94.fejezet~

Sziasztok, drágák! Nos...nem az a sokat mondó és hosszú rész lett, mint amire ennyi nap után számítottatok volna, sajnálom, de most ennyit tudtam kipréselni magamból. Azért remélem tetszeni fog nektek és kapok pár komit!^^ Jó olvasást és élvezzétek ki a nyarat, amíg ilyen rohadt meleg van! Puszii! xoxo

Jessy szemszöge:

Reggel Louis mozgolódására keltem. Kinyitottam a szemem és őt pillantottam meg. Miért van az, hogy másnapos álmos fejjel is szexi? Annyira nem ér.. Már ébren volt és csak nézte a plafont. Elmosolyodtam majd az ajkamba haraptam.

- Jó reggelt. - motyogtam.

- Neked is szívem! - fordította felém a fejét.

- Nem emlékszel a tegnap estére mi? - nevettem.

- Ami az ágyban történt arra teljesen...vagyis...majdnem teljesen. - ráncolta a homlokát.

- Megöltél. - bújtam közelebb hozzá.

- Igen? - nézett le rám egy sármos vigyorral.

- Teljes mértékben! Alig tudtalak leküzdeni magamról, úgyhogy hagytam... - nevettem fel.

- És milyen jól tetted! - nevetett mire kiöltöttem rá a nyelvem.

- Mennyi az idő? - kérdeztem.

- 10 óra. 

- Úristen! Dylan miért nem sír még? - ijedtem meg.

- Nem tudom. - motyogta.

Kiszálltam az ágyból majd átmentem Dy szobájába. Ott volt bent vele Zoe és már fel voltak öltözve mindketten.

- Gondoltam bejövök Dylan-hez tudtam, hogy késő keltek fel...főleg hogy tegnap este mindent hallottunk! - kuncogott.

- Hogy mi? - kerekedtek el a szemeim.

- Jól hallottad! - vigyorgott.

- Jajj ne! - temettem tenyerembe az arcom. - Harry is? - néztem fel.

- Ahha! Meg is jegyezte, hogy Louis még nem igazán merült ki a bulizásba!

- Jajj istenem szívatni fog igaz? - kérdeztem.

- Lehetséges! - nevetett.

- Átmegyek felöltözni addig, vidd le Dylan-t. - mondtam és kisétáltam az ajtón.

- Jessy! - jött velem szembe vigyorogva Harry.

- Nem akarom hallani! - tettem fel a kezem védekezésképpen és besiettem a szobába.

Louis még mindig az ágyon feküdt csukott szemekkel.

- Jól van a picur? - kérdezte.

- Igen Zoe gondoskodott róla.

- Akkor jó!

- Louis -kezdtem - Harry és Zoe hallottak minket, vagyis engem tegnap este... - mondtam nyűgösen mire ő felnevetett.

- Nem vicces! - ültem le mellé.

- De az! - vigyorgott.

A nyakához hajoltam majd puszilgatni kezdtem és erősen kiszívtam.

- Áúú! - kapott a fájó részhez.

- Megérdemled Tomlinson! - jelentettem ki.

- Most mondd, hogy nem volt jó! - nézett rám.

- Hát... - haraptam az ajkamba.

- Na, látod! - nevetett.

- Jó hát, ha te így akkor én is így! - mondtam majd lehúztam róla a takarót és az ágyékára ültem, amit csak egy boxer takart. Kezeim végighúztam izmos mellkasától a kockás hasáig majd a csípőmet kezdtem mozgatni körkörösen. Louis szájából egy férfias nyögés hangzott el, amiért én győztesen elmosolyodtam.

Éreztem dudorodó férfiasságát, ami bevallom engem is beindított. A csípőmre helyezte kezét és elkezdett simogatni.

- Na Tomlinson mi lesz, ha most itt hagylak? - kérdeztem vigyorogva.

- Meg ne merd próbálni!

- De de! - vigyorodtam el majd leszálltam róla.

Két kar ragadta meg a csípőm majd maga alá fordított és lefogott.

- Menni akarok öltözni! - nyűgölődtem.

- Segítek én leöltözni! - vigyorodott el sármosan.

- De én fel akarok! - nevettem.

- Olyat most nem lehet!

- Engedj el! - néztem a szemébe.

- Majd el foglak! - mosolyodott el pimaszul.

Lemászott rólam majd bekulcsolta az ajtót. Én addig próbáltam a fürdő ajtó felé lopakodni több kevesebb sikerrel.

