2015. február 27., péntek

41.fejezet~



Reggel 11-kor sikerült kikecmeregnünk az ágyból. Rögtön összepakoltunk, elköszöntünk a lányoktól és Dan-től majd bementünk a kórházba Jay-hez és a babákhoz. 1 órát töltöttünk ott, de mennünk is kellett tovább hisz Louis-nak jelenése van egy próbán ugyanis este koncertjük lesz Londonban.
Louis már reggel óta morcos és nem tudom, hogy mi baja van. Amint a kórházba értünk ez elmúlt, de ez nekem nem tetszik.
- Kicsim... - szólaltam meg és rá pillantottam.
- Hm?
- Reggel óta morcos vagy. Mi a baj?
- Semmi. Fáradt vagyok.
- Ja és ezt szerinted be is veszem? - néztem rá hitetlenül.
- Tegnap este olvastam a neten egy cikket ahol apám nyilatkozott.
- Ohh..és? Mit mondott?
- Csak kb. annyit lehetett belőle leszűrni, hogy én milyen egy hálátlan vagyok, amiért ő állítólag felnevelt, ami természetesen nem igaz és neki szüksége lenne, pénzre én pedig nem adok neki. Ezt burkoltabban fogalmazta meg, de nem vagyok teljesen hülye.
- Ne foglalkozz vele! Tudod, hogy milyen! Ne is vegyél róla tudomást! Most született meg az öcséd és a kishúgod! Inkább örülj!
- Örülök is, de ez estére nem kellett volna.
- Mert állandóan híreket kell olvasnod.
- Ez is az én hibám?
- Dehogyis! Csak mondom, hogy ne olvasgass híreket főleg ne apádról!
Nem mondott semmit csak bámulta az utat. 2 perc hallgatás után szólásra nyitotta a száját.
- Látni akar. - mondta egy kicsit sem feldobva.
- Engem? Apukád?
- Ahha!
- És?
- Nem fog! - mosolyodott el.
- Miért?
- Nem engedem! Nem akarom, hogy valami olyat mondjon, amivel téged megsértene. És ahogy ismerem, tuti mondana. Én pedig még egyszer nem akarlak elveszíteni.
- Nem fogsz elveszíteni. Egy olyan alak, mint az apád nem állhat közénk! Sőt! Senki nem állhat közénk. - mosolyodtam el és egy puszit nyomtam az arcára.
- Imádom, hogy fel tudsz vidítani!
Ekkor a telefonom kezdett el csörögni. Gyorsan elhúztam az ujjam a képernyőn és a fülemhez emeltem. Az unokatesóm csilingelő hangját hallottam, meg ami egyből mosolygásra késztetett.
- Jessyyy! - visított bele mire elemeltem a telefont a fülemtől.
- Lennél szíves nem beszakítani a dobhártyám? Még szükségem van rá! - nevettem el magam, amin Louis is elmosolyodott.
- Bocsánat! Na! Szóval! Holnap este buli! Jönnöd kell!! Léégyszii gyereee! Ott lesz Danielle is meg még pár haver! Naa!
- Hát.. - néztem Louis-ra.
- Louis-nak el kell engednie, mert ha nem akkor én megverem!
- Jó majd valahogy elintézem! Majd este felhívlak!
- Oké! Puhítsad!
- Az lesz! - kuncogtam és kinyomtam.
- Zoe volt? - nevetett Lou.
- Szerinted? Ki képes még belevisítani a telefonba?
