95.fejezet~

Jessy szemszöge:

2 óra. Ennyi idő telt el mióta hazajöttem a buliból és elaludtam ugyanis 8 órakor a kisfiam sírása keltett. Kikecmeregtem az ágyból majd gyorsan kikaptam egy pólót Louis szekrényéből és átmentem Dylan-hez.

- Jaaj prücsök mi a baj? - kérdeztem és kiemeltem.

Szegénykémnek nagyon álmos feje volt az arca pedig kipirosodott a sírástól. Az ölembe vettem majd tisztába tettem és lesétáltunk a konyhába. Mire leértünk már csak hüppögött. Nyomtam egy puszit az arcára mire a vállamra hajtotta a fejét. Kivettem a hűtőből a cumisüveget majd picit meg melegítettem és megetettem Dy-t majd felmentünk a szobánkba. Louis fogalmam sincs, hogy hol van, mert már mikor kikeltem sem volt jelen. Csináltam a Louis részére egy párnatornyot amivel Dy-t elkerítem majd letettem a csöppséget és mellé feküdtem. Hasra fordult majd a két pici kezével

felnyomta magát és rám nézett. Az éjjeliszekrényemen pihent a cumija így elvettem és a szájába tettem. Irtó cuki volt, ahogy a nagy kék szemeivel és cumival a szájában engem nézett.

Elmosolyodtam mire ő is.

- Szeretlek prücsök! - mondtam és nyomtam egy puszit az arcára minek következtében kicsúsztak a kezei maga alól.

- Hoppá! - nevettem és gyorsan a hasamra fektettem, hogy ne sírjon.

Hason helyezkedett el arca pedig az ajtó felé nézett. A fejét kezdtem el simogatni ő pedig a lábaival és a kezeivel nyújtózni kezdett.

- Kis pelenkás rosszaság! - kuncogtam.

A kezembe vettem a távirányítót és bekapcsoltam a tévét. Nyílt az ajtó és Louis lépett be rajta.

- Szia, szívem! - köszöntem neki.

- Szia. - sóhajtott majd leült az ágy szélére.

- Haragszol a tegnap miatt ugye? - kérdeztem.

- Haragudtam. De gondolkoztam és rájöttem, hogy neked is kell egy kis szórakozás, hisz amikor terhes voltál nem jöhettél és amíg Dy nagyon pici volt akkor sem szóval...

- Örülök, hogy ilyen okos vőlegényem van! - vigyorodtam el.

- Ugye? - nevetett és idehajolt egy homlok puszit adni.

- Szia, törpe! - hajolt Dylan-hez aki felemelte a fejét és az apukájára vigyorgott.

- Nézd Jess ott alul mintha bújna ki a foga!

Megnéztem és tényleg ott volt egy pici fogrészecske.

- Ezért volt a múltkor olyan nyűgös. - mondtam.

Harry rontott be az ajtón a másik két sráccal együtt.

- Na, mi a pálya? - kérdezte.

- Imádom mikor csak így berontotok! Nem is tudom, mi lenne velünk nélkületek! - nevettem.

- Nyugodtak lennénk! - mondta Louis mire Harry csúnyán méregetni kezdte.

- Dylan játszunk repülőset? - kérdezte tőle Liam majd felemelte és a magasban kezdte emelgetni. Engem konkrétan a szívroham kerülgetett a látványra.

- Liam tedd le a fiam! - szóltam rá.

- Nyugi már anyuci! - nevette el magát.

- Louis! - néztem a barátomra, aki nevetve figyelte az eseményeket.

- Louis! - szóltam még egyszer rá.

- Liam tedd le! - mondta szórakozottan.

- Jajj kicsim mit csinálnak veled a csúnya rossz bácsikáid? - kezdtem el gügyögni a babámnak mikor végre a kezemben tudhattam.

- Pesztráljátok itt a fiamat! - néztem rájuk csúnyán mire nevetve kimentek a szobából.

- Elviszed felöltöztetni, amíg én, elkészülök? - kérdeztem Louis-t.

- Persze! - vigyorodott el majd kivette a kezemből és kiment.