- Hova szöksz cica? - kapta el a derekam hátulról és az ágyra lökött.

- Louis ne már! - nevettem el magam.

- Felizgattál babe szóval ezt te csináltad magadnak!

- Ha tudom, hogy az alkoholtól ilyen kanos vagy nem engedlek el bulizni! - kuncogtam.

A pólóm kezdte el lehúzni majd apró csókokat hagyott a nyakamon, ami teljesen elgyengített. A nadrágomhoz nyúlt majd azt is lehúzta rólam. Megpróbáltam kigördülni alóla nem sok sikerrel. Elnevettem magam majd küzdeni próbáltam ellene, de nem nagyon ment. Ismét a nyakamhoz hajolt majd gyengéden csókolgatni kezdte azt én pedig csak sóhajtoztam alatta. A bugyimhoz nyúlt, de megfogtam a kezét és megpróbáltam elvenni onnan.

- Louis! - szóltam rá nevetve.

- Minél jobban ellenkezel annál rosszabb lesz babe! - vigyorgott.

Megragadta a bugyim és lehúzta rólam majd ő is megszabadult a boxerétől.

- Őrült vagy! - nevettem.

- Én? Dehogyis! - vigyorgott.

A bejáratomhoz pozícionálta magát és rögtön belém csúszott. Az ajkamba haraptam és a tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csókra. Mozogni kezdett én pedig a hátába kapaszkodtam ezzel belé vájva körmeim. Sikerült felvennem a gyors tempót és eléggé közel voltam ahhoz, hogy elmenjek. Louis egyre gyorsabban és erősebben kezdett el lökni én pedig nem tudtam visszatartani a nyögéseket. A vállába haraptam és megpróbáltam csendben maradni. Hallottam Louis nyögéseit, ami eléggé beindított.

- Louis...el fogok men... - sóhajtottam, de már nem tudtam befejezni a mondatomat, mert a gyönyör szétáradt a testemben ezzel ívbe feszítve a hátamat. Lökött rajtam még párat majd egy férfias nyögés közben ő is elment. Kihúzta magát belőlem és ledőlt mellém.

- Nem vagy normális esküszöm! - söpörtem el egy hajtincset az arcomból mire elnevette magát.

- Megyek zuhanyozni! - mondtam.

- Megyek veled! - állt fel ő is az ágyról.

Besétáltunk a fürdőbe majd megengedtük a vizet és beálltunk mindketten a kellemesen meleg zuhany alá.

- A srácok tuti hallottak minket. - mondtam neki miközben már felfelé öltöztem a zuhany után.

- Akkor szétszívatnak! - nevetett és belebújt a pólójába.

- Hát kösz! - forgattam meg a szemem.

- Naa kicsim ne legyél ilyen! Most mondd, hogy nem élvezted! - nevetett és átölelt tenyerét pedig a fenekemen pihentette.

- De élveztem nagyon is csak hangosak voltunk!

- Te voltál hangos! - vigyorgott az arcomtól pár milliméterre.

- Jól van Tomlinson! - hunyorogtam.

- Hiszti! - mosolygott majd megcsókolt.

Hajába túrtam szemeim pedig lehunytam. Pár perc múlva lihegve váltunk el egymástól.

- Na, menjünk, nézzük meg a többieket és a babát. - mondtam vigyorogva majd kimentem az ajtón. Lesétáltunk a nappaliba ahol a többiek voltak és vigyorogva ránk néztek.

- Igen tudjuk, hogy hallottátok! Tovább léphetnénk? - kérdeztem és az ölembe emeltem a kisfiam, aki éppen a játszószőnyegen játszott a srácokkal.

- Louis nem bírt magával mi? - vigyorgott Harry.

- Igen ő a bűnös! - nevettem mire csúnyán rám nézett.

- Nézd apa bedurcázott! - suttogtam Dy-nak aki felkuncogott és a nyakamba bújt.

- Mit nevetsz prücsök? Kineveted apát? Igen? - jött ide Louis és csikizni kezdte Dylan-t, aki még jobban bújt a nyakamba.

- Te kis huncut! - pusziltam meg az arcát és visszatettem a játszó szőnyegre.

- Szóval...mit csináltatok fent? - húzgálta Harry a szemöldökét.

Ránéztem majd megindultam felé és rávetődtem.

