62.fejezet~

 Jessy szemszöge:

Fejfájásra és hányingerre keltem. Lassan kinyitottam a szemeim majd körülnéztem a szobában és kis gondolkozás után rájöttem, hogy ez az én szobám.

Oldalra néztem, de nem volt mellettem senki.

Mi volt tegnap? És hol van Louis?

Nagy nehezen felkeltem majd belebújtam a mamuszomba és letámolyogtam a konyhába.

- Jó reggelt! - vigyorgott rám a tűzhely mellől.

- Jó reggelt! - mondtam majd odamentem nyomtam egy puszit az arcára és felültem a bárszékre.

- Louis adnál nekem kávét és fájdalomcsillapítót? - kérdeztem a pultra könyökölve csukott szemmel.

- Tegnap sok volta a pia, mi? - nevetett.

- Hogy jöttem haza? És mennyit ittam? - fordultam felé.

- Megittál három pohár koktélt majd kicsit becsíptél így hazajöttünk. De amúgy nagyon vicces és aranyos voltál!

- Képzelem! - nevettem el magam.

A kezembe kaptam a gyógyszert és a kávét.

Bevettem majd leöblítettem.

- Figyelj...neked vannak kétségeid afelől, hogy szeretlek? - kérdezte mire én lesütöttem a szemeim.

- Mert mit mondtam? - emeltem rá a tekintetem.

- Csak megkérdezted, hogy szeretlek -e...

- Tudom, hogy szeretsz! Csak néha rám jön az 5 perc! - nevettem el magam és leszálltam a bárszékről.

- Remélem, hogy tényleg tudod, hogy szeretlek és hogy nincs semmi okod féltékenykedni vagy kételkedni bennem... - ölelt meg.

- Tudom... - motyogtam a mellkasába.

- Bassza meg! Megégett a tojás! - mondta majd elengedett és megpróbálta megmenteni szegény tükörtojást.

Kicsit nagyon megpirult.

- Az a tied lesz! - kuncogtam.

- Valahogy gondoltam! - grimaszolt és elém csúsztatta a két tükörtojást.

- Köszönöm! - vigyorogtam majd hozzá láttam.

Pár perc múlva ő is társult hozzám és együtt megreggeliztünk.

- Na...nekem el kell mennem... - kezdett bele Lou.

- Már megint hova? - nyűgölődtem.

- Öhm hát csak..tudod most írt Sms-t Hazz hogy Tom behívott minket egy kis munkára...

- Aha...hát menj! - sóhajtottam majd elmosolyodtam és kapott egy búcsúcsókot is.

Igazából tudom, hogy nem dolgozni megy, hanem valahova, máshova de bízok benne 100%-ig.

Holnap lesz a szülinapom, amiért igazából kicsit izgatott vagyok ugyanis most minden jó nem úgy, mint a 17. amikor is Louis-val éppen nem voltunk együtt a megcsalás miatt. Az elég rossz szülinap volt. Igazából annyira nem is emlékszem, rá mert be voltam drogozva.

De tudom, hogy nem az volt életem legjobb szülinapja.

Így hát egyedül maradtam itthon a gondolataimmal. Zoe-t nem akarom zargatni, mert én sem szeretem, ha elszakítanak Louis-tól, úgyhogy leültem tévét nézni.

Kapcsolgattam az adók között mikor megcsörrent a telefonom.

- Szia Jessy! - köszönt bele egy ismerős hang.

- Olly? - kérdeztem mosolyogva.

- Eltaláltad! Rá érsz??

- Hát éppenséggel most nincs semmi dolgom!

- Remek! Akkor meghívhatlak egy kávéra? Szigorúan csak baráti!

- Persze! Mindjárt összekapom magam! Hol találkozzunk?

- Hova szoktál járni? - kérdezte mire lediktáltam neki a címet és elköszöntem.

Felmentem az emeletre ott ember kinézetűre csináltam az arcom majd felöltöztem és elhagytam a házat.

