75.fejezet~

*3 hét múlva*

Jessy szemszöge:

- Jessy gyere, ide mutatok valamit! - kiabált a földszintről Zoe.

Gyorsan lesétáltam és mellé ültem.

- Nézd! - mutatott a laptopjára ahol számomra elég aggasztó hír volt ugyanis Louis rengeteget bulizik a srácok nélkül is és alig hív fel már egy hete.

Fogalmam sincs, mi van vele, de nagyon nem tetszik ez nekem. Két hete voltunk az orvosnál Zoe-val és végre megtudtuk, hogy milyen nemű a babám. Louis nagyon örülni fog hisz kisfia születik ez már biztos.

A fiúkat szoktam hívni és azt mondják, hogy Louis-nak kicsit a fejébe szállt a siker, de le fogják rángatni a földre csak idő kell hozzá. Én viszont egyáltalán nem vagyok nyugodt. Mi van, ha megcsalt megint? Egy csomó széplány veszi körül a bulikban és állandóan lerészegedik és már nem is hív. Teljesen kétségbe vagyok esve és esténként Zoe-nál szoktam kisírni magam. Mondtam Lou-nak hogy nem birok elviselni még egy csalódást, de vigyáznom kell a babára, aki már kicsit túl van az ötödik hónapon.

Fogalmam sincs, mit kezdek Louis nélkül. Mi van, ha igaza van anyának? Mi van, ha Louis tényleg elhagy, és egyedül maradok a babával? Szörnyű belegondolni és a síró görcs is elkap. Nem hiszem, hogy ez jó a kicsinek, de nem tudok nyugodt maradni.

- Jessy minden rendben lesz! Ez már mindegyik sráccal előfordult, hogy kicsit a fejébe szállt a siker, de ott vannak egymásnak!

- Cseszhetem, ha valamelyik buliban megfektet egy csajt!

- Nem fog! Nem olyan hülye! Vagyis...remélem..

- Na kössz... - csattantam fel.

- Hidd el, hogy minden rendben lesz! Oké?

- Nem oké! Majdnem egy hónapja mentek még csak el és előttünk van 5 hónap! És lehet, hogy addig nem is látjuk őket mivel most is azt mondták, hogy csak két hétre mennek erre tessék!

Csörögni kezdett a telefonom és Harry nevét írta ki.

- Szia Hazz! - vettem fel.

- Jess! Jól vagy?

- Hát azon kívül, hogy itt vagyok öt hónapos terhesen a gyerekem apja pedig éppen most éli ki Amerikában a bulizós korszakát és rohadtul nem keres...azon kívül, ja..egész jól!

- Figyelj, ne zaklasd fel magad! Lou kezd észhez térni!

- Hát gratulálok neki!

- Elég másnapos, de beszélni akar veled.

- Én viszont nem!

- Nagyon maga alatt van!

- Nem érdekel! Maga alatt vágta a fát!

- Kérlek, csak nyugtasd meg hogy jól vagy!

- Nem! Nem vagyok jól! Minek nyugtassam meg? Engem kellene, inkább mert kb. egy hete csak idegeskedek miatta!

- Szóval akkor nem beszélsz vele?

- Nem! Józanodjon ki és szedje össze magát! Utána lehet róla szó..

- Oké megmondom neki...

- Harry..

- Hm?

- Louis...szóval...ő megcsalt engem?

- Nem! Csak bulizott és kicsit elszaladt vele a ló a pia terén, de lányokkal max. csak fotózkodott és ezt Josh-ék is alá tudják támasztani hisz végig vele voltak.

- Oké. - sóhajtottam.

- Na de megyek, mert még ki kell józanítani ezt az idiótát egy órán belül.

- Menj! Szia! - köszöntem el majd leraktam.

- Na? - kérdezte Zoe kíváncsian.

- Már kezd magához térni és beszélni akart velem. Azt mondja Hazz hogy a zenekar végig vele volt és nem csalt meg.

- Na, akkor meg?

- Ezen a tényen nem változtat, hogy nem keresett egy hétig! Még a baba neméről se kérdezett!

- Én biztos vagyok benne, hogy meg fog oldódni minden! - vigyorodott el.

- Neked legyen igazad! Már nagyon hiányzik hisz már 3 hete nem láttam!

- Na, jól van ne depizzünk itt! - nevetett majd karon ragadott és kimentünk a házból.

- Hova megyünk? - kérdeztem már a kocsiban, ami amúgy a Hazz-é.

- Hát vásárolni! Hova máshova? - nevetett fel.

*Este 8 óra*

- Na, ez milyen? - vette fel Zoe a harmadik magas sarkúját, amit ma vásároltunk.

- Már a plázába is megkérdezted és én válaszoltam is hogy nagyon szép!

- Akkor jó! - vigyorgott.

- Nem próbálod fel a ruhát, amit vettél? Rohadt jól áll!

