97.fejezet~

Jessy szemszöge:

Reggel Dylan gügyögésére ébredtem. A hang irányába fordultam és mikor kinyitottam a szemem egy gyönyörű kék szempárral találtam szembe magam, ami a kisfiamé volt

- Jó reggelt prücsök! - nyomtam egy puszit az arcára mire felkacagott és közelebb húzta magát. Felvettem majd a hasamra ültettem hátát pedig a felhúzott lábaimmal támasztottam meg.

- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem tőle mosolyogva, de ő csak nézett rám és gügyögött magában.

- Én voltam! - jött ki Louis a fürdőből már felöltözve.

Fekete csőgatyában és egy fekete, a karjánál mély kivágású atlétában volt és persze a haja tökéletesen be volt lőve.

- Hová készülsz? - kérdeztem.

- Titok! - vigyorgott majd idejött egy gyors csókért.

- Szóval a meglepimet tervezed? - vigyorodtam el.

- Lehet... - nevette el magát majd kiment az ajtón.

- Hát baba ketten maradtunk! - néztem a csöppségre, aki a kezeit tanulmányozta és eléggé koncentrált. Felálltam majd Dy-t a kezembe véve mentem be a fürdőbe. Megcsináltam a reggeli dolgaim addig Dylan a mosdó kagyló mellett az asztalon ült és figyelt engem. Miután kész lettem kimentünk a szobába majd felkaptam egy rövidnacit meg egy toppot hozzá, a hajam pedig felkontyoltam és már készen is voltam. Átvittem Dy-t a szobájába, bepelenkáztam, felöltöztettem és lementünk a konyhába. Volt kitéve pár gyümölcs azokat felvágtam és beleültettem Dy-t az etetőszékbe majd egy fél óra leforgása alatt meg is etettem. Ez után, amíg ő a játszó szőnyegen volt addig én csináltam magamnak melegszendót és a nappaliban, az ölemben a kisfiammal elfogyasztottam azt.

- Gyere, prücsök menjünk fürdeni a medencébe, mert nagyon meleg van! - kaptam fel majd felmentünk az emeletre. Gyorsan leöltöztettem majd egy vízálló pelust adtam rá és a mi szobánkban én is leöltöztem bikinire.

- Na, törpe bekenlek naptejjel, mert nem akarok éjszaka sírásra ébredni, hogy leégtél! - magyaráztam neki és közben nyomtam egy kis naptejet a kezemre és bekentem vele mindenhol.

- Dylan ne edd meg a naptejes üveget! - vettem ki a kezéből a flakont, ami már félig a szájában volt. Felkacagott majd tapsolni kezdett a kezeivel.

- Rosszaság vagy! - mosolyodtam el majd felvettem az ölembe és lementünk a medencéhez. Lassan belementünk a vízbe és a széléhez úsztunk. Elkezdtem Dylan-t úsztatni, amit nagyon élvezett és lefröcskölt egy liter vízzel.

- Igen baba? Így állunk? - nevettem el magam és az orrára tettem a mutatóujjammal egy kis vizet mire az arcához kapott és dörzsölni kezdte. Egy fél órát még játszottunk a vízben majd délben kimentünk. Az emeleten lefektettem Dy-t aludni, akit nagyon leszívott a víz majd felhívtam Zoe-t.

- Szia Jess! Mizu van? - szólt bele vidáman.

- Szia! Csak felhívtalak, mert kicsit unatkozom ugyanis a vőlegényem este meg akar lepni most azonban, nincs itthon!

- Megverem! Azt mondta, hogy azért mentek, hogy több időt töltsetek, együtt erre elmegy...

- Hát igen...igazából irtó cuki, mert meglepit fog csinálni csakhogy nekem az is elég lenne, ha velem lenne...

- Azért ezt majd beszéld meg vele!

- Hát jó...veletek mizu?

- Óó hát most keveredtünk ki még az ágyból, mert hosszú volt az este...úgyhogy most fogunk menni...valahova ugyanis Harry nem árulja el hogy hova...

- Örülök, hogy jól érzed magad!

- Remélem, hogy Louis is hazamegy minél hamarabb!

- Én is! Addig meg elvagyok Dy-al!

- Tényleg! Hogy van?

- Jól! Most voltunk medencézni és kicsit elfáradt, úgyhogy most alszik!

- Alig várom már, hogy lássam! Már hiányzik! - nevetett fel.

- És én nem? - raktam csípőre a kezem.

- Jaa dee te is! - nevetett fel.

- Jól van Parker megjegyeztem! - mondtam sértődötten.

- Ne rám durcizz hanem az uradra! - nevetett.

- Rá is fogok nyugi! - kuncogtam.

- Jól teszed! De most leteszem, mert Harry már tűkön ül!

- Oké! Szia! - köszöntem el majd letettem.

