69.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Louis hangjára keltem. Éppen valakivel telefonált.

- Oké megyünk, már ne ess kétségbe! - nevetett majd lerakta.

- Ki volt az? - kédreztem és felé fordultam.

- Harry. Rá bízták Lux-ot! A fiúk elhúzták a csíkot, Zoe-nak pedig haza kellett utaznia, mert az egyik barátnője kórházba került.

- Kicsoda? - kérdeztem.

- Valami Emily.

- Oh, szegénykém..

- Akkor most viszont menjünk, mert Harry eret vág! - nevette el magát.

Nyűgösen kikeltem az ágyból majd a fürdőbe mentem. Elvégeztem a reggeli dolgaimat majd felöltöztem és én készen álltam az indulásra. Mire kimentem már Lou is fel volt öltözve.

- Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam. Elvette az éjjeli szekrényről a kocsi kulcsot  és lementünk a kocsihoz. Bepattantunk majd elindultunk.

- És most egyedül van a gyerekkel? - kérdeztem.

- Aha!

- Louis siessünk! - mondtam ijedten mire elnevette magát.

Pár perc múlva már a nappaliban álltunk. Harry nyakig kajásan állt a konyhában Lux pedig kacagott a konyhapulton ülve.

- Harry menj, fürödj le! - mondtam és egy alma darabot szedtem ki a hajából.

- Oh, a felmentő seregem! Megyek is! - nevetett majd felsprintelt.

- Na, gyere tündérke együnk valamit! - vettem az ölembe és beálltunk a hűtő elé.

- Nézd, van joghurt! Kérsz? - kérdeztem tőle.

- Kérek! - tapsikolt.

Kivettem majd felbontottam, kiöntöttem a doboz tartalmát egy tálba és kanalat raktam bele.

Lux-ot leültettem a kanapéra és bekapcsoltam neki a mesét ő pedig kanalazni kezdte ügyesen a joghurtot.

- Profi vagy! - nevette el magát Lou majd magához húzott és nyomott egy puszit a fejemre.

- Miután megette játszunk vele!

- Oké! - egyezett bele majd leült Lux mellé, ahogyan én is.

- Kisbaba van a pocakodban! - nézett rám aranyosan.

Lou-ra néztem, aki széttárta a karját.

- Honnan tudod? - mosolyodtam el.

Megvonta a vállát és ette tovább a joghurtot. Na, jó ez fura volt. Mondjuk olvastam róla, hogy a gyerekek megérzik ezt, de azért ez durva. Harry jött le a haját törölgetve a lépcsőn.

- Harry! Lux tudja, hogy terhes vagyok?

- Nem! Még Lou se. Mert?

- Mert most közölte velem! - nevettem fel.

- Lou ikertesója mikor terhes volt Lux azt is megérezte. Akkor volt egy éves.

- Na, jó ez durva! - nevettem el magam.

- Megyünk játszani? - kérdezte Louis-ra nézve miután megette a joghurtot.

- Persze! - vigyorodott el Lou majd hirtelen felemelte és feldobta mire Lux sikítani kezdett és nevetni.

Még háromszor feldobta majd letette a szőnyegre.

- Még a végén kitaccsolsz úgyhogy inkább játszunk itt lent! - nevetett majd leült mellé.

A két srác, amíg el volt Lux-al addig én bementem a konyhába valami kaját csinálni, mert a joghurt nem sokáig lesz elég. Csináltam tejbegrízt, amit tálaltam 4 főre és jól megszórtam kakaóval.

- Na, mit hoztam? - léptem be a nappaliba mire rám emelték a szemüket.

Odaadtam a két fiúnak a tányért majd Lux-nak a kisebb tányért és leültem hozzájuk.

- Ez rohadt finom! - mondta Hazz.

- A gyerek előtt muszáj így beszélned? - néztem rá csúnyán.

- Jaa bocsi! Lux szívem te nem hallottál most semmit! -  mutatott rá.