Mikor a Starbucks-hoz értem a parkolóban egy sport autót láttam meg így arra következtettem, hogy Olly már itt van.

Bementem majd körülnéztem és meg is láttam hamar mivel egy csomó lány állta körül.

- Lányok, ha mindenki kapott autogramot és fényképet, akkor megtennétek, hogy magunkra hagytok Jessy-vel? - kérdezte mire csak bólogatni kezdtek és elmentek.

- Szia. - ültem le.

- Szia! Ah, ez a hírnév a sírba visz! - színészkedett.

- Jajj Louis is nyafog nekem folyton, de tudom, hogy megdobja az egótokat, ha egy csomó lány puszilgat titeket...

- Hát amúgy tényleg nem olyan rossz! - nevette el magát.

- Láttam idefele jövet pár paparazzit...azt fogják híresztelni, hogy veled csalom Lou-t...

- Louis helyében féltékeny lennék... - vigyorgott sármosan.

- Khm..nem akarsz inkább rendelni valamit? - nevettem el magam mire elvigyorodott és elment rendelni.

Imádom ezt a csávót. A bókok csak úgy ömlenek ki belőle. Csajozó gép az biztos!

2 órát el is beszélgettünk a kávézóban majd felajánlotta, hogy haza visz, amit meg is köszöntem neki.

- Akkor, szia! És remélem, a vőlegényeddel nem fogsz összeveszni miattam! - köszönt el.

- Hát azt én is remélem! - nevettem el magam és bezártam a kocsi ajtót majd a ház felé indultam.

Kifújva a levegőmet huppantam le a kanapéra és előkerestem a mobilom, amin egy nem fogadott hívás állt az pedig Louis volt.

Visszahívtam addig pedig fél kézzel kerestem magamnak innivalót.

- Jessy! Aggódtam! Miért nem vetted fel? - kérdezte.

- Bocsánat! Olly-val voltam és nem hallottam!

- Olly Murs-al??

- Aha! Miért? Baj? Csak elhívott kávézni meg beszélgetni.

- Aha..értem..

- Nem jössz át?

- De! Nemsokára ott vagyok!

- Okés szia! - mondtam majd letettem.

Eléggé el volt borulva kint az idő és dörgött is, úgyhogy felmentem bezárni az ablakokat.

Mire végeztem ajtó csapódást hallottam lentről így lementem.

- Szia! - ugrottam Lou nyakába, aki csurom víz volt.

- Eláztál? - engedtem el.

- Aha..

- Hozok le pólót..van nekem olyanom, amit tőled csórtam.

- Oké. - mondta. Gyorsan felszaladtam a pólóért majd lehoztam és odaadtam. Átvette majd lehuppant a kanapéra.

- Haragszol? - ültem az ölebe.

- Miért haragudnék? Jaa tényleg! Azért, hogy a menyasszonyom, aki nemsokára a feleségem is lesz, elmegy egy fiúval kávézgatni két órán keresztül amíg én nem vagyok itt? Tudom, hogy Olly-nak tetszel!

- De nekem nem tetszik ő! Bókolt egy csomót, de nem vettem figyelembe, mert már nekem van valaki másom, akit mindennél jobban szeretek és idióta lennék, ha megcsalnám! - mondtam végig a szemébe nézve.

- Ahh jó nem haragszom...csak szarul esett...

- Egyedül voltam itthon és unatkoztam szóval kapóra jött Olly! - mondtam mire elnevette magát.

- És amúgy nekem is szarul esett, hogy itt hagytál! - bökdöstem a mellkasát.

- Jó! Bocsánat! Tényleg nem szép hogy itthon hagytalak!

- Na, köszönöm! Bocsánatkérés elfogadva! - vigyorodtam el.

- Alszol ott nálunk? Jönnek ide Harry-ék...

- Persze hogy alszok!

- Akkor pakolj!

- De hát még csak 4 óra van!

