74.fejezet~

*1 hét múlva*

Jessy szemszöge:

- Louis mit szeretnél még vinni? - kérdeztem Lou szobájában a bőröndjénél térdelve.

- Szerintem ennyi elég!

- Fél évre?

- Jessy ott öltöztetni fognak és nem a saját ruháimban leszek!

- Hát te tudod! - csuktam le a bőröndöt és felálltam.

- Gyere ide szívem! - tárta szét a karját én pedig hozzábújtam.

- Hiányozni fogsz nagyon, nagyon. - motyogtam.

- Te is nekem! De erősek vagyunk és kibírja a kapcsolatunk!

- Ez nem is kérdés! - vigyorodtam el.

- Utolsó esténk együtt...

- De hát találkozni fogunk még közben is! - nevettem.

- Tudom, de most két hétig nem!

- Kész szenvedés lesz!

- Zoe-val meglesztek!

- Nagyon jó hogy ő itt van velem..

- Én is nyugodtabb vagyok így!

- Hát jobb mintha rám küldenéd az őröket.. - mondtam unottan mire elnevette magát és elengedett.

- Srácok vacsi! - kiabált fel Zoe.

Megfogtuk egymás kezét majd lementünk. Már a lépcső tetején megéreztem a spagetti illatát és a hasam is megkordult. Mikor leértünk leültünk az asztalhoz, ahogyan a többiek is és kajálni kezdtünk.

- Utolsó vacsora feeling! - nevetett Hazz.

- Ennyire örültök, hogy két hétig nem találkozunk? - húztam fel a szemöldököm és egy tészta csomót a villámra csavartam.

- Dehogy örülök! De hát ezt dobta a gép! - tárta szét a karjait.

- Olyan uncsi lesz nélkületek. - mondta Zoe.

- Biztos vagyok benne, hogy kitaláltok valami hülyeséget, hogy ne unatkozzatok!

- Persze! Majd elráncigál falat mászni! - nevettem fel.

- Hát jó lenne, ha nem terhesen mászkálnál falat! - mondta Lou.

- Nem is tudnák rám csatolni azt a valamit! - nevettem.

- Dehogynem! Egyáltalán nem nagy a hasad! - mondta Zayn.

- Végül is ez nekem csak jó! - vigyorodtam el.

Miután megvacsiztunk mi Lou-val elvonultunk a szobába.

Lefeküdtünk az ágyra én pedig a mellkasára hajtottam a fejem.

- Hamar el fog telni ez a fél év hidd el! - mondta.

- Tudom, csak félek.

- Mitől?

- Egy csomó lány közt és egy csomó híresség közt fogsz lenni. After partik, bulik és koncertek. Szerinted?

- Nem foglak megcsalni.

Lehunytam a szemeim és inkább nem válaszoltam semmit.

- Nem bízol bennem igaz?

- De! Csak hosszú idő lesz ez! Fél évig távkapcsolatban leszünk és mindketten kísértést fogunk érezni.

- Én tuti, nem mert tudni fogom, hogy te biztosan vársz rám.

- És ha nem lesz időnk esténként beszélni?

- De lesz! Találok módot rá, ha kell, kiszökök a próbáról!

- Aranyos vagy. - mosolyodtam el és nyomtam egy puszit az arcára.

- Ne félj sokat fogunk találkozni! Ez a turné nem lesz olyan sűrű.

- Hát reménykedek a legjobbakban.

- Jó lesz! - mondta mosolyogva és adott egy puszit a fejemre.

- Megyek, lezuhanyozok! - mondtam majd felálltam és a fürdőbe sétáltam.

10 perc alatt kész lettem majd beengedtem Louis-t is én pedig bedőltem az ágyba.

- We are never ever ever getting back together... - jött be ordítva Hazz és mivel én is egy kicsit összerezzentem a baba is megmozdult. Elnevettem magam majd megsimogattam a pocakom.

- Na mizu Jess? - ugrott az ágyra.

- Kettétörik az ágy! - nevettem el magam.

- Ha a ti hancúrozásotokat kibírja, akkor ezt is! - vigyorgott mire nevetve megcsóváltam a fejem. Louis kinyitotta a fürdő ajtót és kilepett egy szál boxerbe.

- Mit zaklatod Jessy-t? - pacsizott le vele.

- Én nem zaklatom! Csak átjöttem már hozzátok!

- Zoe kizavart vagy mi?

- Hát...kicsit harapós most! Tudod piros taxi!

- Mert nem kéne szegényt felidegesíteni! - nevettem el magam.

- Én? Dehogyis!

Mosolyogva megforgattam a szemem majd felálltam és átsétáltam Zoe-hoz.

- Na mizu csajos? - ültem le az ágy szélére.

- Harry nálatok van?

- Ahha! Azt mondta, hogy kizavartad! - kuncogtam.

- Hát mert nem normális! - mondta majd elsöpörte a nyakáról a haját és megmutatta a lila foltot.