- Ha még egyszer felhozod, a témát esküszöm, nem marad hajad Styles! - ripakodtam rá és minden szavam után egy ütést mértem rá. Nevetve védte a fejét közben pedig ide-oda gurult hátha leesek róla, de nem vált be a terve. Kb. egy 5 perc múlva abbahagytam Harry terrorizálását és leszálltam róla. Zoe félrehúzott a konyhába nekem pedig muszáj volt vele mennem.

- Na, akkor nem mondod Louis-nak, hogy bulizni szeretnénk? - kérdezte.

- Nem is tudom.. - húztam el a szám.

- Nemáár! Hol van a régi Jess?

- Eltűnt mikor anya lett! - mosolyodtam el.

- Te magad mondtad Louis-nak, hogy azzal hogy szülő lett nincs vége az életének!

- Jó, de én anya vagyok! Szüksége van rám Dy-nak!

- Jessy addig fogod itt hagyni, míg alszik! Észre sem fogja venni, hogy elmentél!

- Ahh jó szólok Louis-nak... - forgattam meg a szemem.

- Félsz tőle mi? - vigyorodott el és ezzel nagyon jól tudta, hogy fel fog idegesíteni.

- Nem! - mondtam magabiztosan.

- Na, akkor, sipirc!

- Oké! - vigyorogtam és a nappaliba szökdécseltem.

- Louiis! - mentem oda hozzá és megöleltem.

- Na, mi van már? Érzem, hogy nem fogok örülni annak, amit most, mondasz! - karolta át a derekam.

- Elmennénk ma Zoe-val valahova.. - cincogtam.

- Ahha..és hova?

- Hát...bulizni?

- Nem! - jelentette ki.

- De annyira gonosz vagy! - nyűgölődtem.

- Itt a fiad!

- Louis a múlt este te is bulizni voltál és neked is a fiad!

- Jó de...nem biztonságos!

- Tudok vigyázni magamra!

- Akkor sem!

- Légyszi légyszii! - néztem a szemeibe.

- Szó sem lehet róla!

- Zoe mondd már meg neki! - néztem az unokatesómra, aki durcásan karba tett kezekkel ült a kanapén.

- Egyelőre engem sem engednek el! - nézett Harry-re.

- Na, jó srácok! Mi ketten Zoe-val elmegyünk ma este bulizni és ti felőlem fejre is állhattok, nem érdekel! - jelentettem ki.

- Babe akkor sem mehetsz! - nevetett Louis.

- Na, idefigyelj Tomlinson! - léptem közelebb hozzá. - Ha még egyszer kimered ejteni a szádon hogy nem, mehetek, esküszöm, hogy nem állok jót magamért! Majd mi eldöntjük, hogy hova és mikor megyünk mivel független felnőtt nők vagyunk! 

Nem szóltak semmit ezért megfogtam Zoe kezét és az emeletre húztam.

- Adok ruhát és készüljünk el itt! - mondtam már a szobánkban.

- Na, ez az a Jess, akit emlegettem! - nevetett.

- Teljes életnagyságban! - mutattam végig magamon vigyorogva.

Kikészítettem mindkettőnknek ruhát majd kisminkeltük magunkat megcsináltuk a hajunkat, ami annyiból állt, hogy Zoe begöndörítette én pedig kivasaltam majd felöltöztünk, felvettük a magas sarkúkat, befújtuk magunkat parfümmel és készen is voltunk. A táskát a kezünkbe vettük majd hívtunk egy taxit és lesétáltunk a nappaliba. Amikor a srácok megláttak minket füttyögni kezdtek egyedül Louis és Harry álltak ott, mint két durcis kisfiú. Odamentem Lou-hoz és elvigyorodtam. Végre a magas sarkú segítségével egy magasak voltunk.

- Vigyázzatok Dylan-re! Etesd meg, fürdesd meg, pelenkázd be és fektesd le aludni! Hajnalban jövünk! - mondtam.

- Legalább had vigyen el titeket Paul...

- Nem Louis, mert akkor ránk szabadítod és figyelni fog!

- Jó akkor menj! - forgatta meg a szemét.

- Búcsúcsókot nem kapok igaz? - kérdeztem.

- Nem!

- Jó akkor durcázz még! - motyogtam és Zoe-hoz mentem aki Hazz-al beszélt.

- És most haragszol? - kérdezte tőle.

- Engem nem érdekel! - vonta meg a vállát sértődötten és leült a kanapéra.