- Csakis ő!
Egy kicsit csendben ültem majd bátorságot vettem magamon és belekezdtem az akciómba.
- Louiis! - mondtam vékony hangon az i betűt kicsit elhúzva.
- Ajjaj! Ez már nem jól kezdődik! - nevetett.
- Naa! Most miért mondod?
- Ismerlek! Miről van szó?
- Hát...holnap este elmennék bulizni... - pislogtam rá nagy szemekkel ő viszont csak az utat figyelte.
- Nem. - mondta és felém fordította egy pillanatra a fejét.
- Légyszi légysziii!
- Még mindig nem!
- Naa! - nyafogtam tovább.
- Nem!
- De miért??
- Mert nem!
- Ajj de ez nem jó válasz!
- Jessy ne fárassz, már szépen kérlek!
- De olyan gonosz vagy! Danielle is ott lesz!
- Sokra mész vele, ha bajba kerülsz, amiről ugye te híres vagy!
- Ez gonosz volt! - tettem karba a kezem és fújtatva hátra dőltem.
A szemem sarkából láttam, hogy rám néz és elneveti magát.
- Mint egy 10 éves kislány, aki most tudta, meg hogy nem mehet a cukrászdába!
- Hagyjál. - nyafogtam.
Hitetlenül megrázta a fejét majd újra az útra figyelt.
Egy 10 perc múlva bekanyarodtunk az utcánkba majd megálltunk a házunk előtt.
- Én most megyek próbálni valószínűleg már csak holnap, találkozunk!
- Jó. - mondtam és kinyitottam az ajtót.
- Nem kapok csókot?
- Nem!
- Esküszöm, mint egy kislány!
- Szia! - mondtam durcásan és kinyitottam a kocsi ajtót majd miután kiszálltam jól becsaptam.
Az ajtóhoz sétáltam majd bementem viszont Louis kocsija még mindig nem ment el.
Becsuktam az ajtót és a nappaliba mentem.
- Miért áll még mindig itt Louis? - kukucskált ki az ablakon Dan.
- Összevesztünk és nem voltam hajlandó csókot adni neki.
- Istenem. - nevette el magát és lehuppant a kanapéra.
Megforgattam a szemem majd kimentem a házból és a kocsihoz léptem. A sötétített ablak lassan lehúzódott ő pedig a telefonját nyomkodva ült és lassan rám emelte a tekintetét.
- Addig nem megyek el, amíg nem kapok egy csókot!
- Idióta! - nevettem majd lábujjhegyre álltam és megcsókoltam.
- Jó lesz?
- Hát...egyelőre jó!
- Akkor indulj meg, mert jövőre se érsz oda!
- Oké! Állj távolabb.
- Jó! Szia. - mosolyogtam és hátra léptem ő pedig gázt adott és elment.
Sóhajtottam egyet majd körülnéztem és visszamentem a házba.
- Min vesztetek amúgy össze? - kérdezte Dan.
- Nem akar elengedni a holnapi bulira!
- Micsoda? Pedig arra el kell jönnöd!
- Lehet, le tudom úgy alkudni, hogy ők is jönnek a srácokkal.
- Na, nem! Ez egy csajos buli lesz!
- De azt mondta Zoe hogy jön pár haverja is!
- Jó, de azokat úgyse ismerjük. Legalábbis én nem! - nevetett.
- Inkább elszökök! Csak akkor le fog ordibálni!
- Az meglehet! - kuncogott.