- Oké keresztapa! - mondta majd tovább kanalazta az ételt.

- Hatással vagyok a gyerekre! - nézett büszkén Harry mire Lou felnevetett.

- Lux milyen szavakat is tanultál a keresztapukádtól?

- Picsa! - kiáltott fel mire én ijedten néztem rá majd elnevettem magam és nyakon vágtam Hazz-t.

- Ha az én gyerekemnek ilyet tanítasz halott ember vagy Styles! - fenyegettem mire elröhögték magukat.

Délutánig játszottunk majd kiütötték magukat és nem csak a gyerek aludt el, hanem a két fiú is.

A többi fiú is kezdett hazajönni és 5 órára teljes volt a csapat csak Zoe hiányzott. Lou olyan 6 óra körül elvitte Lux-ot és megköszönte, hogy vigyáztunk rá.

- Srácok mi Zoe-val elmegyünk, anyáékhoz valószínű csak holnap reggel jövünk haza! - mondta Harry.

- Okés! Jó utat és vigyázzatok az úton! - mosolyodtam el.

- Rendben! - válaszolták majd elmentek.

- Megyünk akkor hozzánk vagy maradjunk itt? - kérdeztem Lou-t.

- Menjünk!

- Ezt megjegyeztük! Nem akartok velünk lenni! - sértődött be a három srác.

- Ti léptetek le egész napra szóval ne nyígjatok! - nevettem fel.

Louis felment összepakolni addig én a srácokkal néztem a tévét. Mikor Lou készen lett elköszöntünk a fiúktól és kocsiba pattantunk.

- És azt lehet már tudni, hogy mikorra vagy kiírva? - kérdezte.

- Aha! Azt hiszem február 20.

- Hú, az még azért messze van!

- Az a jó! Legalább lesz időnk felkészülni...

- Az is igaz! - nevette el magát.

Nemsokára a házhoz érkeztünk. Leparkoltunk majd bementünk. Nekiálltam csinálni pár meleg szendvicset vacsira amiben Louis is segített. Mikor kész lett leültünk a tévé elé és elfogyasztottuk. Kilenckor úgy döntöttünk, hogy lezuhanyozunk ,majd ágyba bújtunk.

- Holnap megyünk anyához? - kérdeztem.

- Aha, csak még reggel el kell intéznem valamit, de aztán szabad vagyok.

- Oké akkor majd ráérünk olyan délfelé indulni.

- Jó éjt! - kapcsolta le a lámpát.

- Jó éjt! - bújtam hozzá.

Még egy kicsit mozgolódtam majd nemsokára álomba merültem.

Reggel arra keltem, hogy valaki ugrál mellettem az ágyon. Mikor kinyitottam a szemem Hazz-t láttam meg.

- Olyan jó puha az ágyad! - vigyorgott rám.

- Te mi a fenét csinálsz itt? - ültem fel.

- Hát tudood Zoe a barátnőm te meg vele laksz és átjöttem! Louis a csajod amnéziás! - kiabált le.

- Majd mindjárt kapsz tőlem olyan taslit, hogy te leszel amnéziás! - mondtam unottan és visszadőltem.

Az órára néztem, ami 10 órát mutatott.

- Harry ne szapuld már Jess-t! - jött be nevetve Louis.

- De olyan jó! Bár azt gondoltam mérgesebb lesz! - tűnődött el.

- Jó kedvem van, de attól még nyakon vághatlak!

- De ez nem ér, mert én, nem bánthatlak! - rakta karba a kezét és leült.

- Ez így igaz! - nevetett Lou.

- Kicsim hova tűntél? - jött fel Zoe is Harry-t keresve.

- Jessy-t idegesítem, de nem tudom! - görbítette le aranyosan a száját.

- El ne játszd nekem a hattyúk halálát! - nevetett fel Zoe.

- Nem rugdos még a baba? - kérdezte.

- Nem Harry! Tudom, hogy ez a gyerek zseni lesz, ha az anyja eszét örökli, de azért 13 hetesen még nem rúg! - nevettem fel.