Gyorsan előkotortam valami itthoni ruhát a szekrényemből majd dobtam fel egy alap sminket és felfogtam a hajam. Mire készen lettem Louis sétált be Dy-al az ajtón.

- Készen vagyunk és nem nyígtunk! - mondta Louis.

- Hát ti nagyon ügyesek vagytok! - dicsértem meg őket majd mindkettőt megpusziltam.

- Louis irány a megbeszélésre! - szólt be az ajtón Harry.

- Miféle megbeszélés? - kérdeztem értetlenül és átvettem Dylan-t.

- Tom valamit mondani akar... - húzta el a száját Lou.

- Ohh... - fancsalodtam el ugyanis ilyen akkor szokott lenni, ha elutaznak valahova.

- Ne legyél nekem ilyen hisztis! - szólt rám Louis a szomorú és egyben durcis arcom láttán.

- Oké! - sóhajtottam.

- Nemsokára itt vagyok! - mosolyodott el majd adott egy rövid csókot és elment.

- Na, gyere, prücsök menjünk ki sétálni! - kaptam fel az ölembe majd lesétáltunk a nappaliba összepakoltam pár cuccot Dy-nak beletettem a babakocsiba és elindultunk.

Mikor leértünk az utcára elkezdett csörögni a telefonom. Nagy nehezen előkotortam a táskámból majd a képernyőn elhúzva az ujjam a fülemhez emeltem és Dylan-re mosolyogtam, aki a saját lábait fogta közben pedig gügyögött.

- Szia Jessica! - köszönt bele egy rég nem hallott hang.

- Tom? - kérdeztem mosolyogva.

- Na, mi van, már nem is emlékszel a jóképű unokatesódra? - nevetett.

- Hogy is tudnám elfelejteni?

- Ráérsz? - kérdezte.

- Persze! Dylan-el sétálunk!

- Szuper! 5 perc múlva a húgom házánál vagyok ott laktok nem messze ti is ugye?

- Igen Zoe-ék mellett!

- Akkor 5 perc múlva! - mondta és letette.

- Hát prücsök most sem maradunk kettesben! - nevettem el magam.

Apropó...Zoe hol van? A házuk felé vettem az irányt és bementem a kapun. A babakocsit kint hagytam én pedig Dylan-el a karomban bementem.

- Zoe! - kiabáltam el magam.

- Ne kiabálj már! Fáj a fejem! - hallottam a nappalijuk felől.

- Sok volt a pia? Hogy kerültél ide? Nálunk aludtál el nem?

- De csak hazajöttem.

- Akkora egy zseni vagy! Minek? - nevettem.

- Nem tudom, hagyjál már! - nyűgött.

- Jön a tesód ide! - vigyorogtam.

- Tudom hívott!

- Akkor oké! - vigyorogtam.

- Neked miért nincs semmi bajod? - nézett rám szenvedve.

- Mert én tudom hol a határ ellentétben veled!

- Utállak!

- Nem baj attól mi még szeretünk! - nevettem és Dylan-re mosolyogtam, aki a hajammal játszott.

- Add ide a keresztfiamat! - nyújtotta ide a kezét.

Átadtam Dy-t majd leültem mire dudáltak egyet. Gyorsan felpattantam és kimentem a házból. Tom éppen akkor szállt ki a kocsijából. Elkezdtem sétálni felé majd mikor elértük egymást a nyakába ugrottam.

- Szia, te törpe! - vigyorgott le rám mikor letett.

- Nem vagyok törpe csak te nőttél túl nagyra! - raktam csípőre a kezem.

- Lehet, igazad van, mert a húgom is maradt a te magasságodban.

- Még ide sem ért, de már fikáz! - hallottam meg a hátam mögül a másik unokatesóm hangját.

- Hello húgi! - intett neki mosolyogva Tom majd megölelte.

Átvettem Zoe-tól Dy-t és Tom felé mutattam.

- Azta! Ő a fiad? - vigyorodott el.

- Bizony! Már fél éves! Ugye prücsök? - gügyögtem neki, de a nyakamba bújt.

- Új vagy még neki! - mosolyodtam el.

- Jobban hasonlít Louis-ra, de a haja színe és az orra inkább rád hasonlít!

- Igen kis szöszi! - nevettem fel.

