49.fejezet~

Hajnalban Louis mozgolódására ébredtem. Tudtam, hogy nem alszik, mert folyamatosan mocorgott.

- Louis mi a baj? - suttogtam csukott szemmel.

- Semmi! Aludj vissza! - suttogta ő is.

- Akkor miért mocorogsz annyit? - kérdeztem majd erőt vettem magamon, hogy felkönyököljek viszont nem láttam semmit ezért a lámpához nyúltam és felkapcsoltam.

Hunyorogtam egy kicsit, majd amikor a szemem kezdte megszokni a fényt kinyitottam és Lou-ra néztem.

- Te ki akarod égetni a retinám? - hunyorgott rám.

- Nem. - nevettem fel. - Hűű elég sápadt vagy. - állapítottam meg.

- Ahha. Szarul érzem magam. Szerintem lázas is vagyok. Meg a torkom is fáj.

- Lemegyek, csinálok neked teát. - mondtam majd a fiókomba kezdtem el kutatni a lázmérő után. Mikor megtaláltam odadobtam Louis-nak és lementem a konyhába.

Megkerestem a kedvenc teáját majd megfőztem és kiöntöttem egy bögrébe. Kezembe vettem egy doboz lázcsillapítót meg egy pohár vizet is és felmentem.

Letettem az éjjeliszekrényére a dolgokat és befeküdtem mellé.

- Na? - kérdeztem és kinyújtottam a kezem, hogy bele tehesse a lázmérőt.

Ideadta majd a teáért nyúlt.

- Louis 39 fokos lázad van. - mondtam aggódva.

- Mi? Tényleg?

- Ahha! Ott van a gyógyszer. Vedd be!

- Oké. - egyezett bele majd bevette és lekísérte a vízzel.

Betakarózott nyakig majd lekapcsoltam a lámpát és hozzábújtam.

- Hol fáztál meg ennyire? - suttogtam.

- Nem tudom. Most már a fejem is fáj.

- Kell fájdalomcsillapító?

- Nem. Kibírom!

- Akkor jó! Próbálj meg aludni! - mondtam majd hozzábújtam szorosan és a karját kezdtem el simogatni.

- Jó éjt. - suttogta.

- Neked is. - motyogtam és lehunytam a szemem.

Pár perc múlva el is ragadott az álom.

Reggel mikor felébredtem Louis már nem volt mellettem. Lementem a nappaliba. Ott volt becsavarva egy plédbe és éppen laptopozott.

- Jó reggelt! - ültem le mellé.

 Felém nézett majd kinyitotta a száját, de nem jött ki rajta hang.

- Louis mi van? - ijedtem meg.

- Nagyon fáj. - mutogatott a torkára és iszonyatosan be volt rekedve.

- Mi? Hívjak orvost?

- Itt a telefonom. Keresd ki belőle és hívd fel, hogy jöjjön ide! - suttogta.

- Oké. - bólogattam és megtettem, amit kért.

- Jó napot kívánok Dr. Silvermann vagyok! Miben segíthetek Louis? - vette fel.

- Jó napot kívánok, én Louis menyasszonya vagyok, és azt szeretném kérdezni, hogy házhoz, tudna -e jönni mivel Louis lebetegedett.

- Persze! A szokásos helyre menjek?

- Nem! Ryder Street 67.

- Rendben. 1 óra múlva ott vagyok! Viszont hallásra!

Elköszöntem majd leraktam és visszaadtam a telefont Lou-nak.

Kérdőn rám nézett én pedig elmosolyodtam.

- 1 óra és itt van!

Bólintott majd ismét a laptopjára emelte tekintetét.

Megcsóváltam a fejem majd leemeltem az öléből a laptopot és az ölébe ültem.

- Szeretlek. - néztem a szemébe.

Elmosolyodott majd megcsókolt.

- Én is szeretlek. - suttogta.

- Minden rendben lesz a hangoddal. Tudom, hogy csak emiatt aggódsz.

- Többször is volt már ilyen. Nem akarom elveszíteni a hangom.

- Nem fogod! Ez csak egy kis torokgyulladás!

Mosolyogva megcsóválta a fejét majd homlokon puszilt.

- Felmegyek, lehozom neked a pólód és a melegítő nadrágod! Azért ne boxerben fogad szegény Silverman-t. - nevettem fel.

Ő is elnevette magát majd bólintott.

Felszaladtam az emeltre majd a táskájából kivettem a cuccokat gyorsan én is átöltöztem és lerohantam Louis cuccaival.

Főztem még teát majd a kezébe nyomtam és leültem mellé.

- Gyere ide. - suttogta mosolyogva és kitárta a kezeit, hogy én is bújjak be a pléd alá.

Ezt meg is tettem majd bekapcsoltam a tévét.

Egy 15 percet így voltunk majd csöngettek így felpattantam kinyitni az ajtót és beljebb engedtem a dokit.

- Mik a panaszaid? - ült le a kanapéra.

- Lázas vagyok, fáj a fejem és nagyon nincs hangom.. nagyon fáj a torkom.

Hümmögött párat majd vizsgálni kezdte.