- Megyünk addig egyet kocsikázni meg talán egy mekibe is bemegyünk, ha jól viselkedsz...

- Úú én jó vagyok mindig! - bólogattam nagy szemekkel.

- Na, akkor nyomás pakolni!

- Vettem főnök! - tisztelegtem majd leszálltam róla és felsprinteltem az emeletre.

Összepakoltam pár dolgot majd megfogtam a táskám és lesiettem a földszintre.

Louis telefonált addig én ittam egy pohár narancslevet a konyhában.

- Na, mehetünk? - jött be pár perc múlva.

- Aha! - vigyorogtam rá majd megfogtam a kezét és kimentünk a kocsihoz.

Bepattantam az anyós ülésre Louis pedig a volán mögé és elindulhattunk.

Elkocsikáztunk a Big Ben felé meg a London Eye-hoz és egy McDriveba is betértünk ahol kaptam Happy Meal menüt és Lou is olyat vett magának.

- Figyu van benne játék! - csámcsogott és az orrom alá dugta a kis bábút.

- Tudom! Tök király! - mutattam meg neki az enyémet.

- Nem ér nekem a szuperhős kell! - utalt az én játékomra.

- Elcserélem veled a hercegnősre!

- Király! - nevetett majd cseréltünk.

- Ilyenkor látna, valaki minket nem hinné el a korunkat! - nevettem.

- Hát főleg nem az enyémet! - röhögött.

- Most hova? - kérdeztem és az órára néztem, ami hét órát mutatott.

Louis-val csak úgy repül az idő.

- Menjünk haza? Harry nincs otthon Liam pedig bulizni van, úgyhogy csak Niall meg Zayn van ott.

- Nem tudjuk kipaterolni őket? - néztem rá szenvedő fejjel.

- Hát nem igazán! - nevetett fel.

- Nem mintha bajom lenne velük, mert amúgy imádom őket, csak ha kettesben leszek veled, akkor nem fognak békén hagyni.

- Van a szobám ajtaján kulcs és van házimozi rendszerem...az majd elnyomja a hangokat... - nézett rám perverzen.

- Miféle hangokat Tomlinson?

- Ahogy a csillámpónikról beszélgetünk.. - vigyorgott rám mire pukkadozni kezdtem a nevetéstől.

Lassacskán oda értünk. Leparkoltunk majd bementünk.

A srácok a nappaliban videó játékoztak. 

-  Sziasztok! - köszöntünk nekik mire egy gyors köszönést hallottunk, de ide sem néztek.

Lou az emelet felé mutogatott ezért felindultunk.

A szobájában rádőltem az ágyra és sóhajtottam egy nagyot.

- Na, mi van? Fáradt vagy? Mehetünk a jakuzziba?

- Megvan a jakuzzitok? - csillant fel a szemem.

- Persze! Már vagy 2 hete!

- De nincs fürdőruhám... - görbítettem le a szám.

- Intézkedtem és kértem Zoe-tól! - vigyorgott rám.

- Nem lett volna egyszerűbb mondani, hogy hozzak magammal?

- Hát, de csak tudtam, hogy elfelejtem! - nevetett.

Mosolyogva megráztam a fejem majd megkaptam Zoe bikinijét és miután Louis-nak is sikerült átöltözni lementünk a legalsó emeletre ahol a jakuzzi volt.

Lou bekapcsolta majd belementünk.

- Gyere ide! - tárta szét a karját én pedig az ölébe húzódtam.

- Szeretleeek! - mondtam vékony hangon az "e" betűt elhúzva.

- Én is te kis hülye! - nevetett.

- Olyan romantikusan hülyéztél le hogy jól esett! - néztem fel rá mire szakadni kezdett a röhögéstől.

- Srácok bocsi hogy zavarlak titeket csak megyünk sörözni Zayn-el gondolom, maradtok! - jött le a lépcsőn Niall.

- Igen maradunk! Jó szórakozást! - mosolyogtam.

- Nektek is! - kacsintott mire elnevettük magunkat Lou-val.