- Most nincs kedvem... - vontam meg a vállam.

- Ajj Jess ne csináld ezt! - nyaggatott tovább.

- Vajon mit csinálnak most?

- Valószínűleg alszanak, mivel most ott hajnal van vagy valami olyasmi.

- Oh, tényleg.. - mondtam csalódottan.

Ekkor csöngettek.

Kiszaladtam ajtót nyitni ám mikor kinyitottam két csokor rózsát találtam a lábtörlőn. Szétnéztem majd felvettem a virágokat és bementem.

- Ki volt az? - kérdezte Zoe mire a kezébe nyomtam az egyik csokrot.

Megnézte a kártyát és átnyújtotta.

- Ez a tied! - mondta és cseréltünk mivel értelemszerűen akkor a másik az övé.

Volt benne egy kis kártya, amit kihajtottam.

"Jessy! Tudom, hogy haragszol és hogy egy idióta voltam, de meg kell beszélnünk! Ha még látsz esélyt arra, hogy meg tudsz bocsájtani, menj át az 1D villába! Csók: Louis"

- Ezt nem értem. - húztam össze a szemöldököm.

- Én sem! De menjünk gyorsan, mert kíváncsi vagyok! - vigyorgott Zoe.

- Azt mondta, hogy akkor menjek át, ha látok esélyt a kibékülésre.

- És látsz! Ugye? - nézett rám.

- Miért nem tudok rá tényleg haragudni? - csaptam a combomra.

- Na, gyere! - nevetett fel majd megfogta a kezem és kihúzott a kocsihoz.

Bepattantunk majd az 1D házig meg sem álltunk. Mindenhol sötétség volt és fogalmunk sem volt miért rendeltek ide a srácok. Leálltunk az autóval majd az ajtóhoz sétáltunk és kinyitottuk a srácoktól kapott kulccsal.

- Meglepi! - ordították el magukat és felkapcsolták a villanyokat.

Zoe rögtön Hazz nyakába ugrott én meg álltam ott, mint a cövek. Louis irtó jól nézett ki. Látszik, hogy gyúrnak hisz sokat izmosodott és a haja gondolom a fodrász által nagyon jól meg volt csinálva. A három srác majd később Harry is megölelt aztán odasétáltam Louis-hoz és őt is megöleltem.

- Ezek szerint van esély arra, hogy megbocsájtasz. - suttogta a fülembe.

- Utálom magam, amiért nem tudok, veled haragot tartani pedig megérdemelnéd!

- Gyere fel a szobámba. - fogta meg a kezem és húzni kezdett a lépcső felé.

- Addig le se jöjjetek, ameddig nem békültök ki! - kiabált utánunk Liam.

Bementünk a szobába majd én leültem az ágyra Louis pedig velem szemben. Törökülésbe húztam a lábaim és ráfigyeltem.

- Egy egytől tízes skálán mennyire haragszol? - nézett rám félve.

- Úgy 11. Mert?

- Az baj... - húzta el a száját.

- Mit képzeltél? Hogy majd amikor 1 hétig nem keresel, nem érdeklődsz még a gyereked iránt sem és csak bulizol, ki tudja hány lánnyal, akiket lehet meg is fektetsz én majd mosolyogva haza várlak?

- Először is! Tudom, hogy nagy marha vagyok, amiért nem kerestelek az utóbbi napokban, de át kellett gondolnom pár dolgot a babával kapcsolatban hisz azért csak a szabadságomat adom fel érte...jó volt megint koncertezni és bulizni és úgymond függetlennek lenni, de ennyi volt. Amikor meg lesz, a baba már nem bulizhatok annyit...sőt...semennyit, mert gondolom nem lesz erőm. Ja és semmilyen lánnyal nem csináltam semmit. Lett volna rá alkalom, de folyton rád gondoltam és legszívesebben hazajöttem volna hozzád.

- Te mindig ki tudod magyarázni magad? - háborodtam fel és egy picit elmosolyodtam.

- Sokat gyakoroltam! - vigyorodott el.

- Nagyon hiányoztál... - mosolyogtam és az ölébe ültem.

- Te is...vagyis ti is. - simította meg a pocakom.

- Mennyit nőtt mióta nem láttalak! - csodálkozott el.

- Bizony! Nő, mint a gomba!

- Hányadik hét?

- Ez már a 23..

- Úristen! Tényleg! Kisfiam lesz vagy kislányom?

- Kisfiad! - mosolyodtam el.

- Komolyan fiam lesz? - csillant fel a szeme.

-  Ahha!

- Úristen! - mondta majd puszilgatni kezdte az arcom, az orrom, a szám és persze a pocakom.

- Bocsi babe de ezt muszáj! - mondta majd letett az öléből és kirohant a szobából.

- Fiam leesz! - ordította mire elnevettem magam és úgy döntöttem, hogy én is lemegyek.

