53.fejezet~

- Kicsim kelj fel! - hallottam meg Lou hangját.

Kinyitottam a szemeim majd Louis-ra néztem, aki az ágyam szélén ült.

- Hány óra? - dörzsöltem meg a szemeimet. Teljesen össze voltam zavarodva, mert délután aludtam el.

- Este 7 van! Itt vannak a srácok!

- Igen?

- Ahha! Öltözz fel és gyere le!

- Oké. - motyogtam majd nyújtóztam egyet és a takarót magamra csavarva besétáltam a fürdőbe.

Rendbe tettem az arcom és a hajam majd kimentem a szekrényemhez valami göncöt magamra aggatni.

Mikor kész lettem leszökdécseltem a nappaliba ahol a fiúk vártak felsorakozva egyedül Louis volt a pultnak dőlve.

Elnevettem magam majd közelebb mentem hozzájuk.

- Mi az srácok? - kuncogtam.

- Bocsánatot szeretnénk kérni, amiért nem mondtuk el neked az igazat. - szólalt meg Liam.

- Én csak egyet nem értek! Louis miért nem áll ide? - kérdezte nevetve Hazz.

- Ő már kiengesztelt. - haraptam az ajkamba és elpirultam.

- Naa jóó! Tessék, fogd a palacsintát! Erre nem vagyunk kíváncsiak! - grimaszolt Hazz és a kezembe nyomott egy nagy tányért.

- Csináltatok nekem palacsintát? - hatódtam meg.

- Ahha! - bólogattak serényen.

- És...tudni akarom, hogy néz ki a konyhátok?

- Nem! - rázták meg a fejüket ijedten.

- Megjöttem! - kiabálta el magát Zoe aki most lépett be az ajtón.

- Hát te hol voltál? - kérdeztem.

- A Starbucks-ba! Hoztam mindenkinek kávét! - tette le a poharakat az asztalra.

- Király! Van palacsinta és kávé! - ujjongott Zayn.

- Van egy olyan érzésem, hogy én nem kapok a kiengesztelő palacsintámból! - nevettem.

- Dehogynem! - mondta Niall és kivett egy darabot a tálból és a kezembe nyomta a tálat pedig megragadta és elszaladt vele.

- Niall fene azt a nagy beled! Hozd vissza a kaját! - kiabált utána Harry és utána eredt.

- Srácok, ha valamit lelöktök, én nem tudom, mit csinálok veletek! - kiabáltam utánuk.

Hitetlenül megráztam a fejem majd elnevettem magam és elvettem egy forró csokit.

Felküzdöttem magam a bárszékre és a konyhapultra támaszkodtam.

- Na mizu csajos? - ült le mellém Zoe.

- Fáradt vagyok! - nevettem.

- Azt mondta Louis, hogy most keltél fel!

- Tudom! - nevettem.

- És? Mit műveltetek ketten itthon egyedül? - vigyorodott el.

- Te azt ne akard tudni! - kuncogtam.

- Bassza, meg srácok összepalacsintázzátok a kanapét! - hallottam Liam hangját.

- Louis engedd el a lábam! - hallottam Niall hangját mire pukkadozni kezdtem a nevetéstől.

- De kell az a palacsinta Niall!! - üvöltötte Lou.

Lepattantam a székről majd besétáltam a nappaliba kivettem Niall kezéből a palacsintás tálat és kivittem Zoe-hoz.

- Addig együk, meg amíg le nem támadnak! - mondtam és elkezdtem gyorsan elfogyasztani az ételt amihez Zoe is csatlakozott.

Mire kiszaladtak a fiúk már egy darab sem volt belőle.

- Ti! Megettétek az egyetlen ételt, ami ebben a házban van! Ez halált kíván! - mutogatott ránk Niall.

- Louis! - sipítottam és a háta mögé ugrottam a dühös szöszi elől.

Lou előre húzott és a karjaiba zárt.

- Azt hiszed, meg tud védeni? - kérdezte Niall.

- Legalábbis reménykedem! - bújtam még jobban Lou-hoz aki elnevette magát.