*Másnap*

Reggel elég későn keltem. Danielle megkért, hogy menjek el vele bevásárolni, mert nincs itthon semmi kaja majd főzőcskézni kezdtünk, ami délután kettőig eltartott.
- Jessy! Telefon! - kiabált le az emeltről Danielle.
Gyorsan felrohantam a lépcsőn és a szobámba mentem a telefonomért.
- Szia Zoe! - szóltam bele.
- Jössz bulizni? Mondd, hogy jössz!
- Még mindig nem tudom, ahogy este sem tudtam mikor visszahívtalak.
- Ajj de akkor megszöktetünk! Louis-nak nem is kell róla tudnia!
- El tudnék, menni hisz nem kötöz, oda az ágyhoz csak nem akarom magamra haragítani.
- Majd ki engeszteled! Gyere már légyszí! - kezdett el nyafogni.
Ekkor az ajtóra néztem, ami lassan kinyílt és Louis állt ott.
Mutattam neki, hogy jöjjön ide mire idesétált és leült az ágyamra.
- Figyelj Zoe most mennem kell majd még hívlak!
- Mondd meg Louis-nak, hogyha nem enged el, akkor féljen tőlem!
- Jó megmondom! - nevettem el magam majd kinyomtam.
- Szia. - haraptam az ajkamba.
- Már megint nem kapok csókot?
- Hát...egy feltétellel.
- Engedjelek el a buliba? - forgatta meg a szemét.
- Ahha! - vigyorogtam rá.
- Hihetetlen vagy. - nevette el magát.
- Naa! - másztam az ölébe.
- Jó! Ha megyünk a srácokkal mi is!
- Ajj de a lányok nem akarják mivel ez egy csajos buli lesz!
- Akkor nem mész!
- Na, jó! Most más hangnemre váltok! Elmegyek abba a buliba és kész! - jelentettem ki határozottan.
- Nem mész!
- De!
- Jessy ne fárassz!
- Megyek készülődni! - sétáltam be a fürdőbe.
Elegem van a folytonos szabályzásból. Hogy mindenki meg akarja mondani nekem hogy mit, csináljak mikor és hol. Az apám is folyton megszabott mindent. És Louis is úgy viselkedik, velem mintha egy kis csitri lennék, aki semmit nem tud az életről pedig ez nem igaz! Tudok magamra vigyázni és ezt ő is tudja. Utálom mikor ilyen. Eddig szépen kértem és nem csináltam hisztit. Azzal is tisztában vagyok, hogy ez gyerekes hozzáállás, de a múltkor mikor Doncasterben voltunk ő is elment bulizni a barátaival.
Gyorsan lezuhanyoztam majd kimostam a hajam és rögtön meg is szárítottam. Kisminkeltem magam majd begöndörítettem a hajam és kiléptem a szobába.
Louis az ágyon feküdt és a telefonjával babrált.
Ránéztem majd a szekrényemhez léptem és válogatni kezdtem a cuccaim között.
Rövid idő alatt meg is találtam a megfelelő ruhát. Bementem ismét a fürdőbe felkaptam magamra a kiegészítőkkel és a cipővel együtt majd kiléptem a fürdőből.