- Menjünk be! - mondta Zoe.

- Harapós kedvedben vagy húgi? - kérdezte Tom.

- Másnapos vagyok! - huppant le a kanapéra, ahogyan mi is.

- Jaa az más! Nem kéne annyit inni! - nevetett.

- Haha, nagyon vicces! - öltötte rá a nyelvét mire az apróság a karomban kacagni kezdett.

Az ölembe ültettem és a hasán összekulcsoltam a kezem. Igazából magától még nem ül hisz kicsi, de most már egyre többet ültetem, had szokja.

- Még Dylan is kinevet! - mondta neki Tom.

- A saját keresztfiamra sem számíthatok ez borzasztó! - dramatizált Zoe.

- Ez van húgi! - dőlt hátra Thomas.

Csörögni kezdett a telefonom ezért gyorsan felvettem.

- Szia babe! Hol vagytok? - szólt bele Louis.

- Szia! Gyertek át Harry-ék!

- Oké! 1 perc! - mondta majd letette.

- Louis? - kérdezte Tom.

- Bizony! Apa mindjárt itt van! - hajoltam Dy-hoz aki nagy szemekkel nézett rám közben pedig egy huncut mosoly bujkált a szája sarkában. Tiszta apja... Pár perc múlva berontottak a srácok és megszeppenve vették észre Tom-ot csak Harry nem csodálkozott ő rögtön lepacsizott vele hisz már találkoztak.

- Srácok ti még nem ismeritek Tom-ot! Ő Zoe báttya! - mutattam be.

Mindegyik kezet fogott vele majd Louis idejött egy csókot adni és átvette a fiát. 

Beszélgettünk egy csomót Tom kikotyogott sok ciki sztorit rólunk majd Louis-nak megcsörrent a telefonja így kivonult.

- Már megint... - sóhajtottam és megsimogattam a kisfiam fejét.

- Mi az Jess? - kérdezte Hazz.

- Folyton csörög az a rohadt telefonja és fogadjunk mennie, kell valahova..

- Beszéljek vele? - kérdezte.

- Rendes vagy Harry, de ezzel úgysem tudsz semmit csinálni...

- Azért majd megpróbálom! - kacsintott.

- Köszönöm! - mosolyodtam el.

- Naa nekem mennem kell Doncasterbe a fociklubba! - jött be Louis.

Nem reagáltam semmit csak bólintottam.

- Majd jövök! - nyomott puszit az arcomra és elment.

- Miért nem mondod meg neki? - kérdezte Liam.

- Hogy megint veszekedjünk? Semmi értelme...

- Jaaj Jessy ha nem mondod meg neki, akkor nem fog változtatni! - mondta Zoe.

- Jó jó majd beszélek vele! - sóhajtottam.

- Nem megyünk át hozzánk medencés partizni? Van sok piánk! - vigyorodtam el.

- Menjünk! - pattant fel Harry.

Miután mindenki átöltözött átsétáltunk hozzánk, és amíg ők csobbantak a medencében én csináltam pár szendvicset meg előkészítettem a piákat és felmentünk mi is készülődni. Dylan-re tettem egy vízálló pelust majd a cuki kék fürdőnadrágjába bújtattam, a testét pedig gondosan bekentem baba naptejjel, mert kint jócskán süt a nap. Gyorsan átöltöztem én is majd felfogtam a hajam és lementünk a medencéhez.

- Srácok Dy-nak ez az első medencézése szóval ne ijesszétek meg! - mondtam és beadtam Harry-nek a picit majd bementem. Hazz úsztatni kezdte és néha kiemelte a vízből, amin már a kicsi is mosolygott. Ahogy telt az idő egyre jobban megszokta és egyre bátrabb lett a vízben. Átvettem majd gondoltam letesztelem, hogy ha egy picit lemegy a víz alá mi lesz.. Megfogtam a hóna alatt majd lenyomtam és rögtön fel is húztam. Megszeppent egy kicsit majd vártam, hogy most nekiáll -e bőgni, vagy sem de semmi nem történt. Pislogott rám nagy kék szemeivel és közben kacarászott.

- Tetszett prücsök? - nevettem el magam.