Bedőltem az ágyba és a plafont kezdtem el bámulni. Lentről zajt hallottam ezért azt feltételeztem, hogy Louis az. Lábdobogás hallatszódott majd nyílt az ajtó és ő kukucskált be.

- De jó hogy téged is látni! - mondtam mire elnevette magát.

- Be vagy sértődve mi? - kérdezte és közelebb jött.

- Nem mondtam ilyet! - ültem fel.

- Szóval akkor szeretsz? - vigyorodott el és mellém mászott.

- Ilyet sem mondtam! - mosolyogtam pimaszul.

- Igen? Így állunk asszony? - nevette el magát és csikizni kezdett.

- Így! - mondtam, de elnevettem magam mivel csikis vagyok.

- Amúgy sem vagyok az asszonyod, mert nem vettél el! - vigyorogtam.

- Ami késik, nem múlik!

- Ez mit jelent? - kérdeztem.

- Majd meg tudod!

- De Louiis! - nyűgtem.

- Ne nyávogj! - nevette el magát.

Hozzábújtam és nyomtam egy csókot a szájára.

- Hol van Dylan? - kérdezte.

- Alszik!

- Óó az jó! - vigyorodott el és ledöntött az ágyra.

- Neee! - nevettem el magam és mikor rám mászott eltoltam.

- Elfelejtetted, hogy erősebb vagyok? - vigyorgott.

- Te pedig elfelejtetted, hogy ágyékon tudnálak most simán rúgni? - kérdeztem a szemébe nézve mire felnevetett és leszállt rólam.

- Megnézem Dy-t! - mondta majd felállt.

- Nee! Maradj még itt! - görbítettem le az alsó ajkam.

- Most akartál megrúgni! - nevetett fel.

- Azért mert túl kanos voltál!

- Még mindig az vagyok babe! - vigyorgott.

- Gyere ide! - nevettem el magam majd kinyújtottam a kezem felé.

Idesétált majd leült az ágyra én pedig az ölébe ültem és kezeimmel a hajába túrtam.

Átölelte a derekam és magához húzott.

- Hiányzol. - motyogtam a vállába.

- Hisz itt vagyok! - nevetett fel.

- Tudom!

- Jajj te! Itt leszek veled!

- Remélem is! - motyogtam.

Eldöntöttem az ágyon majd megcsókoltam.

- Harry meg akarja kérni Zoe kezét! - mondta mosolyogva.

- Hogy mi? Az unokatesóm menyasszony lesz? - vigyorodtam el és leszálltam róla.

- Ezek szerint igen! - nevetett és felült.

- Mikor?

- Este..a tengerparton!

- Óó de romantikus! - sipítoztam.

- Harry már csak ilyen! - nevetett.

- Te is az voltál! - mosolyodtam el.

- Igen rendkívül romantikus volt, hogy úgy kértem meg a kezed, hogy nem is jártunk!

- De remek bocsánatkérés volt!

- Jól tetted, hogy megbocsájtottál! - nevetett.

- Igen? - húztam fel az egyik szemöldököm.

- Igen mert...látod, hogy jó döntés volt! Mellesleg született egy kisfiúnk!

- Az volt életem legjobb döntése szerintem! - mondtam mire megfogott a derekamnál és magára rántott.

- Szerintem is jó döntés volt! - mondta a számtól pár milliméterre.

- Ne bízd el magad! - vigyorodtam el majd megcsókoltam.

Csörögni kezdett a telefonja ezért elváltam tőle és unottan az éjjeli szekrényen pihenő készülék felé néztem.

- Odaadod? - kérdezte.

Leszálltam róla és a telefonért nyúltam majd a kezébe nyomtam.

- Igen? - szólt bele és felállt.

Az ágyról figyeltem, ahogyan ki sétál a szobából. Eldőltem és a falat kezdtem nézni. Kíváncsi vagyok a meglepetésre már nagyon. Pár perc múlva visszajött és megállt az ágynál.

- Ki hívott? - kérdeztem.

- De kis kíváncsi vagy!

- Jó meg sem szólaltam! - forgattam meg a szemeim.

- Csak tudnám, hogy lehet valaki ennyire durcás! - nevetett majd rám feküdt.

- Louis összenyomsz! - nevettem el magam.

- Az a tervem! - motyogta.

- Szállj le rólam! - kezdtem el ledönteni.

- Csók? - emelte fel a fejét.

- Kapsz! - nevettem mire fekvőtámaszba felnyomta magát és gyengéden az ajkaimra tapadt. Így voltunk pár percig ameddig a kisfiúnk fel nem sírt a másik szobában.

Nyomtam még egy puszit a szájára majd leszállt rólam és át mentünk a Dy szobájába.

- Szia, baba! Ne sírj! - vettem ki a kis ágyból és az ölembe helyeztem el.

