52.fejezet~

Másnap elég rosszkedvvel keltem.

Körülnéztem a szobában és sikerült fel fognom, hogy ez Lou szobája.

A tegnap estéből kevésre emlékszem arra viszont biztosan, hogy összevesztünk Lou-val nem is gyengén.

Nyújtóztam egyet és a másik oldalamra fordultam ahol ott feküdt Ő.

Másnaposan, fáradtan is rohadt jól néz ki. A borostája és a kócos haja még szexibbé teszi az amúgy is helyes arcát.

Nem volt erőm megmozdulni így csak néztem, ahogyan békésen alszik. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy milyen ijesztő is tud lenni néha mikor ideges.

Nem szerettem volna felébreszteni, mert akkor még morcibb lesz, mint eredetileg így csak néztem.

Egy fél órát fekhettem ott mikor lassan nyitogatni kezdte a szemét és rám nézett. Kettőt pislogott majd nyújtózott egyet.

- Jó reggelt! - mosolyodtam el.

- Reggelt. - morogta és a másik oldalára fordult.

- Ajj ne legyél ilyen! - feküdtem rá és átgurultam a másik oldalára. Még jó hogy ilyen nagy ágya van.

- Hagyjál! - dünnyögte.

- Nem hagylak! Beszéljük meg! - nyaggattam.

- Jessy! Pihenni akarok! Nincs mit ezen megbeszélni! Nem bízol bennem még mindig! Elbasztam! Ennyi!

A szemem könnybe lábadt és a párnába fúrtam a fejem. Rossz ezeket hallani tőle. Nem bírom hallani, ha magát, okolja, azért amiért nem bízom benne.

Nem ő a hibás. Egyszerűen annyi csalódás ért életemben hogy nem tudok könnyen megbízni senkiben. Még ha az a valaki a vőlegényem is.

- Én csak félek, hogy elveszítelek. - szipogtam.

- Jajj istenem... Jessy ne sírj! - lágyult meg és felemelte a fejem.

- Nem tudok bízni, sajnálom. Ez nem a te hibád. Senkiben nem tudok...

- Meg fogom szerezni a bizalmad ha, beledöglök is. Csak...néha belefáradok.

- Nem akarom, hogy magadat okold. - potyogtak a könnyeim.

- Kicsiim! - mosolyodott el. - Nincs miért félned! Nem foglak elhagyni semmiért és senkiért. -  mondta majd adott egy puszit a fejemre és magához húzott.

Próbáltam megnyugodni, ami egy bő 10 perc alatt ment is.

- Akkor nem haragszol már annyira? - néztem fel rá.

- Nem!

- Biztos?

- Biztos! - nevette el magát.

- Menned kell ma valahova?

- Nem igazán. Csak dalt kéne írnom.

- Ja...nyugodtan! Nem foglak zavarni!

- Most ihletet adtál amúgy! - nevetett.

- Akkor írj! - unszoltam.

- Hát jó! - nevetett majd az ölébe vette a laptopot.

Addig én lementem a konyhába valami reggeli után nézni, de ami lent fogadott az sokkolt.

- Srácok! - kiabáltam el magam.

Sehol sem volt senki, úgyhogy felmentem a szobákba és megnéztem őket.

Harry már ébredezett Zoe-val úgyhogy lehívtam őket takarítani, aminek egyáltalán nem örültek és már szerintem azon voltak, hogy bedobnak a medencébe és visszamennek aludni.

- Inkább hívok egy takarító céget! - dörzsölte meg a szemét Harry és felült a bárszékre.

- Ahogy akarod! - vontam meg a vállam és elkezdtem reggelit csinálni magunknak.

Fél óra múlva készen is voltam. Tálaltam magamnak és Louis-nak majd felvittem a szobába.

- Na hogy megy? - léptem be.

- Elég jól! - fürkészte a laptop képernyőjét.

Letettem mellé a tányért mire eldörmögött egy köszönömöt és tovább folytatta a dolgát. Csendben megreggeliztem mellette majd levittem elmosni a tányéromat.