- Nem megyünk fel enni valamit? - néztem rá nagy szemekkel.

- Éhes vagy?

- Nem Louis, azért mondtam, mert nem vagyok az... - forgattam meg a szemem mire ő elnevette magát.

- Hisztis... - vigyorgott rám majd lerakott magáról és kiszállt én pedig követtem.

Mindketten törölközőbe csavartuk magunkat majd felmentünk a konyhába.

- Meleg szendvics jó lesz? - kérdezte.

- Tökéletes! - vigyorogtam rá.

Megcsinálta kettőnknek majd leültünk enni.

- Na és...mit tervezel holnapra? - kérdeztem meg óvatosan, mert van egy olyan érzésem hogy kiment a fejéből a szülinapom.

- Hát lesz egy interjúnk és el kell intéznem egy két dolgot Doncasterben a foci klubban... nem tudom mikorra érek haza, de átmegyek majd...

- Értem.. - mosolyodtam el.

- És neked mi a terved ma estére? - mosolyodott el szívdöglesztően.

- Hát... - nevettem el magam.

- Csak azt ne mondd, hogy aludni akarsz... - nevetett.

- Aha, aludni. - álltam fel majd a háta mögé mentem és átöleltem.

- Na, gyere a hálóba te kis butus. - suttogtam a fülébe és felmentem a lépcsőn.

Amint felértem levettem magamról a törölközőm és ledőltem az ágyra. Pár másodperc múlva feljött Louis és elkezdődött egy romantikus este, amit végre egyedül kettesben tölthettünk ebben a nagy házban.

                                                             ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Reggel kiabálásra keltem. Nyögtem egyet majd durcásan Louis felé fordultam, csak hogy hűlt helyét találtam.

A párnáján egy kis cetli volt, amit a kezembe vettem és olvasni kezdtem.

"Jó reggelt! El kell intéznem pár dolgot, úgyhogy csak délre érek haza! Szeretlek, Louis."

Megforgattam a szemem majd kiszálltam az ágyból felkapkodtam magamra a pizsama rövid nacim és a pólóm majd lementem a lépcsőn.

- És góóól! - hallottam Niall ordibálását a nappaliból.

Amint bementem őt és Zayn-t láttam meg videojátékozni.

Az órára néztem, ami 11 órát mutatott.

- Jó reggelt. - motyogtam és lehuppantam melléjük.

- Jó reggelt Jess! Mindjárt dél! - nevették el magukat.

- Nem baj! Jól esett sokáig aludni csak Louis ne menne el mindig.

- Ja, igen azt üzente, hogy maradj itt! - vigyorgott rám Zayn és a kezembe nyomta a konzolját majd a konyhába ment.

- Játszunk az autóssal! - kérleltem Niall-t aki beleegyezett és elindította.

- Zaaayn! Ha már ott vagy nem dobsz össze nekem egy szenyát? - kiabáltam ki miközben játszottam.

- Eltaláltad! - kiabált vissza.

- Naaa léégysziii! Tudod, hogy imádlak!

- Na, jó! De, csak azért mert jó kedvemben vagyok!

- Köszönöm! - vigyorodtam el.

- Nekem is csinálhatnál tesó! - kiabált Niall is nevetve.

- Még mit nem! Gyere ki és csinálj magadnak!

- De Jess-nek is csinálsz!

- Fuu mi van? Pincérnek nézek ki??

- Aha! - mondtuk egyszerre.

5 perc múlva már a kezünkben tarthattuk a szenyánkat.

- Olyan kis aranyos és szorgalmas vagy! - paskoltam meg Zayn arcát.

- Jöttök, nekem eggyel csak úgy leszögezném! - nézett ránk.

Elnevettük magunkat majd majszolni kezdtük a szendvicsünket.

Zörgést hallottunk az ajtó felől majd belépett Louis.

- Na, hello! - köszönt és idesétált.