- Van itthon valami kaja? Bármi! - suttogta nekem Louis.

- A hűtőben van egy kis joghurt.

Kinyitotta a hűtőt majd kivette és hozzádobta Niall-hez, aki rögtön nekiesett a kajának.

- Köszönöm! - néztem fel rá.

Felnevetett majd adott a fejemre egy puszit és elengedett.

- Zoe elkészültél már amúgy? Nem pakolnod kéne? - kérdezte Harry.

- Jaa de! - kuncogott Zoe és felszaladt az emeltre.

- Hova mentek? - kérdeztem.

- Csak anyáékhoz 3 napra.

- És én egyedül leszek? - estem kétségbe.

- Nem leszel egyedül. - szólalt meg Lou vigyorogva mire nekem felcsillant a szemem.

- Velem leszel? - kérdeztem kislányos hangon.

- Veled!

- Júúj de jó! És mikor indultok? - fordultam Hazz felé.

- Zoe még ma az 1D házba alszik, és holnap reggel indulunk!

- Jó! Kibékültetek már?

- Ja!

- Naa ennek örülök! - húztam nagy mosolyra a szám.

- Na, én megyek, mert Perrie végzett! - mondta Zayn.

- Oké jó szórakozást! - kacsintott Lou mire elnevettük magunkat.

- Mi is megyünk, mert még ajándékot kell venni Gemm-nek ugyanis most lesz a szülinapja! - mondta Harry mikor Zoe leért.

Gyorsan idejött megölelni majd elmentek.

- Na, jó akkor már mi is menjünk, ne zavarjuk itt a szerelmeseket! - nevetett Liam és felráncigálta a joghurtot kanalazó Niall-t a bárszékről.

Miután ők is elmentek kifújtuk magunkat Lou-val és nevetni kezdtünk.

- Fárasztóak. - jelentettem ki.

- Nekem mondod? - nevetett.

- Fáradt vagyok. - mondtam majd odamentem és megöleltem.

- Elhiszem. Én is. De te legalább aludtál!

- Mit csináltál, míg aludtam?

- Elintéztem pár dolgot.

- Megint olyanokat, amiről nem lehet tudnom?

- Ahha!

- Remek... - engedtem el.

- Most miért vagy megint duzzogós kedvedben?

- Nem vagyok, duzzogós kedvemben csak idegesít, hogy valamit nem mondasz el!

- Mert meglepetés, aminek nagyon fogsz örülni!

- Tényleg? És mi az?

- Tudod, hogy úgy sem mondom el!

- Ha elutazunk, valahova akkor be is kellene pakolnom!

- Ohh francba! - nevetett.

- Utazunk? - csillantak fel a szemeim.

- Ahha!

- Na és hova?

- Nem árulom el.

- Na, jó! Akkor..mikor?

- Azt sem mondom el!

- Ajj! - nyafogtam.

- Menj fel és pakolj be!

- Jó, de milyen ruhákat vigyek??

- Rövideket! - kacsintott.

- Szóval meleg lesz??

- Hát melegebb, mint Londonban! - nevetett.

- Oké! - mondtam majd felszaladtam. Kihúztam az ágyam alól a bőröndömet majd a szekrényemből elkezdtem belehajtogatni a cuccokat.

Mikor kész lettem lesétáltam a földszintre de Lou-t sehol sem találtam. Kinéztem az ablakon és megláttam a ház előtt cigizni.

Kimentem hozzá és hátulról megöleltem.

- Kész vagy? - kérdezte.

- Ahha! Adj nekem is egy szálat! - nyafogtam.

Kivette a dobozt a zsebéből és a kezembe nyomta.

Előhúztam egy szálat majd meggyújtottam és visszanyújtottam neki a dobozt.

- Miért jöttél ki? - kérdeztem és kifújtam a füstöt.

- Várom Zayn-t hogy elhozza a bőröndöm.

- Elfelejtetted elhozni? - néztem rá nevetve.

- Megesik! - vigyorgott.

- Túl gyakran felejtesz el dolgokat! Öreg vagy Tomlinson!

