88.fejezet~

*2 hónap múlva*

Jessy szemszöge:

- Kicsim hozod Dylan-t? - kérdezte a földszintről Lou.

- Igen, csak felöltöztettem! - kiabáltam le neki közben ölbe vettem a babát és lementem.

- Mehetünk?

- Ahha! - mondtam majd előre mentem és betettem a hátsó ülésre a picit majd gondosan bekötöttem én pedig mellé ültem. Louis beült előre majd elindultunk. Ebben a két hónapban iszonyú sokat fejlődött Dylan és persze mi is a szülőség terén. Már megszoktam, hogy itt van velünk és imádom minden egyes apró rezdülését. Imádni való kis csöppség, és ahogyan nő úgy javul is mivel emlékszem mikor hazahoztuk a kórházból sírt egész éjszaka és 3 hétig csak velünk volt hajlandó aludni. Nehéz volt és nagyon kialvatlanok voltunk Lou-val amiért a srácok cukkoltak, de hát ezzel jár egy kisbaba.

Dylan már érdeklődik minden színes dolog iránt és próbálja megfogni azokat több-kevesebb sikerrel. A gyönyörű nagy szemeivel mindent megvizsgál és az apukáját csodálattal nézi, bármit csinál. Bezzeg engem meg lehány... Éppen az 1D házba tartunk mivel most úgy döntöttünk, hogy ott gyülekezünk össze egy kicsit. Mikor megérkeztünk Lou kiemelte Dylan-t hordozóval együtt a kocsiból és bementünk a házba.

- Oh, itt a baba! - jött felénk vigyorogva Zoe mikor beértünk és azzal a lendülettel ki is vette Dy-t a hordozóból és elkezdte leöltöztetni. Igaz hogy április van, de London nem arról híres, hogy hét ágra süt a nap még ilyenkor tavasz közepén sem. Köszöntünk a többieknek is majd én a konyhába mentem hátha találok valami táplálékot, mert majd éhen haltam. Hát igen...első a baba, és ha neki minden megvan, akkor jövünk mi és ez evés terén is így van.

- Mit keresel? - karolt át hátulról Lou és a nyakamba puszilt.

- Valami kaját, mert korog a hasam. - tettem a hasamon pihenő kezére az enyémet és simogatni kezdtem.

- Elugorhatunk a mekibe. A srácok úgy is vigyáznak Dy-ra es tök jól el vannak vele!

- Biztos? És ha hiányolni fog minket?

- Egy fél órát kibír. Szerintem észre se fogja venni.

- Hát oké! - egyeztem bele.

- Srácok elmegyünk a mekibe hozunk, kaját addig vigyázzatok Dylan-re! - mondta Lou.

- Okés! - mondták kórusban mi pedig ki léptünk az ajtón.

Beültünk a kocsiba és Louis-val egymásra vigyorogtunk.

- Szabadok vagyunk! - vigyorogtam mire elnevette magát.

- Akkor irány a meki?

- Ahha!

Elautóztunk a mekibe majd ott megebédeltünk és rakattunk el a srácoknak is és azután kocsikáztunk még egy kicsit.

- Az gáz, ha hiányzik Dylan? - kérdeztem.

- Nem! Nekem is! Bele sem merek gondolni, hogy a srácok mit csináltak vele csak annyi nyugtat, meg hogy Zoe ott van..

- Őő...engem az se nyugtat meg! - nevettem fel.

- Menjünk vissza?

- Menjünk! - nevettem majd felhangosítottam a rádiót.

10 perc múlva visszaértünk az 1D házba. Mikor beléptünk csend volt. Bementünk a nappaliba és a 3 srácot láttam meg a kanapén kidőlve Zoe pedig Dylan-el az ölében lépett ki a konyhából.

- Hát ezek? - nevettem el magam.

- Kifáradtak! Dylan picit sírós kedvében volt!

- Óó de elbírtál vele? - kérdeztem és kivettem az öléből majd magamhoz öleltem.

- Ahha! Elkezdtem sétálni és ringatni és elaludt!

- Ügyes vagy! - dicsértem meg.

- Köszönöm! Imádom a keresztfiam! - vigyorgott.

- Na, látod már neked is kéne egy! - nevettem mire Harry felnyögött.

- Azt hiszem, még ő nem akarja! - mosolygott Zoe.

- Idők kérdése! - kacsintottam rá.

- Jessy ne pesztráld Zoe-t! Először el is kéne vennem vagy valami!

- Úú és elveszel?? - csillant fel Zoe szeme és Hazza ölébe ugrott.

- Majd meglátom, mennyire leszel jó kislány!

- Ígérem, angyal leszek! - pislogott rá.

- Azt nehezen hiszem el, de csak próbálkozz! - nevetett.

- Jól van Styles csak nehogy nemet mondjak!

- Durcis! - ölelte magához majd megcsókolta.

- Olyan aranyosak! - néztem Lou-ra aki elmosolyodott és átvette tőlem Dy-t.

Csörögni kezdett a telefonom így kivettem a táskámból és felvettem.

- Szia, kislányom! - szólt bele anya.