Louis végignézett rajtam majd egy kicsit legeltette a szemét a lábaimon majd megnyalta a száját és a szemembe nézett.
- Most komolyan ebbe a ruhában akarsz elmenni vagy csak idegesíteni akarsz?
- Hmm...is-is. - mondtam és gonoszan elvigyorodtam.
- Na, most én elmegyek bulizni te pedig szépen hazamész és nem jössz utánam! Meg egyeztünk? - tettem csípőmre a kezeim.
Felállt az ágyról majd közelebb jött hozzám és átölelte a csípőmet majd lenézett rám.
- Hány centis ez a magassarkú? Még mindig kicsi vagy! - nevetett.
- Nem illik kinevetni a kisebbet jó? - néztem rá durcásan.
- És mi van, ha azt mondom, hogy nem engedlek sehova? - mosolygott.
- Ha most nem engedsz, el két hétig nem alszunk egymásnál. - néztem a szemébe.
- Úgysem bírnád ki.... - mondta és még mindig szorosan fogta a derekam.
- 3 hét..Louis ne akarj eljutni az egy hónapig..
- Jó menj! De ha valami történik veled...
- Meg tudom magam védeni! Nem emlékszel?
- De sajnos emlékszem! - nevette el magát.
- Majd holnap reggel találkozunk. Vaaagy délután, ha nem tudok felkelni!
- Vigyázz magadra!
- Oké. - mondtam vidáman és gyorsan megcsókoltam majd átrohantam Daniell-hez.
- Na, ki megy bulizni ma este?? - ordítottam el magam.
- Basszus Jessy kimentem a vonalból! - fordult hátra egy rúzzsal a kezében.
- Bocsánat! - nevettem el magam és lehuppantam az ágyra.
- Akkor én mentem! - jött be Louis.
- Szia, szeretlek! - küldtem neki puszit.
- Én is...de nem szeretem, ha ilyen durva dolgokkal fenyegetőzöl!
- Hát...ha egyszer ilyen eszközökhöz kell fordulnom. - tártam szét a karom.
- Szeretlek! Sziasztok! - mondta majd becsukta az ajtót.
- Hogy vetted rá? - kérdezte és újra a tükör felé fordult Dan.
- Azt mondtam neki, hogy 3 hétig nem alszunk együtt...legközelebb már tudom, hogy mivel fenyegessem meg! - nevettem.
- Te gonosz! - kuncogott.
Gyorsan átmentem a telefonomért és bepötyögtem Zoe számát, aki első csörgés után felkapta.
- Na? Jössz? Mondd, hogy jössz!
- Megyek! - mondtam mire belesikított a telefonba.
- Zoe most már kiváglak! Ne sikítgass!
- Jó jó! Kész vagytok már?
- Persze!
- Az jó, mert mindjárt ott vagyok értetek. - mondta és meg sem várta a reagálásom rögtön letette.
- Danielle siess, mert mindjárt itt van. - jelentettem ki és lementem a földszintre.
Ott gyorsan ellenőriztem még a táskám, hogy minden megvan -e majd Dan is lejött, úgyhogy kimentünk a ház elé.
Amikor megláttam Zoe kocsiját elvigyorodtam és megindultam felé.
- Csajok! Gyorsan pattanjatok be! - sürgetett Zoe. Kinyitottam a hátsó ajtót és előreengedtem Dan-t majd én is helyet foglaltam.
- Ki jön még? - kérdeztem.
- A srácok lemondták, akiket hozni akartam, úgyhogy csajos buli lesz!
- Ohh az király! Legalább nem kell azzal törődnöm, hogy Louis féltékenykedni fog.
- Jajj ne görcsölj már Louis-on! Ma este nem akarom meghallani se a Harry nevét se a Louis nevét és sem a Liam nevét!
- Már nem vagyunk együtt Liam-el. - mondta Dan.
- Tudom! De gondolom, még szereted.
- Hát..ahha. - vágott fancsali képet mire gyorsan megöleltem.
- Na, halljam drága unokatestvérkém...mi történt Harry és közted, amiért most bulizásra adtad a fejed? - kérdeztem és előre dőltem.
- Le se lehet szedni a füléről azt a rohadt telefont. Én meg szóvá tettem mire rám förmedt és nagyon nem szeretem, ha valaki kiabál velem, úgyhogy elküldtem melegebb éghajlatra.
- Az tényleg nagyon idegesítő tud, lenni mikor beszélsz, hozzá ő meg csak feltartja az ujját, hogy várj. Ha én beszélek hozzá, akkor ne telefonálgasson! - mondtam.
- Hát ez az! - háborodott fel.
- Olyan vicces titeket hallgatni! - kuncogott Dan.
- Örülünk neki! - dőltem hátra nevetve.
15 perc múlva már a szórakozóhely parkolójában voltunk.
Kiszálltunk megigazítottuk a ruhánkat majd az ajtó felé vettük az irányt.
- A Funky Buddha-ba jöttünk? - mosolygott Dan.
- Ahha! Azt mondták a srácok, hogy ez jó hely! - válaszolt Zoe.
- Ha Liam szeret ide járni, akkor nem lehet rossz hely. - nevettem.
Amint az őrökhöz értünk rögtön felismertek minket és beengedtek.
Bent már nagyon jó hangulat volt. Mindenki táncolt és énekelt. Rögtön a bárpult felé vettük az irányt és kértünk 3 vodka narancsot.
- Kezdésnek jó lesz. - mondta Dan és felült a bárszékre.
- Én ma nem ihatok úgyhogy Jess légy szíves fogyaszd el az enyémet is! - nevetett Zoe.
- Tényleg te vezetsz!
Amint kiadták a piákat én rögtön nekiláttam és lehúztam mind kettőt.
- Na jösztök táncolni? - kérdeztem.
- Persze! - ujjongtak és elkezdtek behúzni a tömegbe.