- Mi az, hogy ha az anyja eszét örökli? - tette karba a kezét Lou.

- Hát...azt mind ketten tudjuk, hogy neked jó hangod van nekem meg jó eszem! Úgyhogy remélem, mindkettőből örököl! - nevettem.

- Aha..szóval lehülyéztél?

- Neeem dehogyis! - nevettem el magam.

- Hát Hazz lehet meg kell gondolnunk még ezt a Los Angeles-i utat... - nézett Harry-re, aki bólogatni kezdett.

- Milyen Los Angeles-i utat? - kérdezte Zoe.

- 1 hétre ki mennénk a lakásomba, de ha ennyire szemtelenek vagytok... - sóhajtott Hazz drámaian.

- Mi négyen? - tátottam el a szám.

- Aha! De még gondolkozunk rajta... - mondta Lou.

- Úristen jók leszünk! Mindent megcsinálunk, amit csak kértek! - ugrottam ki az ágyból és megöleltem Lou-t, aki csak elnevette magát.

- Mindent? - tűnődött el Harry.

- Na, jó ez elhamarkodott kijelentés volt! - nevettem el magam.

- Gondolod? - nézett rám Zoe.

- Szóval akkor két nap múlva indulunk, úgyhogy addig el kell, döntsük, hogy viszünk -e titeket! - mondta Louis.

- Kezdhetnétek, mondjuk valamilyen ajándékkal! - nevetett Harry mire Louis bólogatni kezdett.

Elnevettem magam majd a hasamra kezdtem mutogatni és kinyújtottam a nyelvem Lou-ra.

- Aha...szóval én most már őt fogom kapni mindig ajándékba? - nevetett.

- Aha! Eleget fogok szenvedni és már szenvedtem is vele, úgyhogy elég jó ajándéknak gondolom!

- Az is! - mosolygott majd megölelt.

- És nekem mi lesz az ajándékom? Van is egy ötletem! - húzgálta Hazz a szemöldökét.

- Akarom én azt tudni? - vágott szenvedő fejet Zoe.

- Tudsz öl táncolni? - vigyorgott rá Hazz.

Zoe rezzenéstelen arccal figyelte, amin nekem nevetnem kellett, mert tudtam, hogy ezt nem hagyja szó nélkül.

- Nem, de te remélem, tudsz a nyelved nélkül élni, mert kitépem!

Mi Lou-val nevetni kezdtünk, ahogyan Hazz is.

- Gyere ide cica! - ölelte meg Zoe-t nevetve.

- Szóval érdekel titeket, hogy lesz -e medence vagy tenger ott vagy nem? - kérdezte Lou.

- Kíváncsian hallgatunk! - ültem le az ágyra törökülésben.

- Szóval a ház a tenger felé néz, de van bent medence és minden, amit el tudsz képzelni. Elképesztően király! - mondta Harry.

- Zoe arra gondolsz, amire én? - néztem az unokatesómra.

- Megyünk vásárolni bikinit? - csillant fel a szeme.

- Aha! - nevettem fel.

Gyorsan bementem a fürdőbe egy negyed óra alatt elkészültem és a Harry kocsiját ellopva otthagytuk a fiúkat és a legközelebbi plázába vettük az irányt vásárolni.

Vettünk 3 féle bikinit és még én találtam egy rohadt jó táskát is, úgyhogy muszáj volt

megvennem. Mikor készen lettünk beugrottunk a mekibe kaját venni és hazamentünk. A srácok éppen a kanapén ültek és x-boxoztak.

- Hoztunk kaját! - sétáltam be a nappaliba és mindkettő kezébe nyomtam egy sajtburgert.

Megköszönték majd majszolni kezdték az ételt.

- Louis akkor nem megyünk anyához? - kérdeztem.

- De csak még ezt lejátsszuk!

- Okés! - mondtam majd leültem a fotelbe és nézni kezdtem a játékukat.