- Liam bácsi nézd! - kiabáltam oda Liam-nek, aki idefordult. Lenyomtam Dy-t megint a  víz alá mire Payno sokkot kapott és ideúszott.

- Ilyet lehet? - kérdezte, de miután látta, hogy Dy kacag ő is elmosolyodott.

- Persze hogy lehet! Utána olvastam!

- Óóó ez király! Ügyes vagy Dy! - vigyorgott.

- Bombaa! - kiáltott Harry és belecsobbant a medencébe ezzel egy liter vizet ránk fröcskölve.

- Jól vagy baba? - fordítottam magam felé Dylan-t, aki sírni kezdett.

- Jaaaj prücsök ne sírj! - öleltem magamhoz.

Egy picit úgy voltunk és mikor már csak hüppögött magammal szembe fordítottam és megpusziltam az arcát.

- Bocsi kölyök! - úszott ide nevetve Harry.

- Megverjük Hazz bácsit ugye? - kérdeztem Dy-t és egy úszógumival jól kupán ütöttem a göndört, amin Dylan kacagni kezdett.

- Anyát meg én verem meg! - vigyorgott rá és kivette a kezemből Dy-t majd átadta Zoe-nak és a víz alá nyomott. Mikor felküzdöttem magam én nyomtam le őt és a nyakába ültem csakhogy ledobott. A kisfiam sírását hallottam meg ezért gyorsan odaúsztam.

- Prücsök csak játszunk! Mindannyian tudjuk, hogy Harry bácsit még te is legyőznéd! - nevettem el magam mire Harry csúnyán rám nézett. Az ölembe vettem a fiam ezzel megvédve magam, mert ilyenkor legalább senki nem nyomhat le. Úsztattam még egy kicsit majd ölbe vettem. A pici fejét a vállamra hajtotta és úgy maradt. Elfáradt szegénykém.

- Gyere, baba menjünk aludni! - mondtam majd kimásztunk a medencéből és az emeletre sétáltunk. Ott volt egy kis hiszti pelenkázás és öltöztetés közben, de miután betettem a kiságyba, mint akit fejbe vágtak elaludt. Én visszamentem a medencéhez ahol már Louis is itt volt hisz már 5 óra is elmúlt.

- Szia, kicsim. - karolt át és egy puszit nyomott az arcomra.

- Szia. - mosolyodtam el.

- Van valami baj...ugye? - kérdezte.

- Nincs semmi.. - ráztam meg a fejem mosolyogva, de nem voltam valami meggyőző szerintem.

- Dylan?

- Lent voltunk a medencében és pancsiztunk de elfáradt és most fent alszik.

- Oh, az király! Megyek én is átöltözni és medencézek egy kicsit!

- Oké! - mosolyogtam majd bementem a konyhába.

Ittam egy kis narancslevet mikor Dy hangját hallottam meg. Felsiettem és benyitottam.

- Mi az prücsök? - álltam az ágya felé.

Nyitva volt a szeme ezért kivettem.

- Kizárt, hogy kialudtad magad..gyere, menjünk, pihenjünk kicsit együtt. - mosolyodtam el.

Átmentünk a mi szobánkba majd letettem Dylan-t az ágyra és a már száraz bikinimre rávettem egy pólót és befeküdtem mellé.

- Szeretlek baba! Aludj! - nyomtam puszit az arcára és magamhoz húztam.

Miután lecsukta a szemét én is így tettem és pár percen belül el is aludtam.

Mellettem mozgolódásra keltem. Mikor kinyitottam a szemem Dylan-t láttam, meg, ahogyan a nagy párnának támasztva a hátát ül és a kezeivel játszik.

- Ki ültetett fel prücsök? - kérdeztem mire felkacagott.

- Magadtól ültél fel? - kérdeztem mire előre dőlt és kúszni kezdett.

- Baba nagyon ügyes vagy! - vigyorogtam és az ölembe ültettem.

- Már majdnem magadtól ülsz! - pusziltam meg az arcát.

Ölbe vettem majd lesiettem vele a konyhába. Már sötét volt és csak a nappaliban meg a konyhában égett a villany. Mindannyian ott ültek a nappaliban még Tom is.