- Jó reggelt, ami már amúgy dél! - nevetett majd idehajolt egy csókért amit én viszonoztam is.

- Neked is! - mosolyodtam el.

Leült mellém én pedig közel bújtam hozzá.

- Na, akkor én megyek Perrie-hez! - állt fel a kanapéról Zayn.

- Nekem pedig találkozóm, van a haverokkal. - mondta Niall.

- Itt hagytok minket? - néztem rájuk.

- El lesztek ti egyedül! - nevetett Zayn.

- Igazad van! - kuncogtam.

Felmentek átöltözni majd el hagyták a házat.

- És...pontosan mit csináltál? Hol voltál? - néztem Lou-ra.

- Ömm.. - kezdett bele.

- Szóval erről sem lehet tudnom... - forgattam meg a szemem.

- Jaaj ne legyél mar ilyen! Nem muszáj neked mindenről tudnod.. - nevette el magát és közelebb húzott.

- Igazad van...végül is neked sem kell mindenről tudnod... - álltam fel majd besétáltam a konyhába.

- De kéne valamiről tudnom? - jött utánam.

- Lehet, hogy igen lehet, hogy nem! - mondtam sejtelmesen és kinyitottam a hűtőt.

- De ha van, valami olyan elmondhatnád... - ült fel a bárszékre.

- Hát, ha majd lesz kedvem.. - vettem ki egy üveg vizet és beleittam.

- Fuu asszony kikészítesz! - nevetett fel.

- Ez a célom! - vigyorogtam rá majd visszasétáltam a nappaliba és lehuppantam a kanapéra.

- Hol vannak Harryék? Nem hallottam róluk már egy teljes napja! - nevetett és leült mellém.

- Azt mondtad, hogy nálunk aludtak...nem?

- Hát de...

- Felhívom Zoe-t. - mondtam majd kitettem a kezem tenyeremmel felfelé Louis orra elé arra várva, hogy a kezembe nyomja a telefonját.

- Mi kéne? - kérdezte nevetve.

- A telefonod!

- Neked nincs? - vette ki a zsebéből és ideadta.

- De van csak fent és lusta vagyok felmenni érte! - mondtam majd megkerestem a névjegyzékbe Zoe számát és megnyomtam a zöld gombot.

- Szia Zoe Jess vagyok! - szóltam bele mikor felvette.

- Szia! Mizu?

- Hát semmi csak 2 napja nem láttalak gondoltam érdeklődök már felőled, ha te vagy annyira lusta hogy nem hívsz fel... - mondtam ironikusan.

- Ne haragudj! Csak el voltunk foglalva! - mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Na, azt képzelem...vagyis nem akarom elképzelni... - fintorodtam el.

- Ne legyél gonosz! - nevetett fel.

- Én?? Dehogyis! - nevettem el magam.

- Este találkozunk addig is legyél jó! - mondta és kinyomta.

Na, jó ez fura volt. Miért pont este? És mi van? Miért ilyen fura mindenki?

Megvontam a vállam majd odaadtam Louis-nak a telefont.

- Ne menjünk, át hozzatok? - kérdezte.

- Hát menjünk de...nem ott vannak Zoe-ék?

- Nem...mármint nem tudom..

- Jó akkor hozom a cuccom. - mondtam majd felszaladtam az emeletre.

Összepakoltam majd felöltöztem és felfogtam a hajam. Felkaptam a táskám és lementem Lou-hoz.

Együtt kocsiba pattantunk és elindultunk. Ahogy a házhoz értünk kiszálltunk majd bementünk.

- Tényleg nincsenek itt Zoe-ék! - mondtam csalódottan.

- Jajj ne legyél ilyen! Megígérem, hogy este találkozol velük!

- Hát jó! - vigyorodtam el.

- És most elviszlek bevásárolni, mert este lesz egy meglepetésem! - mosolygott és megpuszilta a homlokom.

- Mi? - néztem fel rá.

- Azért meglepetés hogy nem szabad elmondani! - nevette el magát.