- Szia, anya! Miért hívsz?

- 5 perc múlva Londonba érünk, és nem tudjuk merre laktok! Elmondanád?

- Oh, bocsi tényleg! Így fejből még nem is nagyon tudom, de elküldöm SMS-ben a címet!

- Oké! - mondta majd letette.

- Louis nem küldenéd el anyának a címünket? - kérdeztem.

- Mindjárt! - vette elő a telefonját addig egy picit összepakoltam, mert Zoe-nak kellett pár baba cucc, míg távol voltunk.

- Elküldted? - kérdeztem.

- Ahha!

Dylan sírni kezdett, úgyhogy gyorsan elbúcsúztunk majd kimentünk a kocsihoz. Bekötöttem a picurt majd magamat is és a kis csörgőkéjét kezdtem el rázogatni előtte, amitől abbahagyta a sírást és éberen követni kezdte a szemével és nyúlkálni is próbált érte, de még nem igazán tudta elkapni. 10 perc múlva hazaértünk és megláttuk anya kocsiját a ház előtt. Kiszállt Louis majd kivette a babát a hordozóval együtt és én is kipattantam.

- Sziasztok! - köszöntem a húgomnak és anyának.

- Hol voltatok? - kérdezte anya.

- Csak az 1D házban!

- Jaa értem! Had nézzem Dylan-t! - mondta majd kiemelte a hordozóból és megpuszilgatta.

Bementünk a házba majd lepakoltunk és a nappaliba mentünk.

- Hogy bírjátok gyerekek? - kérdezte anya.

- Hát...az elején nagyon fárasztó volt, de most, már ahogy nő úgy kezd jobb lenni!

- Ennek örülök! Gondolom sokat sír még!

- Persze! 20 percenként rákezdi!

Dy nyűgölődni kezdett így Louis elvette anyától és felvitte bepelenkázni.

- Úgy látom elég jól megbarátkozott a ténnyel, hogy gyereke van!

- Ahha! Nagyon jó apuka!

- Megnézem Dylan szobáját! - mondta Lisa és felpattant.

- Jól van, csak ne rohanj, nehogy eless! - nevettem fel.

- Nem látszol annyira fáradtnak sem!

- Hát az elején úgy néztem ki, mint valami zombi, de most már jobb! Louis rengeteget segít és megosztjuk egymás közt!

- Nem hidegültetek el egymástól?

- De! Én úgy érzem, hogy nagyon, de hát minden erőnket és időnket Dylan-re szenteljük!

- Arra gondoltam, hogy mivel szabadságon vagyok, és keveset látom, az unokámat vigyázhatnék, rá egy éjszakát ti pedig menjetek el valami hotelbe és érezzétek jól magatokat!

- Jajj anya ez nagyon hízelgő ajánlat és nagyon jó lenne de Dylan-nek szüksége van ránk és amúgy is még szopizik!

- Azt meg lehet oldani! Még pici így fel se fog tűnni neki, hogy elmentél! Ez majd később lesz gond!

- Biztos? Nagyon sokat kel fel éjszaka!

- Kicsim felneveltelek téged és a húgodat is és megbirkóztam a feladattal...

- Többnyire... - motyogtam.

- Jó ezt most hagyjuk...de ne áldozzátok fel a kapcsolatotokat a babára!

- Hát oké...megyek, szólok Louis-nak!

- Ez a beszéd! - mosolyodott el.

Felszaladtam az emeletre majd halkan benyitottam a szobánkba ahol Louis telefonált. Benéztem a kiságyba ahol Dylan szuszogott aranyosan benne. Louis-hoz bújtam, aki egyik kezével átölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Pár perc múlva letette én pedig eltoltam magamtól és a szemébe néztem.

- Képzeld mit talált ki nekünk anya! - mondtam csillogó szemekkel.

- Na, mit? - mosolyodott el.

- Egy egész éjszakát külön tölthetünk egy hotelben, mert vigyáz Dy-ra!

- Ez jó ötlet? - nézett rám.

- Még kicsi és észre se fogja venni és amúgy meg anya és Lisa alig vannak vele, úgyhogy egy kis időt együtt töltenek.

- Ez esetben foglalom is le a szobát! - vette elő a telefonját vigyorogva én pedig elővettem egy táskát, amibe pár cuccot beledobáltam. Louis egy 5 percet beszélt a telefonba majd lerakta és idejött.

- Szoba lefoglalva! - ölelt át mire én lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.

Dylan nyűgösködni kezdett ezért Louis kivette az ágyból majd letette a mi ágyunk közepére és gügyögni kezdett neki mellé feküdve. Dylan nagy szemekkel méregette majd az arcához nyúlt. Louis úgy csinált mintha meg akarná enni a kezét Dy pedig felsikított és kacagni kezdett. Lou nyomott az arcára egy puszit és felült. Lisa jött be az ajtón és az ágyhoz sétált.

- Nagyon jól néz ki Dylan szobája! - mondta és felmászott az ágyra.

- Igen? Mi rendeztük be!

- Nagyon szép!