- Képzeljétek! Magától felült majd elkezdett kúszni hason! - vigyorogtam a csöppséggel a kezemben.

- Ez nagyszerű! - vigyorgott Zoe.

- Az apjára ütött! - mondta nevetve Louis.

- Ügyes vagy prücsök! - csámcsogott Niall.

Lehuppantam melléjük és Louis ölébe tettem Dy-t mivel kérte.

- Na de én megyek, mert a barátnőm biztos hiányol! - nevetett Tom.

- Hát lehetséges! - mondta Zoe.

Elköszönt mindenkitől majd kikísértük és elment.

- Gyere fel egy kicsit...beszéljünk. - mondta Lou és Harry-nek adta Dylan-t.

Hazz rám kacsintott én pedig elhúztam a szám.

- Mit szeretnél mondani? - kérdeztem és leültem az ágyunkra.

- Miért nem szóltál, hogy úgy érzed, elhanyagollak? - rakta karba a kezét és megállt előttem.

- Nem akartam veszekedni...tudom, hogy mennyi dolgod van, és nem kérhetem, hogy válassz a munkád és a családod közt...

- Jajj kicsim nekem ti vagytok a legfontosabbak, és ha mondtad volna, akkor nem mentem volna vagy vittelek volna titeket is magammal...

- Nem akartalak ezzel terhelni...

- Buta vagy! - mosolyodott el majd leguggolt elém és adott egy rövid csókot.

- Néha nehéz hogy nem vagy mellettem... - motyogtam a pólómat piszkálva.

- Na jó...tudod mit? Megmondom Tom-nak hogy kérek két hét szünetet és kimegyünk a nyaralómba! Oké?

- Louis nem kérhetem tőled, hogy dobd el a munkád és hanyagold a rajongóidat 2 teljes hétig!

- A rajongóink meg fogják érteni, hidd el nekem! Családi nyaralásra megyünk!

- Komolyan? A Bahamákra? - csillant fel a szemem.

- Ahha!

- Szeretlek! - vigyorodtam el és megcsókoltam.

- Én is téged! - mosolygott majd felállt.

Lementünk a srácokhoz és bejelentettük, hogy elutazunk.

- Mi nem megyünk sehova Harry? - nézett nagy szemekkel az unokatesóm rá.

- Látod, mit csinálsz haver? - nevetett fel Hazz.

- Naaa! - mászott az ölébe Zoe.

- Jól van, meglátom, mit tehetek! - nevetett.

- Úú ma este pakolok! - ujjongott Zoe mire elnevettük magunkat.

Este 9 felé hazamentek a srácok mi pedig nekiálltunk Dylan fürdetésének.

- Louis add már ide a csörgőt! - mutattam az egyik kezemmel a tárgyra a másikkal pedig Dylan-t tartottam mivel még hosszú ideig nem akarom ültetni. Elkezdtem a csöppség előtt rázogatni, aki kacagni kezdett. Lou gyorsan baba szappannal átdörzsölte a testét majd vízzel leöblítette. Figyelem elterelés csillagos ötös! Louis feltartotta a törölközőt én pedig bele tettem Dy-t és a pelenkázóhoz sétáltunk. Ott jól át törölgettük majd pelenkába raktuk és pizsire öltöztettük.

- Menj zuhanyozni addig én, adok Dylan-nek még enni!

- Oké! Sietek! - mondta Lou és eltűnt az ajtó mögött.

Lesétáltunk a konyhába majd Dy-t belecsücsültettem az etetőszékbe, ami még új volt neki.

- Most már úgy eszel, mint a nagyfiúk! - mosolyodtam el és vágtam fel neki barackot, amit a hűtőben találtam majd leültem elé és etetni kezdtem. Az első falat elég nehézkesen ment ugyanis ez az első szilárd étele. Lassan de biztosan eljutottunk a tányér feléig és adtam volna neki az újabb falatot mikor elhúzta a fejét és morcosan kezdett nézni.

- Jó jó befejeztem! - nevettem fel és megtöröltem a száját.

- Kész vagyok! - jött le egy melegítő gatyában félmeztelenül Lou.

- Mi is! Megettünk ügyesen egy fél tányér barackot! - vigyorogtam.

