98.fejezet~

Jessy szemszöge:

~Letették az ágyra a dobozokat majd Hazz kiment.

- Na..itt a te ruhád! - mondta vigyorogva Zoe majd levette a tetejét.

Amikor megláttam a díszdobozban lévő ruhát eltátottam a szám és az unokatesómra néztem...~

- Ez az, amire gondolok? - dadogtam.

- Igen! A menyasszonyi ruhád! - vigyorgott és a nyakamba ugrott.

- Férjhez megyek? - motyogtam sírva a vállába.

- Igen, de ha lefolyik, a festéked megverlek!

- Jó befejeztem! - szipogtam és kivettem a ruhát, ami egyszerűen csodaszép volt.

Zoe segített felvenni majd a cipőmet is elővette.

- Nem hiszem el... - motyogtam lesokkolva.

- Pedig ideje lesz! - nevetett.

- Na és most öltözz akkor te is! - parancsoltam rá.

- Oké! - vigyorgott majd kivette a gyönyörű kék színű koktélruháját amilyen a húgomnak és Louis húgainak is van -mint később megtudtam- és pár perc alatt felvette.

- Úristen, de régen várok már erre a pillanatra! El sem hiszem! Louis...annyira szeretem! - szipogtam még mindig.

- Gyönyörű menyasszony vagy! - mosolygott.

- Köszönöm! Te pedig csodálatos unokatesó és a legeslegjobb koszorúslány!

- Köszönöm! Na, gyerünk, nehogy elkéssünk!

Kifújtam a levegőm majd lassan kiindultam a szobából. Lementünk az emeletről majd onnan ki az ajtón ahol egy limuzin várt minket.

- Azta! - tátottam el a szám.

- Gyere! - ment előre.

Gyorsan a limuzinhoz sétáltam és bepattantam Zoe után.

- Szerintem igyunk! - nevetett és a kezembe nyomott egy pezsgős poharat.

- Ez kell most nekem! - nevettem fel majd belekortyoltam.

10 perc múlva leállt a limuzin és kinyitották nekünk az ajtót. Kiszálltunk majd körülnéztünk. Egy tengerpart mellett voltunk.

- Lányok gyertek! - jött ide Paul öltönyben.

- Szépek vagytok! - dicsért meg.

- Köszönjük! - kuncogtunk.

Követni kezdtük Paul-t, aki levitt minket a tengerpartra. Már távolról megláttam a fehér székeket és a gyönyörű oltár szerűséget.

- Oh, édes istenem! - fújtam ki a levegőm.

Mikor odaértünk Zoe lepasszolt Liam-nek aki belém karolt.

- Fogj erősen, mert mindjárt összeesek. - suttogtam neki mire felnevetett. A székeken ott ült mindenki, aki számított. Anya, a húgom, Louis családja, a keresztapám, Danielle és persze a srácok is Zayn-el és Perrie-vel na meg persze Sophia-val együtt. Anya ölében ott pihent Dylan, ami megnyugtatott kicsit. Az oltár felé nem mertem nézni, mert ha meglátom, Louis-t menten meghalok.

- Liam ott van Louis? - suttogtam neki.

- Igen ott! - nevetett fel. Legalább ő jól szórakozik rajtam.

Oda fordítottam a fejem és megláttam őt. Tökéletesen belőtt haj, elegáns öltöny és vigyorgós, piszkosul helyes arc. Megkönnyebbültem, ahogy megláttam, úgyhogy minden vágyam az volt, hogy odamenjek hozzá. Megszólalt a szokásos esküvői zene persze nem élőben mi pedig elkezdtünk Liam-el sétálni Lou felé.

Küszködtem erősen a könnyeimmel és legszívesebben Lou-hoz bújtam volna, de ezt nem tehettem ebben a pillanatban. Lassan odaértünk és Liam átpasszolt Louis-nak.

- Gyönyörű vagy babe! - súgta a fülembe.

- Te pedig elképesztő vagy Tomlinson. - súgtam vissza mosolyogva mire egy győztes vigyor terült el az arcán. A pap elkezdte a szokásos szövegét, de én csak Louis-ra tudtam figyelni semmi másra.

- Louis William Tomlinson! Akarod -e az itt jelen lévő Jessica Parker-t feleségedül?

- Igen! - vágta rá mire felkuncogtam.

- Jessica Parker! Akarod -e az itt jelenlévő Louis William Tomlinson-t férjedül?

- Igen! - mosolyodtam el és ránéztem.

- Ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket! Húzzátok fel a gyűrűket és csókoljátok meg egymást! - mosolyodott el.

Hazz a kezembe nyomta a Lou gyűrűjét és miután Lou felhúzta az én ujjamra a gyűrűt én is ugyan ezt tettem. Magával szembe fordított majd a derekamnál közelebb húzott magához és lágyan megcsókolt. Teljesen elfelejtkeztem a helyről, az időről és hogy mindenki minket néz. Csak ő létezett számomra. Nagyon régóta vártam már hogy elvegyen és végre lépett. Nagyon szeretem és életem végéig vele akarok maradni. A szertartás végén mindenki odajött gratulálni mi pedig örömmel fogadtuk is őket.

- Kislányom! - ölelt meg Dylan-el a kezében anya.