- Gratula tesó! - hallottam meg a fiúk hangját.

- Béke van? - kérdezte Liam.

- Úgy ahogy! - mosolyodtam el.

- Szóval akkor, hogy hogy itthon vagytok, és meddig maradtok? - kérdeztem.

- Hát mivel eredetileg két hétig maradtunk volna, de három lett belőle ezért kb. másfél hétig mivel akkor lesz egy koncertünk Szingapúrban. - válaszolt Liam.

- És miért nem szóltatok, hogy jöttök? - kérdezte Zoe.

- Mert ez így murisabb volt! - nevetett Hazz.

- Hát rohadtul muris volt! - tettem csípőre a kezem.

- Nekünk az volt! - vigyorgott Zayn.

- Perrie és Sophia tudják?

- Most megyünk mindketten a csajokhoz! - mondta Liam.

- Én pedig indulok Mullingarbe! - vigyorgott  Niall.

- Akkor négyen maradunk! - vigyorgott Zoe Hazz kezét szorongatva.

- Srácok én elég fáradt vagyok szóval...itt aludjak vagy menjek, haza vagy mi van? - tártam szét a karom.

- Itt alszol velem! - mondta Lou ellentmondást nem tűrő hangon, úgyhogy szót fogadtam és felmentem az emeletre ő pedig utánam jött.

- Khm...nincs pizsim. - mondtam.

- Adok!

- Várj, lehet nem is lesz jó rám a pólód! - mutattam a pocakomra.

- Dehogynem! - nevette el magát.

Megvontam a vállam majd bementem a fürdőbe zuhanyozni. 10 perc múlva készen jöttem ki törülközőben majd a Louis által kikészített cuccokat rögtön fel is vettem. Csodák csodájára jó volt Lou pólója így nagyon örültem. Kifésültem a hajam majd ágyba bújtam. Kifújtam a levegőt és körbe néztem. Hol van Louis?

Ebben a pillanatban egy tálcával jött be és letette az ágyra.

- Úú ez nutella? - csillant fel a szemem.

- Gondoltam éhes vagy!

- Most már igen! - nevettem fel.

- Bemegyek, lezuhanyozok, addig egyél! Ja és amúgy szexi vagy a pólómban!

- Ne udvarolj Tomlinson! - nevettem fel.

Amíg ő zuhanyozott én a tévét bámultam és közben ettem mikor a baba rúgott egyet.

- Gyengébben nem lehetne? - tettem a pocakomra a kezem és simogatni kezdtem mire egy kisebb hullám futott rajta végig, amit szabad szemmel is lehetett látni. Elnevettem magam majd tovább ettem a nutellát.

Pár perc múlva Louis is kijött és amint megláttam a kockáit eltátottam a szám. Győztesen elmosolyodott és bebújt mellém.

- Magadban beszéltél? - kérdezte nevetve.

- Igen. Megőrültem. - mondtam mire felnevetett.

- Csak a fiaddal tárgyaltam, hogy finomabban is rugdoshatna, mert kiszakad a hasfalam...

- Rúgott?

- Ahha! Esténként aktív! - mondtam és megfogtam Lou kezét majd a pocakomra tettem.

Megkocogtattam picit mire ismét hullámozni kezdett a hasam.

- Azta! - nevetett fel Lou.

- Folyton ficánkol így esténként.

- És most ilyen távolságtartó akarsz lenni velem? - nézett rám.

- Nem vagyok távolságtartó. - vontam meg a vállam.

- Ahha..akkor miért nem bújsz ide, ahogy szoktál?

Letettem a tálcát az ölemből a földre és ránéztem.

- Kezdjük elölről a "nem tudok megbízni benned" dolgot? - kérdezte.

- Nem! Dehogyis!

- Akkor?

- Csak furcsa hogy itt vagy. Még nem szoktam meg.

- És ezért nem bújsz hozzám? Nem hiányoztam véletlenül? - húzta fel a szemöldökét.

- Jaaj nem erről van szó!

- Akkor?

- Fájt ez az egész...de most már jól vagyok... - mosolyodtam el.

- És tudod, ki hiszi ezt el neked!

Elvigyorodtam majd közelebb másztam és hozzábújtam a fejem pedig a mellkasára hajtottam.

- Így már elhiszed? - néztem fel rá.

- Csók? - kérdezte mire felnyújtóztam és megcsókoltam.

3 hét után. Annyira vágytam már az érintésére, az illatára, a csókjára és arra, hogy végre itt legyen és velem foglalkozzon.

- Így már elhiszem!

- Akkor jó! Most pedig aludjunk, mert mindjárt bealszom!

- Oké! - mondta majd lekapcsolta a lámpát és elhelyezkedett.

Szorosan hozzábújtam majd nyomtam egy puszit az arcára és a vállára hajtottam a fejem. Pár perc múlva el is ragadott az álom.