- Ne pimaszkodj! Elfelejtetted, hogy csak mi ketten leszünk ma éjszaka és senki sincs a környéken, aki esetleg megmenthetne, ha sikítasz?

- Meg tudom magam védeni!

- Te csak azt hiszed! - nevetett fel és eltaposta a cigijét.

Lassacskán ideért Zayn majd átadta a bőröndöt és el is ment.

*Másnap a reptéren*

- Ömm..kicsim... - kezdett bele Louis.

- Mondd! - mosolyogtam rá.

- Egy egytől tízes skálán mennyire volt fontos a telefonod?

- Mi van? - vágtam hülye fejet.

- Hát tudod mondtad, hogy rakjam már be a táskádba...

- Te elfelejtetted berakni a telefonomat??

- Hát...valahogy úgy!

- Még meg is kérdeztem, hogy beraktad -e! Azt mondta, hogy nyugodjak meg, mert be!

- Hát őő...ott van Jack! - mutatott a pilótára.

- Te tényleg öregszel! - nevettem fel mire csúnyán rám nézett és előre ment.

Röhögve megráztam a fejem majd utána mentem.

Jack kivezetett minket a magán repülőhöz mi pedig felszálltunk.

- És most hogy fogok beszélni Zoe-val? Vagy ha anyáékkal van valami, akkor hogy tudom meg?

- Szerintem, ha nem érnek el téged automatikusan engem hívnak!

- És ha Dave-vel történik valami? Ő nem fog automatikusan hívni téged!

- Nem is baj!

- Louis! Tudod, hogy ő fontos nekem!

- Jó! Tudom!

- Na, mindegy! Majd valahogy megoldjuk! Végül is csak 3 nap! De...akkor te is kapcsold ki a telefonod és  rakd el!

- Azt nem tehetem...

- Miért nem?

- Mert hívhat a menedzser vagy akárki!

- Nem baj!

- Ahj...jó! - sóhajtott majd a kezébe vette a telefonját és kikapcsolta.

Ránéztem egy "temosthülyéneknézel?" Pillantással és az orra alá dugtam a kezem, hogy tegye bele.

Fájdalmasan a mobilra nézett majd idenyújtotta.

Elvigyorodtam és megcsókoltam.

- Legalább így senki nem fog minket megzavarni!

- Jó! Van egy alkum!

- Halljam!

- Ha ma este meztelenül alszol, akkor éjszaka nem lopom vissza a telefonom!

Pár másodpercig unottan néztem rá majd odanyújtottam a kezem kezet fogni.

- Azt a perverz fajtádat. - mondtam miközben megráztam a kezét.

Elnevette magát és magához rántott.

- Egészen mást fogsz gondolni rólam ha, meglátod, hogy hova viszlek. - nézett le rám mosolyogva.

- Gazdagnak? - pislogtam rá mire elnevette magát és elengedett.

A repülő út nem volt hosszú. Főleg úgy hogy egy órát aludtam belőle a másik egy órát pedig végig

ettem. Már csak arra lettem figyelmes, hogy tisztul alattunk az ég és végre nem fehér felhőket látok.

Kíváncsian rátapadtam az ablakra és kémlelni kezdtem a tájat hogy mégis hova hozott Lou.

Amint megláttam az Eiffel tornyot elvigyorodtam és a fotelben lévő Louis ölébe ugrottam, aki nem volt felkészülve rám ezért fájdalmasan felnyögött.

- Te tényleg Párizsba hoztál? - hatódtam meg.

- Már itt vagyunk? Szétnyomod a baba gyáramat!

- Itt vagyunk! És bocsánat. - nevetem és elhelyezkedtem úgy, hogy ne fájjon neki.

- Azt mondtad, hogy mást fogok gondolni rólad, de igazából mindig is tudtam, hogy romantikus vagy! - mosolyogtam és megcsókoltam.

- Szóval akkor jó helyre hoztalak?

- Tökéletesre! - mondtam majd felpattantam megint kinézni az ablakon.

- Ülj le, mert landolunk! - szólt rám ezért engedelmeskedtem és leültem majd bekapcsoltam az övem.