- Szia! - mosolyodtam el.

- Gyönyörű vagy! Gratulálok!

- Köszönöm! - mosolyodtam el majd egy puszit nyomtam Dylan arcára.

- Jessy! Olyan, vagy mint egy hercegnő! - ölelt meg a húgom is.

- Köszi, húgi! - mosolyogtam.

A srácok csoportos ölelést tartottak és agyon szorongattak. Miután a Louis családja végzett Lou-nál hozzám jöttek és a nyakamba borultak anyáék pedig mentek Lou-hoz.

- Gyönyörű vagy Jessy! - mosolygott Jay és jól megölelgetett.

- Hivatalosan is a sógornőm vagy! - szorongatott meg nevetve Lottie mire én is felkuncogtam.

- Jessy! - ugrott a nyakamba Zoe is.

- Hogy bírtad, hogy ne fecsegd ki? - nevettem fel.

- Kész szenvedés volt! - görbítette le a száját mire felnevettem.

Zoe mögött megláttam Louis-t, ahogyan engem néz és mosolyog.

- Bocsi Zoe de megyek a férjemhez! - vigyorogtam és Louis-hoz sétáltam.

- Annyira imádlak! - borultam a nyakába.

- Én is téged kicsim! - motyogta a nyakamba.

- Hogy jutott ez eszedbe? És mióta szervezed?

- Már mióta avval nyaggatsz, hogy esküvőt szeretnél és nekem eszembe jutott ez. Olyan 2 héttel ezelőtt kezdtem el megszervezni és nagyon hálás vagyok a srácoknak, Zoe-nak és a menedzsernek hogy segítettek.

- Ennél jobb esküvőt kívánni sem lehetne...a ruhám pedig gyönyörű! - néztem magamon végig.

- Gyönyörű vagy szívem! - mosolyodott el majd hosszan megcsókolt.

- Mehetünk vissza a nyaralóba? Minden készen áll! - jött oda Paul.

- Mehetünk! - mondta Louis.

Mi ketten meg persze Dylan beültünk a limuzinba, míg a többieket Paul és pár őr hozta.

Bekanyarodtunk a nyaralóhoz ahol már be volt rendezve a hátsó kert partira és persze a medence is.

- Koccintsunk az ifjú párra! - emelte fel Dan, Jay vőlegénye a pezsgős üveget és töltött mindenkinek. Dylan nyomát elveszítettem ugyanis utoljára Lottie-nál láttam azóta pedig nem, de biztosan tudom, hogy biztonságban van, úgyhogy nem aggódom. Volt tortánk is, ami egy 3 emeletes és csodaszép esküvői torta volt. Ketten felvágtuk Lou-val majd szétosztogattuk. Dylan-nek jött az alvás ideje, úgyhogy felvittem a szobába lefektetni, aludni majd lementem a többiekhez.

- Jessy gyere, öltözzünk át valami kényelmesebbe! - mondta Zoe és magával húzott.

- Oké! - vigyorodtam el.

Mikor felértünk belenéztünk a bőröndömbe és kiválasztottunk két bulizós ruhát majd felvettük és vissza lementünk. A buli hajnalig elnyúlt majd a vendégek kezdtek elfáradni és felmenni, aludni ugyanis reggelig itt maradnak, amikor is magángép viszi haza őket.

Mi is kezdtünk összepakolni a srácokkal és bemenni.

- Harry rakd le azt a pezsgős üveget! - parancsolt rá Zoe

- Nem akaroom! - görbítette le az alsó ajkát és magához ölelte az üveget.

- Tesó tedd le! - nevetett Zayn.

- Zayn tényleg! Annyira jó hogy itt vagy! Úgy örülök neked! - ugrottam a nyakába.

- Persze hogy itt vagyunk! Ki nem hagynám az egyik legjobb barátom és a fogadott húgom esküvőjét! - nevetett.

- Perrie, Sophia nektek is úgy örülök! - öleltem meg őket is.

- Mi is neked! - mosolyodtak el.

- Szerintem menjünk aludni! Dylan 8-kor kel! - mondta Louis.

- Oké! Jó éjt skacok! Érezzétek otthon magatokat bár ezt szerintem már mondanom sem kell! - kuncogtam.

- Oké ti meg ne most éljétek ki a nászutatokat! - nevetett Liam.

- Majd meglátjuk! - nevettem fel és megfogtam Louis kezét, aki magával húzott.

Mikor felértünk gyorsan átöltöztünk pizsamára majd bedőltünk az ágyba.

- Hivatalosan is házasok vagyunk! El tudod ezt hinni? - suttogtam Louis felé fordulva.

- El! - nevetett fel.

- Én nem! Nekem ez nagyon sokat jelent!

- Tudom babe!

- Nekem van a legcsodálatosabb férjem! Biztos nem volt könnyű megszervezni ezt!

- Hát nem két perc volt az biztos! De ha arra gondolok, hogy ez mennyi örömet szerzett neked akkor már megérte.

- Szeretlek! - mondtam és ráfeküdtem majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- Én is! - mondta majd a fenekemre csúsztatta a kezét és nyomott egy puszit a fejemre.

Picit lejjebb csúsztam róla majd pár perc múlva álomba merültem.