Egy 10 perc múlva végre nyert és boldogan állt fel.

- Mehetünk! - mondta majd a zsebébe csúsztatta a telefonját és idiótán rám vigyorgott.

- Örülsz mi, hogy nyertél? - nevettem el magam.

- Aha! - mondta majd megfogta a kezem és kihúzott a kocsihoz.

Beültünk majd beindította az autót és elindulhattunk végre.

Fél kettőre a panel parkolójához értünk.

- Szerintem még nincs, itthon mert kettőig dolgozik.. - húztam el a szám.

- A húgod meddig van suliban?

- Megnézzük őt addig?

- Felőlem... - mondta majd kikanyarodtunk és az iskola felé vettük az irányt.

Éppen jöttek ki a gyerekek az ajtón és reménykedtem, hogy a húgom is köztük lesz. Érdeklődve vizslattuk az ajtót és a gyerekek arcát majd megláttam a húgomat kilépni két osztálytársával. Elköszönt tőlük majd elindult a járdán.

- Gurulj mellé! - mondtam Lou-nak.

Mikor mellé értünk lehúztam az ablakot és kiszóltam.

- Szia, Húgi!

Hátranézett majd elvigyorodott és idejött. Louis leállt majd én kiszálltam az autóból és megöleltem a húgom.

- Hogy hogy hazajöttetek? - nézett kíváncsian miközben beültettem.

- Mert van egy fontos hírünk, amit el kell mondanunk neked és anyának!

- Anya mondta nekem, mert sokat nyaggattam, hogy kisbabád lesz!

- Oh, akkor te nagyon jól értesült vagy! - nevettem majd beszálltam és bekötöttem magam.

- Remélem lány lesz, és akkor majd játszhatok vele és befonhatom a haját és barbizhatunk...

- Héj! Én fiút akarok! - nézett hátra Louis.

- Te vagy az apukája? - nézett a húgom kíváncsian rá.

- Hát nagyon remélem! - nevetett Louis mire én is felnevettem és vállba ütöttem.

Nemsokára újra a panelhoz értünk. Leparkoltunk majd felcsengettünk.

- Szia, anya! - szóltam bele.

- Jess! Mondd, hogy nálatok van Lisa! - szólt bele aggódóan.

- Nálunk, de miért?

- A tanárnője most hívott, hogy látta, hogy valakivel elmegy..

- Jajj bocsi hogy megijesztettünk csak te még nem voltál itthon és gondoltuk elmegyünk érte, de amúgy felengedsz?

- Ja persze! - mondta majd meghallottuk az ajtó csilingelő hangját és bementünk.

Fellifteztünk és az ajtóhoz mentünk ahol már anya várt.

- Gyerekek annyira örülök nektek! - ölelt meg minket.

- Mi is örülünk, csak menjünk már be, mert leszakad a lábam! - nevettem el magam.

- Persze! Gyertek csak!

- Hol van Jim? - kérdeztem.

- Már nem vagyunk együtt...

- Mert? - kérdeztem és leültem a fotelbe, ahogy Louis és Lisa is.

- Nem értettünk mindenben egyet így vége lett..

- Oh, hát sajnálom... - húztam el a szám.

- Na de meséljetek! Mi van a babával? Minden rendben?

- Aha! 13 hetes terhes vagyok, és már van szívhangja is és nagyon rossz volt az elején...

- Folyton hánytál mi?

- Igen...

- És nem tudjátok, még hogy milyen nemű?

- Nem mert szégyenlős.. - nevettem.

- Akkor az majd meglepetés lesz? Vagy majd a következő ultrahangnál megkérdezitek?

- Ezt még nem tudjuk... - néztem Louis-ra, akin láttam, hogy nem ért velem egyet hisz ő türelmetlen és tudni szeretne mindent.

Csörögni kezdett Louis mobilja ezért ő elvonult telefonálni.

- És hogy fogadta ő? - kérdezte anya.