Dudaszót hallottunk, ami azt jelezte, hogy megjött a taxi. Elköszöntünk a srácoktól én jól megpuszilgattam Dylan-t és kimentünk.

- A Funky Buddhába legyen szíves! - mondta a sofőrnek Zoe.

- Oké! - mondta majd elindultunk.

- Ezek nem könnyű esetek! - nevetett Zoe.

- Hát nem igazán! Két duzzogós... - kuncogtam.

- Majd megbékélnek. - vonta meg a vállát és az ablakon kezdett el kibámulni. Negyed óra kocsikázás után odaértünk a szórakozóhelyre. Kifizettük a taxist majd bementünk  és elkezdődött egy gondok és felelősség nélküli éjszaka.

Éppen Zoe-val táncoltunk már mezítláb ugyanis feltörte a cipő a lábunkat mikor odajött két srác hozzánk.

- Sziasztok, csajok! Meghívhatunk titeket valamire? - kérdezték.

- Persze! - válaszolta jó hangulatba Zoe így a pulthoz mentünk. Én erősen vacilláltam, hogy ezt még megigyam -e vagy ne hisz már 5 pohár koktél lecsúszott.

- 4 vodkanarancsot! - mondta a 20 év körüli srác.

- És mi a nevetek? - próbálta túlharsogni a zenét az egyik.

- Én Jessy vagyok ő pedig Zoe! - mondtam.

- Szép nevek! - szólalt meg a másik is.

- És a tiétek? - kérdeztem.

- Én Brad vagyok ő pedig Jordan! Amerikaiak vagyunk, csak itt vagyunk nyaralni!

- Áhh és hogy tetszik London? - kérdeztem.

- Hát nem az a napsütéses hely! - nevetett.

- Az már biztos! - mosolyogtam.

Kihozták az italunkat, amivel koccintottunk és megittuk.

- Mennyi az idő? - kérdeztem Zoe-t.

- 5 óra...menjünk!

- Oké! - egyeztem bele.

- Srácok mi megyünk, de ti szórakozzatok jól! - köszöntünk el. 

- Jó volt veletek inni, sziasztok! - búcsúztak el majd eltűntek a tömegben.

- Hívsz taxit? - kérdeztem Zoe-t.

- Ahha! - mondta majd előkotorászta a mobilját.

- Na, hát kit látnak szemeim! Jessy Parker! - jött elő a közeli mellékutcából egy nemkívánatos személy. Greenwichi nagymenő, vagyis legalábbis annak képzeli magát és Scott ellen van.

- Te mit keresel itt? - sziszegtem.

- Nem szabad az utcán lennem? - vigyorodott el.

- Felőlem.. - vontam vállat.

- Te nem változtál! Ugyanolyan szexi vagy! Nem csodálkozom, hogy Scott mindenáron meg akart dugni!

- Undorító vagy! - mondtam flegmán.

- És ki az a másik szöszi, aki ott telefonál? - bökött a fejével Zoe-ra.

- Semmi közöd hozzá! Jobban tennéd, ha eltűnnél!

- Jól van, most nem akarok balhét! - nevetett.

Megráztam a fejem majd otthagytam és Zoe-hoz sétáltam.

- Ki volt az? - kérdezte.

- Áhh csak cigi kellett volna neki. - hazudtam.

- Ja, akkor jó! Mindjárt itt a taxi!

- Oké! - mosolyodtam el.

Úgy lett, ahogyan Zoe mondta ugyanis pár perc múlva már a taxiban ültünk. Negyed óra alatt hazaértünk és mivel a srácok is itt alszanak Zoe is itt fog úgyhogy elindultunk az emelet felé.

- Szerintem menj a szokásos vendégszobába ahol lenni szoktatok! - suttogtam neki.

- Okés! - nevette el magát és bement. Én is benyitottam a miénkbe és az ágy felé kezdtem sétálni közben pedig levettem a nadrágom és a pólóm több kevesebb sikerrel. Miután már csak fehérnemű volt rajtam befeküdtem az ágyba Lou mellé és kifújtam magam.

- Örülök, hogy hazataláltál reggel 6-ra. - morogta a vőlegényem.

- Jó volt a buli! - vigyorogtam.

- Ja...képzelem.

- Jó most ne fárassz a durcizásoddal majd megbeszéljük.

- Ahha.. - dörmögte.

Sóhajtottam egyet majd lehunytam a szemem és pillanatokon belül el is aludtam.