Egy rakás idegennel találtam magam szemben, akiknek az egyenruháján egy porszívó díszelgett....ahha...szóval ők a takarítók. Illedelmesen köszöntem nekik majd leültem tévézni a nappaliba.

- Jessy gyere már kicsit ki a medencéhez! Beszélni akarok veled! - jött le a lépcsőn Zoe.

- Megyek. - álltam fel és kisétáltam vele a medencéhez. Leültünk és a vízbe belelógattuk a lábunkat.

- Na mizu? Mi van Harry-vel?

- Még mindig haragszik és nem tudom megbékíteni sehogy sem. Ideges és feszült és...ilyenkor marhára félelmetes.

- Bántott? - kerekedtek ki a szemeim.

- Jajj dehogyis! - mosolyodott el. - Csak kiabált velem.

- Ez sajnos előfordul. Mi is veszekedtünk Lou-val de már kibékültünk. Sírd el magad és megenyhül. De nem én mondtam! - nevettem el magam.

- Cseles! - kuncogott.

- Hát néha nem árt!

- Na, akkor előveszem a színészi tudásom és felmegyek hozzá.

- Szorítok! - vigyorogtam és felálltam a medence széléről.

- Jessy hol vagy? - hallottam Louis hangját.

- Itt! - sétáltam be a konyhába.

- Ja, oké! Azt hittem már itt hagytál!

- Igen valószínűleg itt foglak hagyni! - forgattam meg a szemem és hozzábújtam.

- Mit beszéltetek Zoe-val? - kérdezte.

- Összevesztek Harry-vel én meg elláttam tanácsokkal.

- Te már gyakorlott vagy benne mi?

- Ez csak természetes!

Ekkor elkezdett csörögni Lou telefonja. Kivette a hátsó zsebéből és a füléhez emelte majd elsétált. Vajon mi az, amit nekem nem lehet hallanom?

- Jajj Hazza ne legyél már ennyire durcis! - hallottam meg Zoe hangját. Később megláttam a hang tulajdonosát is, aki éppen követte a konyhába Harry-t.

Bementem utánuk, mert hallgatózni akartam addig úgy csináltam mintha teát készítenék.

- Nem kellett volna mindent a fejemhez vágni, amikor láttál Cara-val! - dörmögte Harry.

- Nem vágtam olyanokat a fejedhez!

- Csak hogy én mekkora egy fasz vagyok! Igazad van az egyáltalán nem sértő!

- Nem is így mondtam! Azt mondtam, hogy seggfej vagy! - nevette el magát.

- Egyáltalán nem vicces!

- Jól van, akkor duzzogjál még egy kicsit! - mondta Zoe és felrohant a lépcsőn, de ahogy elment mellettem rám kacsintott.

Na, jó tényleg megérdemel egy Oscart.

- Elképesztő! Le seggfejez, és még ő sértődik meg. - fújtatott Hazz és felment utána.

Elnevettem magam majd kimentem a nappaliba megnézni a vőlegényemet, hogy letette -e már a telefont.

- Mi volt az a nagyon titkos dolog, amit én nem hallhattam? - kérdeztem meg és leültem mellé a kanapéra tévézni.

- Csak Tom hívott, hogy...másfél hétig pihenés van, mert elég dalt írtunk.

- Ahha...rosszul hazudsz Tomlinson! - mosolyodtam el.

- Én nem hazudok!

- Áá.. te? Hol már...

- Majd meg tudsz mindent a maga idejében. - mondta sejtelmesen.

- Hú de jó! - ujjongtam persze csak ironikusan.

- Na de most el kell mennem! - mondta majd adott egy puszit a homlokomra és már itt sem volt.

Csörögni kezdett a telefonom ezért rögtön kikaptam a zsebemből és a fülemhez emeltem.

- Szia Dan! - köszöntem bele.

- Szia, csajos! Mi újság? Régen beszéltünk!