- Eleinte kicsit kiakadt, de egy éjszaka alatt lerendezte magában a dolgokat és az óta nagyon aranyos velem...jó apukája lesz.. - mosolyodtam el.

- Tudom lányom csak féltelek, hogy nehogy meggondolja magát te meg ottmaradj egyedül...

- Anya ebbe inkább bele se kezdj! Attól hogy neked ilyen rossz kapcsolataid voltak attól én még választhattam egy jó férfit magam mellé...

- Jessy ne beszélj így velem!

- Inkább nem mondok semmit! - mondtam majd Lou-ra néztem, aki már befejezte a telefonálást és ide sétált.

- Mennünk kell, mert lesz egy kisebb megbeszélésünk Tom-al valami miatt...

- Oké! - mondtam majd felálltam.

Elköszöntünk majd lementünk a kocsihoz és elindultunk.

- Nagyon csöndben vagy.. - szólalt meg Louis.

- Összekaptam anyával.

- Azt hallottam csak nem tudtam kivenni, hogy min.

- Rajtad.

- Ki hitte volna! - nevetett fel tettetett meglepődéssel.

- Azt mondta, hogy félt attól, hogy te majd egyszer megunod, és itt hagysz a babával...

- Ez hülyeség...

- Utálom, hogy még mindig nem bízik a kapcsolatunkban...

- Ne törődj vele.. - mosolyodott el.

Nem mondtam semmit inkább az ablakon kezdtem el kibámulni és kicsit a gondolataimban is elmerültem. Anya bogarat ültetett a fülembe. Félek még mindig attól, hogy szétmegyünk, mert nem fog működni.

Az padlóra tenne az biztos csakhogy ott lesz a baba, aki miatt nem szabadna bedepiznem ha esetleg ez megtörténne. Én már teljesen meg tudok bízni Louis-ban és elfogadtam azt az életet, amit ő él viszont néha nekem is támadnak kétségeim főleg most, hogy tombolnak a hormonok.

- Min gondolkozol? - kérdezte.

- Ja, semmin csak elbambultam.. - mosolyodtam el halványan.

- Szerinted nem veszem észre hogy valami bánt? - emelte fel a szemöldökét.

Utálom, hogy minden leolvasható az arcomról.

- Csak azon gondolkoztam, amit anya mondott.

- Na, ne...ne kezd ezt el..nem akarok veszekedni!

- Csak félek, hogy mi lesz, ha már nem fogsz úgy szeretni, mint az elején..

- Jessy hányszor kell még bebizonyítanom, hogy tényleg szeretlek? Még nagypapa koromban is ugyanúgy foglak, mint most...csak már az ágyban nem úgy fogjuk bírni.. - nevette el a végét, amin én is elmosolyodtam.

- És a turné? Pár állomásra mehettem volna, hozzátok, de így nehezen...

- Megoldjuk, mint mindig...

Sóhajtottam egyet majd úgy döntöttem, hogy az út további részét inkább végig alszom.

Louis hangjára keltem.

- Hazaértünk! - mondta és leállította a motort.

- Te mész tovább? - kérdeztem.

- Aha...

- Hát akkor, szia, majd találkozunk.

- Attól hogy be vagy sértődve még adhatnál egy puszit...

Mosolyogva odahajoltam majd arcon pusziltam és kiszálltam a kocsiból. A bejárathoz léptem majd mivel nem tudtam bemenni ezért elővettem a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Zoe nem tudom, hol van, de nagylány és majd előkerül. Felmentem a szobámba majd a tükröm elé álltam és felhúztam a pólóm. Egy kicsit oldalra álltam és meglepődve fedeztem fel, hogy egy nagyon picit gömbölyödik a hasam.

Megsimogattam majd lehúztam a pólóm és lementem a konyhába enni valamit.

Este 7 óra felé beállított Zoe teljesen feldobva.

- Na, mesélj mi a jó kedv oka? - kérdeztem.

- Csak jó volt Harry-vel lenni! - vigyorgott.

- Ismerem az érzést! - nevettem fel.

