.

- Most komoly? Képesek voltunk pia nélkül bulit csinálni?

- Én sem értem! Mindegy! Siessünk! - sürgettem.

- Oké menjünk. - sóhajtott majd elköszöntünk Ed-től és a garázsba mentünk a kocsihoz.

Gyorsan kiálltunk majd elindultunk a legközelebbi bevásárló központ felé.

 Az út csendben telt, amit furának találtam.

- Van valami baj? - kérdeztem Lou-t aki elmosolyodott és megrázta a fejét.

- Akkor miért vagy ilyen csendben?

- Csak fáradt vagyok. Sok volt ez a buli szervezés!

- Hát igen! Le tud fárasztani. - mosolyodtam el.

Nem hittem el neki hogy csak ez aggasztja, de nem nyaggatom. Majd ha el akarja mondani, akkor, elmondja.

Megvettük az italokat majd visszaindultunk az 1D házhoz.

- Életmentők vagytok! - mondta Liam és kikapta a kezünkből a szatyrokat.

Már javában ment a buli és mindenki elég jól érezte magát, úgyhogy mi is felmentünk leöltözni.

Lou szobájában lekaptam magamról a pólót és a nadrágot és már készen is voltam. Megvártam, míg Louis felveszi a fürdőgatyáját és az ajtó felé indultam.

- Várj. - húzott vissza Lou majd egy csókot nyomott a számra.

- Menjünk, bulizzunk egyet! - mosolyodtam el majd megfogtam a kezét és magammal húztam.

Amint leértünk nem sokat totojáztam és rögtön belementem a medencébe.

A víznek kellemes hőmérséklete volt. Zoe-hoz úsztam és megálltam mellette.

- Na mizu? - mosolyogtam.

- Összevesztünk Harry-vel. - húzta el a száját.

- Mert?

- Cara miatt. Kicsit féltékenykedtem, amit ő nem tűrt és lekiabálta a fejem, amit amúgy megérdemlek, mert bíznom kéne benne.

- Ezt sokat eljátsszuk Lou-val de nyugi majd megbocsájt! Amennyire szerelmes szerintem már most megbánta.

- Hát remélem! - vonta meg a vállát. - És te? Hol voltál? - kérdezte.

- Elmentünk piát venni, mert nem volt elég.

- Áhh! Az a lényeg hogy most már van! Menjünk inni?

- Menjünk! - vigyorodtam el és a medencéből kivezető létra felé kezdtem úszni majd felkapaszkodtam rajta és már kint is voltam.

Zoe-val odamentünk a mixerhez és kértünk két koktélt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hajnali kettőkor nem sokan voltak már a bulin, úgyhogy kicsit lenyugodott a hangulat. Én éppen a medencében voltam mikor valaki a hátam mögé úszott és a nyakamba puszilt. Már nem olyan volt az érzékelésem és a reflexem, mint pár koktéllal, ezelőtt úgyhogy nem ismertem fel az illetőt.

Megfordultam és persze Lou-val találtam magam szemben.

Hirtelen megcsókolt és magához húzott.

Pár másodperc után kezdett eldurvulni így eltoltam magamtól és rászóltam.

- Louis fejezd be! Részeg vagy!

- Igen tudom! De te is! - vigyorodott el.

- Nem! Én csak becsiccsentettem egy kicsit. Az nem ugyan az.

- Te komolyan azt gondoltad, hogy nem tudom, meg amit délután csináltál?

Ez a kérdés egyből kijózanított így már figyelmesen hallgattam.

- Utánam jöttél a Starbucks-ba. Azt hitted nem láttalak?

- Én csak...

- Te csak? Nem bízol bennem! Tudom! Csak már azt nem tudom, hogy mit csináljak, hogy megbízz bennem! Mert már kibaszottul elegem van ebből az egészből!

- Tudom. - hajtottam le a fejem.

- Most jöhetsz bármilyen magyarázkodással vagy ürüggyel! Tudom, hogy azt hiszed, hogy egy idióta vagyok, aki folyton megcsal! Egyszer történt meg és megtanultam a leckét!

- Én..sajnálom.

- Inkább hagyjuk. - rázta meg a fejét majd kiment a medencéből.

De tudtam, hogy ez lesz! Zoe belerángatott a hülyeségébe és most csúnyán meg iszom a levét.

Én is kimásztam a medencéből majd megtörölköztem és egy koktél kíséretében felmentem az emeletre Lou szobájába.

Ott kerestem valami száraz pólót Louis cuccai között meg persze alulra valamit és átvettem őket. Megittam a koktélt, ami rendesen fejbe vágott, mert miután bedőltem az ágyba semmire sem emlékszem.