10 perc múlva összeráncolt szemöldökkel a lapját nézegetve megszólalt.

- Neked hangszálgyulladásod van, ami énekeseknél gyakran elő szokott fordulni. A mandulád is kicsit be van gyulladva valószínűleg ezektől lázasodtál be. Írok neked fel gyógyszert. Váltsd ki és 1 hétig szigorúan pihentesd a hangodat, mert nagyobb bajok is lehetnek ebből, ha továbbra is ilyen állapotban énekelsz! Maradj ágyban és igyál sok forró teát! Ennyi lenne. Viszont most megyek. - nyújtotta oda a recepteket Lou-nak.

- Köszönjük doktor úr! - mondta Louis és kezet fogott vele. Én kikísértem a dokit és visszamentem a nappaliba.

- Add ide a receptet! Elmegyek kiváltani.

- De....

- Nincs de! Add, ide te pedig maradj itt!

- Jó. - mondta majd idenyújtotta. Felhúztam a cipőm majd leakasztottam egy farmer kabátot az akasztóról és útnak indultam.

Felszálltam egy piros buszra, ami elvitt a plázához. Ott megvettem a felírtakat majd vettem egy üveg mézet meg egy csomag répát és hazafelé vettem az utat.

- Megjöttem! - kiabáltam el magam mikor beléptem az ajtón. Gyorsan levettem a cipőm majd a konyhába mentem megcsinálni a teát. Amikor kész lett gondosan raktam bele pár kanál mézet és a répákat is kis karikákra vágtam majd egy tányérba raktam és átvittem őket a nappaliba az éppen szundizó Louis-nak. Letettem a tárgyakat a dohányzó asztalra és a telefonjáért nyúltam, amit gyorsan lehalkítottam, hogy ha hívják, ne ébresszék fel. Amíg Lou aludt én kimentem a konyhába és bedobtam egy mirelit pizzát a sütőbe majd a laptopommal felültem a pultra és felnéztem a közösségi oldalakra. Kb. 5 perc után meg is untam, úgyhogy visszasétáltam a nappaliba. Louis már fel volt és éppen a telefonját nyomkodta.

- Te halkítottad le? - kérdezte.

- Igen. Nem akartam, hogy felébresszenek. Pihenned kell!

- Kétszer hívott Tom és négyszer Harry!

- Hívd vissza! - vontam vállat.

A füléhez emelte a telefont majd pár búgó hang után beleszólt.

- Na mizu haver? - mondta kicsit hangosabban. Vagyis próbálta, de csak rekedt hang jött ki a torkán.

Kihangosította a telefont majd letette az asztalra.

- Veled meg mi van? Fél óra múlva próba van, mert este egy acoustic koncert lesz. - hadarta el Hazz.

- Hol lesz a próba? Odamegyek! - mondta Lou mire én felhúztam a szemöldököm és ránéztem.

- Ahol szoktunk próbálni.

- Louis beteg. Lázas és hangszálgyulladása van. Nem fog tudni énekelni! - szóltam bele.

- Ohh...az nem jó! Tom nem fog örülni!

- Muszáj bemennie? - kérdeztem.

- Muszáj! A rajongók ki fognak akadni, ha nem lesz ott.

- De hát.. - kezdtem volna el, de Louis rám ripakodott.

- Jessy! Bemegyek a próbára és a fellépésre is! - mondta ellentmondást nem tűrően.

Megráztam a fejem majd kimentem a konyhába megnézni, hogy a pizza kész van -e már.

Közben a telefonom is elkezdett hangosan csengeni.

Elhúztam az ujjam a képernyőn majd a fülemhez emeltem.

- Jessy! Tudom, hogy úgy volt, hogy ma költözök, de apa még marad egy hetet. Tudod, hogy itt nincs senkije. Egyedül meg nem akarom hagyni. - magyarázkodott kétségbeesetten Zoe.

- Nyugi! - nevettem el magam. - Majd akkor a következő hétvégén költözöl. Amúgy is Louis beteg, úgyhogy most vele kell foglalkoznom...

- Beteg? Mi történt?

- Hangszálgyulladása van, és nem tud nagyon beszélni. Meg lázas is...

- Júj szegénykém. Add át neki hogy jobbulást! Most viszont megyek.

- Oké. Szia! - köszöntem el majd leraktam.

Kivettem a kész pizzát a sütőből majd felszeleteltem és kiraktam egyet magamnak a tányérra hűlni.

Louis jött le az emeletről felöltözve indulásra készen.

Felkaptam a tányérom és a nappaliba mentem tévézni.

- Cica! Ne haragudj már! Be kell mennem!

- Jó menj! De majd ha tönkre mennek a hangszálaid és abba kel hagynod az éneklést ne nekem sírj!

- Nem fognak tönkremenni!

- De tönkre fognak menni! Az orvos is megmondta, hogy ha továbbra is énekelsz, és nem pihened ki akkor nagyobb bajok is lehetnek!

- Majd kímélem!

- Jó! Szia! - mondtam a szemem továbbra is a tévén tartva.

Nem szólt semmit csak felvette a cipőjét és kiment az ajtón becsapva azt maga után.