- Aucs! Ilyet Louis is szokott! - nevettem.

- Rohadtul fáj!

- Tudom!

- Na, inkább mondd! Mi van a babával?

- Semmi...fejlődik és mozog egy csomót..

- Igen?? Júúj de jó! Elkísérhetlek a kövi ultrahangra?

- Persze! Louis már úgysem jön velem!

- Jajj tényleg! Ott leszek én!

- Most fogom megtudni a nemét!

- És mit érzel?

- Kisfiút. De ez csak megérzés! Attól lehet lány!

- Úgy legyen! - nevetett fel.

- Kicsim! - hallottam meg Louis hangját.

- Gyere át te is! - álltam fel az ágyról.

- Megyek! - húzta szeles mosolyra a száját és utánam jött.

- Áhh itt van durci is! - húzta az ölébe Hazz Zoe-t.

- Vedd le rólam a mancsod Styles! - nyűgött és ki akart mászni Harry öléből.

- Holnap este már nem érhetek hozzád csak képernyőn keresztül!

- Ajj tényleg! - bújt oda Harry-hez, aki egy győztes mosolyt villantott.

- Na, lennétek szívesek lassan kimenni a szobámból? Jessy-vel szeretnék lenni! - vigyorgott Louis.

- Hoppá! Vigyázzatok a babára! - mondta vigyorogva Hazz és felkapta Zoe-t a vállára, aki egy sikollyal jutalmazta Hazz tettét.

Kimentek mi pedig elnevettük magunkat.

- Szomorú hogy fél évig nem fogom látni, ahogy ez az idióta, beszambázik ide... - bújtam be az ágyba.

- Lesz olyan mikor két hét szünetünk lesz, akkor pedig itthon leszünk, úgyhogy még meg is fogod unni!

- Akkor jó! - mosolyodtam el és hozzábújtam.

- Vicces lesz, amikor megszületik a baba és aludni szeretne meg persze mi is és ezek itt fognak hülyülni.

- Szerintem le fogom ütni őket! Bár akkor már nem ebben a házban leszünk, azt hiszem....

- Azt hiszed?

- Hát még nem találtunk megfelelő házat a srácokkal, de rajta vagyunk.

- Még van kb. 4 hónapotok...

- Tudom.. - mondta majd nyomott egy puszit a fejemre és lekapcsolta a lámpát.

Átölelt majd a nyakamat kezdte puszilgatni.

- Louis...

- Hm?

- Ugye tudod, hogy nem tudok elviselni több csalódást?

Sóhajtott egyet majd abbahagyta a puszilgatást.

- Tudom...és ne félj emiatt. Még fél szemmel se nézek, rá semmilyen lányra megígérem!

- És minden este beszélünk Skypeon?

- Minden este. Meg amikor hiányozni fogsz, napközben vagy le leszek hangolva.

- Akkor jó. - hunytam le a szemem.

- Szeretlek te buta.

- Én is! - motyogtam majd pár perc múlva el is nyomott az álom.

Másnap korán keltünk ugyanis a srácok gépe délben indul, és még el kell készülni meg hát egy kis időt még együtt tölteni.

- Ne nyalogassátok már ennyit egymás manduláját! - szólt be nekünk Hazz mire elváltunk egy pillanatra egymástól Lou-val és elnevettük magunkat.

- Harry te inkább menj Zoe-hoz! - vigyorogtam.

- Onnan jövök! - nevetett.

- El sem hiszem, hogy két hétig egyáltalán nem foglak látni... - néztem Lou szemébe.

- Hamar el fog telni. - mosolyodott el majd megcsókolt. Lábujjhegyre álltam és a nyaka köré fontam a kezeim majd a hajába túrtam.

- Hány óra? - kérdeztem Zayn-től.

- 11 lesz!

- Ohh basszus! - néztem Lou-ra aki elnevette magát.

Még búcsúzkodtunk egy fél órát majd a srácoknak ki kellett indulnia a reptérre.

- Na, most már tényleg indulunk. Vigyázz magadra és a babára nagyon. Ne csinálj hülyeséget, mert úgy is megtudom, és ne sírj, vagy ne szomorkodj, mert bármikor felhívhatsz! Jó? - nézett a szemembe.

- Jó! - mosolyodtam el.

Leguggolt majd nyomott egy puszit a hasamra aztán adott egy gyors csókot nekem is és elengedtük egymás kezét.

- Oh Zoe én ezt nem fogom bírni! - fordultam az unokatesóm felé, akinek könnyben volt a szeme.

- Oh, baszki hát te nagy segítségemre leszel, ha te is bőgni fogsz! - nevettem és megöleltem.

- Menjünk haza? - kérdezte.

- Menjünk. - mondtam majd felvettem a kulcsot az asztalról, amit a srácoktól kaptunk a házhoz majd elindultunk hazafelé.