Ekkor bejött anya is.

- Na, döntöttetek már hogy elmentek -e?

- Ahha! Már lefoglaltuk a szobát is! - vigyorodtam el és Lou-ra néztem.

- Ez szuper! Akkor pakoljatok és nyomás!

Megvártam, míg Louis összepakol majd elbúcsúztunk Dylan-től akit nem nagyon érdekelt, hogy mi elmegyünk, mert el volt foglalva a kezei tanulmányozásával.

- Anyatejet találsz a hűtőben. - mondtam anyának, aki bólintott majd mi lementünk a lépcsőn egyenesen a kocsihoz. Bepattantunk és bekötöttük magunkat.

- Fel tudod fogni, hogy most először, lesz olyan éjszakánk hogy Dylan nem sír fel? - vigyorogtam.

- Tényleg! Kipihenhetjük magunkat! - mosolygott és felhangosította a rádiót.

Egy bő negyed óra alatt oda is értünk. Kiszálltunk majd összekulcsoltuk a kezeinket és beléptünk a szállodába, ami már szinte a törzshelyünké vált ugyanis Londonban mindig ide jövünk. Elkértük a kulcsokat majd felmentünk a lifttel a huszadik emeletre. A hosszú folyosón elsétáltunk a 608-as szobáig majd benyitottunk. Most is gyönyörű és tágas szoba tárult elénk, mint mindig. Lepakoltunk az ágyra majd én le is dőltem és a plafont kezdtem el bámulni.

- Rendeljek vacsit? Hét óra van és már biztos éhes vagy te is!

- Az jó lenne! - válaszoltam.

Telefonált a szobapincérnek, aki azt mondta, hogy fél óra múlva hozza a kaját. Louis ledőlt mellém én pedig szembefordultam vele. Sóhajtottam egyet és a szemébe néztem.

- Nem érzed, úgy hogy elhidegültünk egymástól? - kérdeztem.

- De... de most a babára kell koncentrálnunk!

- Nem Louis egymásra kell koncentrálnunk, hogy minden rendben, legyen. Dylan miatt nem tudunk kettesben lenni sokat, de az ilyen alkalmakat meg kell ragadni!

- Tudom...

A telefonja csörögni kezdett én pedig sóhajtottam egyet és az ágyba fúrtam a fejem. A telefon elhallgatott viszont Louis nem szólalt meg. Közelebb húzódott majd átölelt. Felnéztem mire őt láttam meg mosolyogva.

- Nem veszed fel? - kérdeztem.

- Veled vagyok kettesben. Nem az előbb mondtad, hogy meg kell ragadni az ilyen alkalmakat?

- De! - haraptam a számba majd ráérősen megcsókoltam.

A pólója aljához nyúltam majd végig simítottam a bőrén, aminek hatására belenyögött a csókunkba.

- Ennyire hiányzott már? - nevettem fel mire bólogatni kezdett és mohón újra megcsókolt.

Pár másodperc múlva kopogtak az ajtón.

- Ez a pincér lesz! Úgy látszik tudják, hogy mi vagyunk itt így sietnek! - mondtam kuncogva és vissza lehúztam a pólóm, amit Louis már sikeresen felgyűrt. Az ajtóhoz ment majd beszélt pár szót a pincérrel és behúzta a kocsit, amin mindenféle finomság volt.

- Úú de éhes vagyok! - csillant fel a szemem és a hasamra tettem a kezem.

- Most tényleg? Előtte nem lehetne...tudod... - vigyorgott mire elröhögtem magam.

- Ne legyél, türelmetlen még előttünk van az éjszaka!

- Jó akkor együnk! - nevetett majd leült mellém.

Negyed óra alatt megkajáltunk majd én úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni ahova Louis is velem tartott. Egy óra alatt sikerült lezuhanyoznunk, ami egy kicsit elhúzódott mivel nem bírtuk vissza fogni magunkat. Mire kész lettünk már éjjel 11 óra volt, úgyhogy úgy döntöttünk ágyba bújunk.

- Szerinted anya hogy bír Dylan-el? - kérdeztem.

- Szerintem jól megbirkózik, a feladattal ne féltsd őket!

- Hát jó! - sóhajtottam.

Közelebb bújt majd a pizsama pólóm feltűrte és a hasam kezdte simogatni közben a nyakam árasztotta el apró puszikkal.

- Mit szeretnél? - mosolyodtam el.

- Téged. - suttogta.

Felkuncogtam majd megcsókoltam. A kezei lejjebb csúsztak és a combom belső részét kezdték el simogatni mire felnyögtem. Ráültem Lou csípőjére majd levettem magamról a pólóm majd a nyakához hajoltam és puszilgatni kezdtem. Lefordított magáról majd lehúzta a rövidnadrágom, amit alvásra használok. Kezeim végighúztam a mellkasán egészen a boxeréig ahol már elég szűkösen volt. Lassan lehúztam róla az alsónadrágot, ahogyan ő is rólam a bugyit és kezdetét vette egy hosszú és forró éjszaka végre kettesben a baba nélkül csakis egymásra koncentrálva.