- Szóval már ilyen nagyfiú vagy, hogy szilárdat is eszel? - emelte fel Dy-t aki kacagni kezdett.

- Óvatosan az emeléssel nehogy lerókázzon! - nevettem.

- Mint amikor pár naposan lehányt? Nem játsszuk el megint! - rázta meg a fejét.

- Pedig én jól szórakoztam! - vigyorogtam.

- Anya pimaszkodik...nem lesz jó vége! - nézett rám durcásan.

- Befogtam! - tettem magam elé kuncogva a kezeimet.

Felmentünk az emeletre majd Louis Dylan-el lefeküdt az ágyra addig én elmentem zuhanyozni. 10 perc alatt meg is voltam majd felvettem egy rövidnadrágot és egy toppot és kimentem a szobába. Louis éppen nézte a tévét Dy-al a mellkasán, amin elmosolyodtam és befeküdtem melléjük.

- Alszik? - kérdeztem ugyanis nem felém volt fordulva a feje.

- Nem. - válaszolt Lou.

- Szia, prücsök. - simítottam meg a hátát mire mocorogni kezdett.

Levettem az apja mellkasáról és az ölembe vettem.

- Mi van te kis pelenkás? - mosolyodtam el és nyomtam egy cuppanós puszit az arcára.

Aranyosan felkacagott majd a kezével kezdett el tapsolni. Elvettem az éjjeliszekrényről a cumiját és a szájába tettem.

- Mikor indulunk nyaralni? - kérdeztem Lou-t aki nagyon el volt merülve a meccsnézésben.

- Hm? - fordította felém a fejét.

- Mikor megyünk nyaralni? - kérdeztem meg újra.

- Jaa holnap reggel beszélek Tom-al!

- Oké! - mosolyodtam el.

- Na, gyere, manó aludjunk! Apa most nem foglalkozik velünk. - gügyögtem és magam mellé tettem a babát majd lefeküdtem és átöleltem.

- Én foglalkozok veletek babe csak ez egy fontos meccs! - mondta Louis.

- Ahha.. - nevettem fel.

- Folyton pimaszkodsz Parker! Nem lesz ennek jó vége! - mondta.

- Nem pimaszkodnék Tomlinson ha nem adnál rá okot! - kuncogtam.

Rám mászott majd a nyakamhoz hajolt és szívni kezdte.

- Aúú ez fáj! - nyavalyogtam és próbáltam magamról leküzdeni mire Dylan sikított egy nagyot.

- Úgy van, baba szidd le apát! - nevettem és lelöktem magamról Lou-t majd a nyakamra tettem a kezem, ami nagyon fájt.

- Utállak! - vágtam be a durcát.

- Hisztis! - nevetett.

Dy nagy szemekkel méregetett minket mire elnevettük magunkat és szegényt agyon puszilgattuk.

- Aludjunk? - kérdeztem Lou-t.

- Aludjunk. - mosolyodott el majd lekapcsolta a tévét és a villanyt is.

- Louis... - suttogtam.

- Hm?

- Aggódom.

- Mi miatt?

- Dylan. 14 óra a repülőút és ő még kicsi...neki napirendje van, amit nem tudom mennyire jó felborítani..

- Nyugi babe a napirendje nem fog felborulni hisz ugyanakkor eszik, és ugyanakkor alszik csak más helyen...

- És ez nem lesz fura neki?

- Még kicsi...nem nagyon fog sokat észlelni belőle...

- De...

- Figyelj...Louise Lux-al is így volt csak ők éppenséggel körbeutazták a világot velünk. Lux klassz kis csaj. Szeret társaságban lenni és könnyen szót ért mindenkivel és nincs semmi lelki nyoma ennek.

- Ez most picit megnyugtatott hisz Lux tényleg egy tündéri életvidám mini csajszi!

- Így van! Nyugi!

- Oké! Szeretlek! - hajoltam át Dylan-en és nyomtam egy csókot a szájára.

- Én is téged szívem! - dörmögte.

Letettem a fejem a párnára majd még egy utolsó puszit nyomtam a kisfiam arcára és lehunytam a szemeim. Pár perc múlva el is aludtam.