- Louis hol van?

- Megbeszélésen.

- Annak már vagy másfél órája vége..

- Akkor nem tudom. Kicsit összekaptunk.

- Mert?

- Anya beszólt, hogy mi van, ha Louis majd otthagy a babával én meg kicsit elgondolkoztam ezen és elmondtam Lou-nak, aki felkapta a vizet és bedurcázott.

- Ne veszekedjetek már fölöslegesen!

- Felhívom! - mondtam majd elővettem a telefonom és a fülemhez emeltem.

- Szia! - szóltam bele mikor felvette.

- Szia! Ki gondolkodtad már magad? - kérdezte.

- Én már a kocsiban..

- És már nem durcázol?

- Te durcáztál!

- De te is!

- Itt alszol?

- Ott aludjak?

- Igeen!

- Negyed óra és ott vagyok!

- Okés szia! - mondtam majd letettem.

- Na, szent a béke? - kérdezte Zoe.

- Úgy ahogy! - vigyorodtam el.

Letettem a mobilom az asztalra majd a tévét kezdtem el továbbra is nézni, amikor is fura érzést kezdtem érezni a hasamban. Olyan csiklandós érzést. Mintha odabent egy pici lepke próbálkozna, a felszállással leginkább ahhoz tudnám hasonlítani. Rövid ideig éreztem és abban sem vagyok biztos, hogy ez a kicsi volt, de ilyen még sosem volt. Kezd ficánkolni és ez tök jó! Miután megkajáltam elmosogattam magam után és visszaültem a tévé elé. Pár perc múlva megérkezett Louis.

- Légyszi bekulcsolod az ajtót? - kérdeztem.

- Persze! - mondta majd eleget tett a kérésemnek aztán idejött.

- Na, mi van te hisztis? - ült le mellém.

- Semmi. - vigyorogtam rá.

- Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezte nevetve.

- Menjünk fel a szobámba és elmondom! - mondtam majd kikapcsoltam a tévét és felhúztam a lépcsőn egyenesen a szobámba.

Őt leültettem az ágyra én pedig elé álltam és oldalról megmutattam neki a hasam.

- Azta hogy gömbölyödik! - csodálkozott el majd megpuszilta a pocakom.

- És van még egy bejelenteni valóm! - mondtam és leültem mellé.

- Na, mondd!

- Ami előtt megjöttél ott ültem a kanapén és megmozdult a hasamban..

- Komoly? - tátotta el a száját.

- Aha! Nagyon csikis volt! - nevettem.

- Kis örökmozgó lesz! 

- Az biztos! - nevettem el magam.

- Éhes vagyok! Nem akarsz nekem valami kaját csinálni?

- Van két kezed és két lábad...

- De az úgy nem muris! - hisztizett.

- Hát akkor éhen maradsz! - kuncogtam.

- Látom, nem akarsz jönni L.A-be egy hétre... - tűnődött el.

- Hány meleg szendvicset kérsz? - pattantam fel.

- Olyan 3 darab elég lesz!

- Élvezed? - hunyorogtam rá.

- Teljes mértékben! - tette mindkét kezét a tarkójára és elfeküdt az ágyon.

Mosolyogva megforgattam a szemem és lementem a konyhába. Gondosan elkészítettem a szendvicseket majd felvittem Lou-nak, aki éppen telefonált. Az ablaknál állt karba tett kezekkel összeráncolt szemöldökkel és elég hivatalos hangnemben társalgott. Letettem a tányért az ágyra és leültem.

2 perc múlva befejezte a telefonálást végre és leült az ágy másik végébe és elvette a tányért.

- Köszönöm kicsim! - mondta majd küldött egy puszit.

- Szívesen, de nem csinálunk rendszert belőle! - mosolyodtam el.

- Pedig meg tudnám szokni!

- Azt elhiszem! - nevettem fel.

- Kérsz? - tolta elém.

- Nem. Már a készítése közben is rosszul voltam!