- Hát sok új dolog nincs! Most volt egy buli az 1D házban és mindenki józanodik Zoe és Hazza éppen vitatkoznak, Louis pedig titkolózik, amit nem szeretek.

- És még azt mondod, hogy nincs sok új dolog! - nevette el magát.

- Jól van, na! - kuncogtam.

Zayn lejött az emeletről majd leült mellém és arrébb lökött, hogy a lábát fel tudja tenni az asztalra. Mérgesen ránéztem és rácsaptam a combjára.

- Kivel beszélsz? - suttogta a combját fogva.

- Danielle-vel. - mondtam mire ő megforgatta szemét. Felhúztam az egyik szemöldököm és inkább Dan-re figyeltem.

Elmesélte, hogy mi volt vele eddig majd elbúcsúztunk és leraktuk.

- Miért forgattad a szemed? - kérdeztem Zayn-t.

- Jaa semmi! Csak úgy!

- De hát...te bírtad Dan-t!

- Oh, szerintem csörög a telefonom! - mondta és felrohant az emeletre.

Na, jó ez több mint gyanús.

Felmentem Liam-et megkeresni és kikérdezni erről a dologról.

Bekopogtam a szoba ajtóján mire egy hangos "igen"-t hallottam így benyitottam.

- Szia Jess! - mosolygott rám a laptopja mögül.

- Szia Liam! - ültem le az ágy szélére.

- Na mizu?

- Most beszéltem Dan-el és mikor Zayn megtudta, hogy vele beszélek megforgatta a szemét és ellenséges volt.

Sóhajtott egyet majd lecsukta a laptop tetejét.

- Nem akartam elmondani neked ezt az egészet, mert Dan megígértette velem. De így is úgy is ki fogsz akadni szóval, elmondom.

- Hallgatom! - tettem karba a kezeim.

- Danielle-vel nem csak az az okunk volt a szakításra hogy nem volt időnk egymásra.

- Hanem?

- Megcsalt. A táncpartnerével.

- Hogy mi van?? - kérdeztem és mérgembe felpattantam és járkálni kezdtem ide-oda.

- Ez van. - húzta el a száját.

- Egész végig hazudott nekem arról, hogy mennyire nincs időtök egymásra? Még el is hitette velem, hogy csak az időhiány miatt van ez az egész! Sőt! Még meg is védtem veled szemben, amikor volt egy kép, ahogy puszilgatják egymást a táncpartnerével!

- Figyelj! Nyugodj meg! Megcsalt, kész már lezártuk!

- Nem érdekel, hogy lezártátok! Miért kellett nekem hazudni??

- Én nem hazudtam! Csak nem mondtam el!

- A srácok is tudták?

- Ahha!

- És miért nem lehetett nekem elmondani? Hm?? Azt hittem, hogy megbízhatok bennetek!

- Meg is bízhatsz! Mi mindig itt vagyunk, és itt leszünk neked!

- Hát látom, mennyire megbízhatok bennetek!

- Jessy mi csak...

- Ti csak mi??

- Megpróbáltunk megkímélni ettől!

- Hát gratulálok! Bejelentem, hogy marhára nem sikerült! - mondtam és kiviharzottam a szobából.

Lerohantam a lépcsőn ahol összetalálkoztam Lou-val.

- Jessy hova rohansz? - kérdezte, de nem válaszoltam. Felkaptam a cipőm majd kimentem a házból.

Hazáig meg sem álltam. Becsaptam magam után az ajtót és leültem a kanapéra.

Össze kellett szednem a gondolataimat ezzel az egésszel kapcsolatban. Kicsit úgy éreztem mintha a srácok a hátam mögött szervezkedtek volna. Azt hittem, hogy mindent elmondunk egymásnak. De akiben a legnagyobbat csalódtam az Danielle.

Nem hittem, hogy ennyire aljas. Nekem adja az ártatlant, akinek nagyon fáj a barátja elvesztése közben meg megcsalja. Én hülye még itt vigasztaltam.