Hüppögött még egy kicsit majd mikor Louis grimaszolni kezdett neki felkacagott.

- Át adlak, apának addig én megyek, csinálok valami kaját neked! - gügyögtem Dylan-nek akit az apja kezébe nyomtam majd ki sétáltam. Lementem a konyhába majd picit felmelegítettem a bébi ételt és kiszedtem egy tálkába.

- Louis! - kiabáltam el magam mire megjelent az emeleten lévő korlátnál.

- Lehozod Dylan-t? - kérdeztem.

- Megyünk! - mondta majd lábdobogást hallottam és pár perc múlva már előttem álltak.

Betette Dy-t az etetőszékbe én pedig etetni kezdtem. Ügyesen elfogyasztotta az egész tányérral majd Louis elvitte bepelenkázni.

- Kicsim nekem most mennem kell! Dél van szóval 2 óra múlva kezdődik a meglepetésed!

- Tényleg? Ilyen hamar? És hogy öltözzek fel?

- Majd mindent meg tudsz időben! - mondta majd adott egy rövid csókot és elment.

Sóhajtottam egyet majd leültem a tévé elé Dy-al az ölemben.

- Szerinted mit tervez apa? - kérdeztem tőle mire gügyögni kezdett.

- Szeretlek prücsök! - mosolyodtam el és megpusziltam az arcát, amire édes kacagással reagált. Egy mese kezdődött el a tévében úgyhogy Dylan-nek arra irányult a figyelme.

Az ajtó felől motoszkálást hallottam majd valaki berontott.

- Jeessyy! - sipította az unokatesóm és megölelt ezzel Dylan-t az ölemben halálra ijesztve.

- Óvatosan! - nevettem el magam. - Hogy kerülsz ide?

- Dylan keresztanyukád nagyon szeret ám! - vette ölbe a csöppséget és agyon puszilgatta.

- Zoe Emma Parker! Válaszolj! - szóltam rá.

- Menyasszony vagyok Jessy fel tudod te ezt fogni?? Harry Styles menyasszonya vagyok! - sipított és a gyűrűjét mutogatta.

- Gratulálok már vártam! - nevettem el magam.

- Annyira szeretem!

- Elhiszem! - vigyorodtam el. - Na hogy volt? - kérdeztem.

- Hű hát tegnap este mondta, hogy van egy különleges meglepetése...egész nap telefonált és ideges volt. Nem tudtam, hogy mi baja..aztán mondta, hogy öltözzek fel csinosan és így is tettem. Levitt a tengerpartra ahol volt egy asztal körülötte rózsaszirmokkal és az asztalon egy gyertyafényes vacsora. Én már ott sírtam Harry pedig eléggé izgult.

Megvacsoráztunk majd mondta, hogy menjünk fel a közeli kilátó részre, hogy lássuk a naplementét és ott letérdelt elém és elmondta, hogy mennyire szeret és megkérdezte én pedig gondolkozás nélkül rávágtam az igent!

- Úristen te mázlista! Ez nagyon édes és romantikus! De nekem Louis azt mondta, hogy Hazz ma este kéri meg a kezed! És a telefonba nem is mondtad azt se hogy jössz és azt se hogy menyasszony vagy!

- Hát...úgy volt amúgy hogy ma este kér meg csak közbejött a te meglepetésed! A telefonba pedig nem akartam mondani!

- Mi? Miért kelletek ti is a meglepetésemhez? - húztam össze a szemöldököm és értetlenül Zoe-ra néztem.

- Na, figyelj! Most felmegyünk, szépen kisminkellek, megcsinálom a hajad Harry pedig egy óra múlva hozza, a ruhád majd elindulunk...valahova amiről nem mondhatok egy szót sem!

- Zoe kérleek!

- Nem! Nyomás fel! - parancsolt rám.

Átadtam neki Dylan-t majd felsprinteltem az emeletre. Gyorsan lezuhanyoztam majd hajat mostam és meg is szárítottam azt. Mikor kiléptem a fürdőből már Zoe az ágyon várt a sminkcuccokkal. Egy fél óra alatt kisminkelt, ami csodaszép lett majd megcsinálta a hajam is.

- Hol van Dylan? - kérdeztem.

- Ne kérdezősködj! Jó helyen!

- De...aggódom!

- Nyugi tényleg jó helyen van! - mosolyodott el.

Ekkor Harry jött be két nagy dobozzal az ajtón.

- Szia Jess! - lihegett.

- Szia Harry! Te futottál?

- Ahha! Na, gyorsan öltözzetek és nyomás!

- Jó jó! - mondta Zoe.

Letették az ágyra a dobozokat majd Hazz kiment.

- Na..itt a te ruhád! - mondta vigyorogva Zoe majd levette a tetejét. 

Amikor megláttam a díszdobozban lévő ruhát eltátottam a szám és az unokatesómra néztem...