- Nem vagy éhes? Mikor ettél utoljára?

- Dél előtt. Csak most nem kívánok sok mindent...

- És mit kívánsz?

Elgondolkoztam majd felcsillant a szemem.

- Sushit vagy olyan kínai szezámmagos csirkét!

- Szóval kínait?

- Vagy ázsiait..

- Rendelek!

- Nem muszáj..

- Nem ettél egy csomó ideje...

- Jó akkor rendelj! - mosolyodtam el.

Bepötyögött egy számot majd a füléhez emelte a telefont és megrendelte a kajámat. Amíg ideért addig én elmentem zuhanyozni Louis-nak pedig megint telefonálnia kellett. Gyorsan kész lettem majd pizsibe bújtam és kimentem a szobába.

- Értem. És akkor mikor tudnák elintézni azt a szerződést? - kérdezte Lou a vonal másik végén lévő féltől.

Hurrá megint a fociklubbal beszél. Csöngettek ezért elindultam ajtót nyitni. Louis a pénztárcájára mutatott, amit felkaptam és leszaladtam a lépcsőn.

- Jó estét meghoztam a megrendelt ételt! - köszöntött a fickó.

Kifizettem majd megköszöntem és elvettem tőle a dobozt. Visszacsuktam az ajtót és felszaladtam. Csendben leültem az ágyra mivel nem akartam Lou-t zavarni és enni kezdtem.

- Holnapra kérem az összes papírt! - mondta majd lerakta.

- Na, milyen? - kérdezte és leült velem szemben.

- Jó.. - vontam meg a vállam és egy húsdarabot a számba tettem.

- Van valami baj? - kérdezte.

- Nincs. - ráztam meg a fejem, amikor újra megcsörrent a telefonja. Persze ő készségesen érte nyúlt és felvette. Megforgattam a szemem és bekapcsoltam a tévét. Egy 10 percet most is lebeszélt majd lerakta.

- Megyek, lezuhanyozok jó? - kérdezte.

- Oké. - válaszoltam, de a szemem le sem vettem a tévéről, amiben éppen a Kardashian család kapcsolatairól volt szó.

- Most komolyan? - rontott be Zoe és a tévére mutatott.

- Hát téged is látni? - nevettem fel.

- Filmet néztem és mikor vége lett azt kellet látnom, ahogy Harry Kendall Jenner-rel sétálgat!

- Most komolyan ettől vagy kiakadva? Az még előtted volt!

- De akkor is! - fújtatott majd visszavonult a szobájába.

- Hülye.. - röhögtem el magam majd az utolsó falatot a számba helyeztem a dobozt pedig levittem a konyhába kidobni. Mire visszaértem Louis már az ágyon ült egy szál boxerben betakarózva. Befeküdtem mellé majd lekapcsoltam a tévét és elfordultam. Nyomkodta még egy kicsit a telefonját majd letette és átkarolt.

- Mi van? Feltűnt, hogy én is itt vagyok? - motyogtam.

- Eddig is tudtam!

- Nem úgy nézett ki...

- Most mi is a bajod pontosan?

- Az hogy le nem szakadnál arról a hülye telefonodról!

- Kicsim tudod, hogy mobil közelben kell lennem a foci klubb és az 1D miatt is...

- Ja...

- Ne legyél ilyen!

- Nem vagyok semmilyen! - fordultam felé.

- Na, nem haragszol?

- De csak nem jó azon az oldalon feküdni. - mondtam mire elnevette magát.

- Babe ne durcáskodj már légy szíves!

- Nem durcáskodom!

- Jó akkor ez mi? - nevetett fel.

- Aludni akarok!

- Jó akkor aludjál!

- Én is úgy gondoltam! - mondtam majd lehunytam a szemem.

Hallottam, hogy kifújja a levegőt majd elfordult. Utálom, mikor együtt vagyunk, és ő kétpercenként telefonál. Olyan idegesítő. Duzzogtam még egy kicsit magamban majd nemsokára elaludtam.