Felpattantam a kanapéról majd a szobámba mentem és bekapcsoltam a laptopot. Fel akartam hívni Dan-t és kérdőre vonni. Nagyon mérges voltam rá.

- Jessy! - hallottam meg Louis hangját.

Lábdobogást hallottam majd berontott a szobámba.

- Oh, bassza meg, de megijesztettél! - lihegte és a térdére támaszkodott.

- Te futottál? - húztam fel a szemöldököm.

Feltette a mutató ujját és lihegett még egy kicsit.

- Azt hittem, hogy megint hülyeséget akarsz csinálni. Nagyon hasonlított arra az esetre mikor majdnem meghaltál. Nagyon rám ijesztettél! - ült le az ágyra.

- Bocsánat!

- Mi a baj? Miért szaladtál el?

- Jaa! Hát meg tudtam egy s mást! Köztük azt is, hogy rohadtul átvertetek ti is és Dan is!

Lehunyta a szemét és elkomorodott.

- Mi csak meg akartunk óvni attól, hogy csalódj Dan-ben!

- Nem sikerült! - emeltem fel a hangom.

- Mit akarsz most csinálni? - nézett a laptopomra.

- Felhívom Dan-t és beolvasok neki.

Felkapta a laptopot majd összecsukta.

- Add vissza! - nyújtózkodtam érte, de esélytelen volt.

- Nem! Addig, nem amíg le nem nyugszol! Ilyen állapotban nem hívhatod fel! Az ő lakásában laksz! Ő fogadott be titeket a húgoddal!

- Ahj tudom...de ez akkor is...

- Úgyhogy most szépen lenyugszol, és nem hívsz fel senkit!

- Oké! Akkor beszéljünk a rejtélyes telefonhívásaidról és elmenéseidről!

Unott fejjel rám nézett majd eldőlt az ágyon.

- Most kérlek, képzeld azt, hogy nem vagyok itt.. - morogta csukott szemmel.

- Nem! Mondd el!

- Nem fogom elmondani!

- De miért nem??

- Mert meglepetés!

- Nem szeretem a meglepetéseket!

- Ezt szeretni fogod, hidd el nekem!

- Egyet mondj meg nekem! Hogy nem tudok haragudni rád?? - háborodtam fel.

- Mert ellenállhatatlan vagyok! - ült fel mosolyogva.

- Pedig azt terveztem, hogy leordibállak, amiért titkolóztál a Danielle üggyel kapcsolatban!

- Húú de jó hogy ez nem történt meg! - nevetett.

- Még megtörténhet!

- Isten ments!

- Fogadjunk, hogy kiszedem belőled, hogy mi a meglepi?

- Na, fogadjunk! - vigyorodott el perverzen.

Rámásztam minek következtében hátradőlt az ágyon.

Felette voltam és az ajkamba haraptam.

- Akkor most játszunk! - másztam le róla és elkezdtem levetkőzni.

Fehérneműre leöltöztem és rámásztam.

- Na, szóval Tomlinson! Nem akarod elmondani, hogy mi az, meglepi?

- Nem. - rázta meg a fejét nevetve.

A nyakához hajoltam és apró csókokkal kezdtem el kényeztetni. Párszor megjelöltem mire csak egy morgás volt a válasz.

Kezét a fenekemre csúsztatta, de levettem onnan és maga mellé tettem.

- Nincs tapi!

A pólója alá nyúltam majd a kezemet végighúztam a hasán egészen a nadrágjáig.

Kigomboltam az övét és lehúztam róla a nadrágját.

Már eléggé szűkösen volt a boxerében és szinte könyörgött a szemével hogy érintsem meg.

Hozzá simultam és szenvedélyesen megcsókoltam közben a kezem a mellkasán pihent.

Ráültem a csípőjére és úgy kezdtem el ringatni a csípőm közben mind a két kezét lefogtam, hogy ne mocorogjon.