*3 óra múlva*

Éjfél van és én már túl vagyok két vodka narancson és két koktélon. A hangulat iszonyatosan jó és többen is felkértek táncolni, amit örömmel elfogadtam hisz elég helyesek voltak a táncpartnereim.
- Jessy tessék! - nyomott a kezembe egy koktélt Danielle.
- Nem biztos, hogy ezt meg kéne innom! Így is szédülök!
- Naa az én kedveméért!
- Hát te se keveset ittál! - nevettem el magam.
- Ohh nem volt az olyan sok! - kuncogott.
- Én már kicsit unom. Menjünk haza?
- Felőlem! Úgy is fáj már a lábam ebbe a cipőben!
- Megkeresem Zoe-t és szólok, neki addig te menj ki!
- Jó! - válaszolta és elindult utat törve magának a tömegben.
Nem sokáig kellett keresnem hisz egy hosszú világos szőke hajjal nem tud eltűnni senki a tömegben.
- Zoe mi már fáradtak vagyunk! Hazaviszel?
- Persze! - nevetett majd megfogtam a kezét és kifele kezdtem el húzni.
Amikor kiértünk Danielle-t láttuk, meg, ahogy a földön ül és fogja a fejét.
- Na, mi az? Most ütött a pia? - kuncogtam.
- Hát valami olyasmi! Nem jó ez a friss levegő. - nyöszörgött.
- Ne igyon, aki nem bírja! - nevettem és kinyújtottam a karom, hogy felállíthassam őt.
Ahogy a parkolóban sétáltunk az autó felé egy ismerős kocsit pillantottam meg kicsit messzebb állva.
Egy ében fekete Range Rover-t.
Remélem, hogy nem az ül benne, akire gondolok, mert odamegyek és kiherélem.
- Csajok mindjárt jövök. - mondtam majd a kocsi felé kezdtem el sétálni.
Amint az 5 méteres körzetébe értem beindította a motort.
- Harold, ha elmersz menni én biztos, megverlek. - morogtam magamban.
Amint odaértem kinyitottam a vezetői ülés felőli ajtaját és megláttam Harry-t és mellette a másik jó madarat, az én vőlegényemet.
- Ti mit kerestek itt? - tettem csípőre a kezem és az az alkohol mennyiség, amit az este folyamán megittam most egy pillanat alatt ment ki a fejemből.
- Szia, életem. - cincogott az anyós ülésen Louis.
- Ti leskelődtetek utánunk? Ki ötlete volt? - kérdeztem mire egymásra kezdtek mutogatni.
- Ennyire nem bíztok meg bennünk?
- Nem arról van szó csak.. - kezdte Louis mire nagyon csúnyán rá néztem.
- Jó befogtam! - mosolyodott el és hátra dőlt.
- Ne mosolyogj, mert nagyon nem vicces! Amikor Doncasterben elmentél a haverjaiddal bulizni, amíg én anyukádnak segítettem én se mentem utánad kémkedni! Csalódtam benned Louis Tomlinson!
- Shh halkabban. - mondta Harry, de amint kiejtette a száján meg is bánta, mert villámokat kezdtem el szórni a szemeimmel.
- Harold te csak engem ne csitítgass! Vagy talán azt akarod, hogy szóljak a barátnődnek, hogy jöjjön ide?
- Nem! Befogtam! De tényleg!
- Reméltem is! Most pedig! Mindketten hazahúzzátok a seggeteket és ne kerüljetek a szemem elé holnap!
- De.. - kezdett bele Louis.
- Ha még egyszer megszólalsz, esküszöm, hogy be fogom tartani azt a két hetes dolgot, amit még az indulás előtt mondtam!
- Ne! Harry inkább menjünk. - nevetett.
- Jó éjszakát! - mondtam mérgesen és becsaptam a kocsi ajtót.
Visszamentem a lányokhoz és beültem a kocsiba.
- Hol voltál? - kérdezte Dan.
- Képzeld Zoe a te kis barátocskád és az én vőlegényem kémkedtek utánunk.
- Mi? Hol vannak? - háborodott fel.
- Már elmentek, mert kiosztottam őket!
- Jól tetted! Ilyen idiótákat! - mérgelődött.
- Menjünk haza. - kötöttem be magam majd hátradőltem.
 Negyed óra múlva otthon voltunk.
- Na, sziasztok, csajok! Jó volt veletek bulizni még megismételjük! Jó éjt!
- Jó éjt! - mondtuk majd kiszálltunk és bementünk a házba.
- Én megyek aludni. Már kellően fel is idegesített az a két idióta, úgyhogy mindenkinek jobb, ha most lefekszek aludni.
- Nyugodtan! - nevette el magát.
Felmentem a lépcsőn és még összeszedtem valahonnan annyi erőt, hogy lezuhanyozzak majd bebújtam az ágyba és elaludtam.

5 megjegyzés:

  1. Jaj srácok...... Miért nem lehet megbízni a lányokban? Annyira imádtam hogy az kimondhatatlan *-*

    VálaszTörlés
  2. Húha Jess bekeményített :"D nagyon jó rész lett! Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  3. A kövi részt várom :) nagyon jó lett.

    VálaszTörlés
  4. Köszönöööm! *-* <3333 :*

    VálaszTörlés