- Hát jó! Mehetünk vásárolni!

- Na, azt valahogy gondoltam! - forgatta meg mosolyogva a szemét majd megfogta a kezem és kihúzott a kocsihoz.

A bevásárló központhoz érve észrevettünk egy nagyobb lánytömeget, úgyhogy a hátsó bejáratot választottuk a bejutáshoz.

Louis felrakta  a fejére a sapiját meg a kapucniját és úgy tértünk be egy boltba.

- Nézd ez milyen? - tartottam elé egy ruhát.

- Jó!

- Bővebben?

- Nagyon jó! - nevetett.

- Hát veled nem megyek sokra! - nevettem el magam.

- Taktikát váltok! - vigyorodtam el majd összeszedtem egy csomó ruhát és bementem a fülkébe Louis-t pedig leültettem a fülke elé.

Felvettem az első ruhát és elhúztam a függönyt.

- Csinos! - vigyorgott.

- Aha...szóval ez nem jó! - mondtam majd visszahúztam a függönyt és felvettem egy mélyebb kivágású térdig érő ruhát és elhúztam ismét a függönyt.

- Húú ez jobb! - csillantak fel szemei mire elnevettem magam.

Visszahúztam a függönyt majd felvettem a nekem legjobban tetsző ruhát, ami szerintem a választott lesz.

- Na és ez? - húztam el ismét a függönyt és végig simítottam a ruhámon.

- Azt a kurva! - tátotta el a száját.

- Na, ez lesz az! - nevettem.

- Mehetünk cipőt venni?

- Persze csak leveszem és mehetünk!

- Oké!

Gyorsan levettem magamról a ruhát, a többit visszaakasztgattam és mentünk a pénztárhoz fizetni.

Ez után betértünk egy cipő boltba ahol sokkal több időt töltöttünk el és Louis jobban is unta.

1 óra próbálgatás után meglett a cipőm és mivel Lou azt mondta hogy kelleni fog bikini is ezért azt is vettünk röpke fél óra alatt.

Mire végeztünk 6 óra volt. Beültünk vacsizni egy étterembe majd hazaindultunk.

- Na én most kiteszlek! Vedd fel az új ruhát meg a cipőt és alá ajánlatos bikinit is venni! Majd jövök érted 8-ra. Oké?

- Oké! - vigyorodtam el majd adtam neki egy gyors csókot és kiszálltam a kocsiból a sok cuccal együtt.

Kinyitottam az ajtót majd bementem és ledobtam a cuccokat.

Felmentem a fürdőbe zuhanyozni, hajat mosni, majd miután készen lettem sminkeltem és megszárítottam a hajam. Úgy döntöttem, hogy nem göndörítem be ugyanis fölösleges, ha tényleg lesz, medence ott ahova megyünk.

Felkaptam magamra az új bikinim majd a ruhám hozzá a cipőm befújtam magam parfümmel és már készen is voltam.

19:50 volt, úgyhogy már nem kellett sokat várnom nyolcig. Csörgött a telefonom így elintéztem egy "Boldog Szülinapot kívánós" telefont anyáékkal és rögtön utána Jay-ékkel is majd megcsináltam a sminkemen az utolsó simításokat amikor is lentről zajt hallottam.

- Jessy! - kiabált fel Lou.

- Megyek! - kiabáltam le és kimentem az ajtón.

Lassan lesétáltam a lépcsőn majd megálltam Louis előtt.

- Gyönyörű vagy! - nézett a szemembe, kezeit pedig a derekamra csúsztatta majd egy lágy csókot lehelt ajkaimra.

- Mehetünk? - mosolyodott el és kezét az enyémbe kulcsolta.

- Persze! - mondtam majd kimentünk a kocsihoz.

Nem kellett messzire mennünk ugyanis az 1D ház előtt álltunk meg ahol egy csomó kocsi parkolt.

- Na, jó...itt mégis mi folyik? - néztem Lou-ra.

- Hát...