- Na! Van két választásod! Az egyik! Hogy most elárulod, hogy mi a meglepi, és akkor könnyítek rajtad. A másik az, hogy nem árulod el és....folytatom a kínzást! Na Tomlinson?

- Nem! Nem húzod ki belőlem! - mondta, de az arcán látni lehetett a küszködést.

- Rossz válasz! - vigyorodtam el és megmarkoltam a férfiasságát mire hangosan felmordult és megragadta a csípőmet.

Leborított magáról majd vadul megcsókolt.

Elnevettem magam és próbáltam leküzdeni magamról, de kevés voltam hozzá.

- Engedj el! - néztem a szemébe hunyorogva.

- És ha nem? - húzta a száját vigyorra.

A nyakához hajoltam majd erősen szívni kezdtem mire felhördült és engedett a fogásán így ki tudtam bújni alóla.

- Na, jó ez kibaszott szexi volt! - mondta és a nyakához tette a kezét, ami vérzett.

- Hát, ha nem tudsz, szót fogadni valahogy rá kell bírni!

Hitetlenül megrázta a fejét és újra letepert.

- És most azt hiszed, hogy erős vagy? - kérdezte vigyorogva.

- Ahha!

- Nem olyan biztos az!

- Fogadjunk? - mosolyodtam el és átfordítottam így ő alám került.

Ismét a csípőjére ültem hajamat pedig a bal vállamra dobtam. Kezeim a mellkasán pihentek és féloldalas mosolyra húztam a szám.

- Szóval? Elmondod?

- Még mindig nem! - vigyorgott.

Kezem a boxerére tettem majd óvatosan kis köröket kezdtem el leírni rajta.

Felnyögött és összeszorította a szemét majd a kezemre tette a kezét és elvette onnan.

- Hogy tudod ennyire visszafogni magad? - nevettem.

Kicsit meghúzgáltam a boxere szélét és izegni mozogni kezdtem, amit már nem bírt és maga alá fordított.

- Rossz döntés volt cica! - vigyorgott és a melltartómhoz nyúlt.

- Louis ne! - kuncogtam és próbáltam küzdeni ellene, de esélyem sem volt.

Lehúzta rólam és a melleim kezdte el masszírozni kicsit sem gyengéden.

Sóhajtozni kezdtem és magamban küzdöttem ellene, de nem volt erőm már.

- Hát szivi! Én erősebb vagyok! - morogta a fülembe, ami még jobban beindított. Végleg elgyengültem és hagytam magam.

Lehúzta rólam a bugyim és végig puszilgatta a hasam alját.

Minden porcikámat behintette apró puszikkal majd ujjaival kezdett izgatni. Először egy ujjával majd kettővel pumpált.

- Hoppá! Na vajon kitől vagy ilyen nedves baby? - mondta rekedten.

- Louis. - sóhajtottam.

- Kínozzalak még egy kicsit?

- Ne...

Elvigyorodott majd levette magáról a boxerét és bejáratomhoz helyezkedett és lassan belém ereszkedett.

Lassan mozogni kezdett majd egyre jobban gyorsított.

A hátába kapaszkodtam és karmolászni kezdtem, ahogy csak tudtam.

Mikor már nagyon közel éreztem magam a vállába haraptam és úgy mentem el.

Hatalmasakat lökött rajtam majd nyögések közepette ő is a csúcsra jutott tolt még rajtam párat majd ledőlt mellém.

Az egész szobát a lihegésünk töltötte be, izzadt voltam én is és ő is.

A hajam elsöpörtem a homlokomról és oldalra fordítottam a fejem.

Fáradt voltam nem volt erőm már semmire.

Elvigyorodtam ő pedig elnevette magát.

- Nem semmi vagy! - könyökölt fel.

- Hát te sem vagy semmi! - kuncogtam és sóhajtottam egyet. - Én most aludni szeretnék. - nyafogtam.

Felült majd betakart és adott a homlokomra egy puszit.

- Megyek, lezuhanyozok! - mondta és bement a fürdőbe.

Pár perc múlva már aludtam, is mint a bunda.