20 perc múlva már a reptér közepén álltunk két bőrönddel és minden létező dologgal a fejünkön, ami eltakarta az arcunkat ugyanis nem hoztunk őröket és nem akarunk meghalni.

Gyorsra vettük lépteinket a kijárat felé. Ott várt egy fekete sötétített ablakú kisbusz, amibe beszálltunk.

- Hello Paul! - köszönt oda Louis.

- Öhm..szia, Paul! Te hogy kerülsz ide? - nevettem el magam.

- Köteles vagyok vigyázni a srácokra és engem küldtek!

- És mivel jöttél?? - kíváncsiskodtam tovább amin Lou jót nevetett.

- Repülővel természetesen! Azért én sem vagyok Superman! Nem úsztam át a tengert, ha erre gondolsz!

- Ne vicceskedj! - raktam karba a kezem mire mindketten felnevettek.

Negyed óra múlva lassítani kezdett a kocsi majd megálltunk. Louis elhúzta az ajtót és előre engedett.

Felnéztem a magas épületre majd vissza Louis-ra aki Paul-al szenvedte ki a bőröndöket.

- Jessy ugye tudod, hogy csak 3 napra jöttetek? - kérdezte Paul a bőröndöm kiemelése közben.

- Tudom!

- Akkor mi van ezekbe? Tégla? - kérdezte és lihegve lerakta.

- Ne gonoszkodj! Te vagy puhány! - nyújtottam rá a nyelvem és megmarkoltam a bőröndöm húzókáját.

Felnevetett Louis majd kezet fogott Paul-al és utánam jött.

Mikor beléptünk egy óriási hall fogadott minket, ami csodásan nézett ki.

Mindenhol emberek voltak sürögtek forogtak. Odamentünk a recepciós pulthoz elkérni a kulcsot majd a liftbe lépve felmentünk a huszadik emeletre.

Egy nagy folyosón találtuk magunkat lelógó üveg csillárokkal és bazi nagy ajtókkal.

A szobaszámunk a 234-es volt. Aránylag gyorsan megtaláltuk és be is mentünk.

Ahogy az ajtón beléptünk egy óriási nappalival találtuk szembe magunkat ahol volt egy megint csak óriási tévé a falon. Azzal szemben volt egy kanapé és dohányzó üveg asztal.

Az egész szobát puha fehér szőnyeg borította be és ebben a letisztult stílusban volt az egész lakosztály.

A nappali részen volt még bárpult ahol nem volt sok minden hisz a hotel éttermet is biztosít nekünk. Így csak tényleg a legszükségesebbeket lehetett megtalálni, mint például  kávéfőző, teafőző, mikrohullámú sütő és egy mini bár.

Bementem az egyik ajtón, ami a fürdőt takarta.  Rögtön eltátottam a szám. Volt bent szauna, egy nagy sarokkád tele gombokkal, zuhanykabin az is tele gombokkal és egy óriási tükör, ami előtt két mosdókagyló volt beépítve a szekrénybe. Rohadt jól nézett ki.

Átsétáltam a másik szobába, ami a hálónk volt.

Itt is a fehér színek domináltak. Volt egy nagy franciaágyunk, ami kerek volt és volt a falon egy plazma tévénk.

Kisétáltam az erkélyre ahol semmi extra dolog nem volt. Rá láttunk a medencére és volt kint két napozóágy meg egy kis asztal két székkel.

Visszamentem Lou-hoz aki a mini bárból épp egy sört emelt ki.

Odasétáltam és megöleltem.

- Gyönyörű! Köszönöm, hogy elhoztál ide. - motyogtam a vállába.

- Megérdemled. - mosolyodott el.

- Milyen messze van az Eiffel torony? - kérdeztem csillogó szemekkel.

- Sétával egy 10 perc!

- Este elmegyünk oda? - néztem a szemébe.

- Persze!

- Jó akkor leveszem ezt a paparazzik elől elbújós ruhámat és felveszek valami olyat, amiben nem sülök meg! - engedtem el és a bőröndöm felé indultam.

- Én addig lemegyek és körülnézek. - mondta és kisétált az ajtón...