Gratulálok Jess ezt bizony elszúrtad. A srácok is igazat fognak nekem adni, hogy nem énekelhet. Ha elmegy, a hangja az a karriere végét jelenti. Ha pedig nem énekelhet az nagyon nagy törés lesz az életében.

Sóhajtottam egyet majd a pizzámat visszavittem a konyhába. Nem volt étvágyam.

A kezembe vettem a telefont majd felhívtam Liam-et, aki második csöngésre fel is vette.

- Szia Jess! - szólt bele vidáman.

- Szia! Meg tudnád adni azt a címet ahol, próbáltok?

- Louis nem fog örülni neki, ha eljössz..

- Nem érdekel!

Sóhajtott egyet majd lediktálta a címet.

- Köszönöm! Mikor kezdtek?

- 10 perc múlva!

- Akkor sietek! Szia! - köszöntem el majd leraktam. Felkaptam a farmer kabátom meg a cipőm és kiléptem a Londoni hűvös levegőre. Hívtam egy taxit majd lediktáltam a Liam által megadott címet és hátradűltem.

Negyed óra múlva már az épület bejáratánál álltam. Sóhajtottam egy nagyot majd beléptem.

A recepcióhoz mentem és megkérdeztem, hogy a srácok hol vannak viszont a recepciós nő egy kicsit sem volt elragadtatva az ötlettől, hogy én be akarok menni oda.

- Nem engedhetek be rajongókat! - mondta unottan.

- Louis menyasszonya vagyok! - próbálkoztam.

- De sokszor hallottam én már ezt! - nevetett fel.

Idegesen körülnéztem majd kiszúrtam Brock-ot ahogy egy másik őrrel társalog kávéval a kezében.

- Brock! - szóltam oda neki mire rám emelte a tekintetét és elindult felém.

- Jessy! Hát te? Hogy hogy itt vagy?

- Csak meg akarom nézni a próbát.

- Louis tud róla?

- Nem. Kicsit összekaptunk.

- Jaa akkor azért volt ideges.

- Valószínű. De...beengednél? - nevettem el magam.

- Ja persze! - húzta le a kártyáját a fém kapun, ami kinyílt.

- Köszönöm! - mosolyodtam el.

- Szívesen kicsi lány! Menj végig a folyosón majd jobbra a negyedik ajtó!

- Rendben. - vigyorogtam és elindultam.

Az ajtó előtt megálltam majd lassan benyitottam.

A próba már javában ment. Amint beléptem mindenki rám emelte a tekintetét. Kicsit kínosan éreztem magam.

- Jessy te hogy jutottál be? - kérdezte Paul.

- Ügyesen! - vigyorogtam.

- Gyere, ülj le! - tapogatta meg a mellette lévő széket. Helyet foglaltam majd az énektanár rájuk ripakodott, hogy a dalra koncentráljanak, úgyhogy fojtatták.

Louis részeit átvette Liam aminek nagyon örültem. Komolyan azt hittem, hogy Lou énekelni fog.

Ja és hogy az eddiginél is rosszabbul érezzem magam Louis még mérgesen is méregetett. Féltem a szünettől, mert akkor idejön és kioszt.

Elénekeltek két dalt majd az énektanár útjukra engedte őket azzal a mondattal, hogy este menjenek a megbeszélt helyre.

A srácok felálltak majd összeszedték a cuccokat és kifelé indultak, ahogyan én is.

- Jessy, Louis hol dobjunk ki titeket?

- Jessy-nél! - mondta Lou mire elmosolyodtam.

Negyed óra múlva már a házunknál is voltunk. Kiszálltunk és bementünk a házba.

- Miért kellett utánam jönni? - förmedt rám mikor becsuktuk az ajtót.

- Mert szerettem volna látni, hogy nem énekelsz!

- És ha énekelnem kellett volna? Odamentél volna az énektanáromhoz és kiosztottad volna?

- Például! De ő is tudja, hogy nem énekelhetsz csak egyedül te nem vagy evvel tisztában!

- De tisztában vagyok vele!

- Akkor most nem próbálnál kiabálni! Nyugodj le!

- Nyugodt vagyok!

- Nem úgy látszik... - sétáltam be a konyhába.

- Jössz a fellépésre is?

- Megyek, de ne beszélj már!

- Jó. - mondta majd visszament a nappaliba.

Vágtam neki is egy pizza szeletet majd odavittem neki.

- Kicsit ki hűlt, de még ehető. - ültem le a saját tányérommal az övét pedig az ölébe tettem.

Bólintott egyet majd tovább nézte a tévét.

Sóhajtottam egyet majd beleharaptam a pizzámba és én is a tévét kezdtem el nézni.

- Meddig fogsz még haragudni rám? - kérdeztem.

Megvonta a vállát és beleharapott a pizzába.

- Louis ezt nem azért csinálom, mert azt akarom minden áron, hogy haragudj rám. Azért csinálom, mert féltelek!

Lehunyta a szemét majd letette a tányért a kezéből és az enyémből is majd az ölébe ültetett.

- Tudom. És köszönöm, amiért így gondoskodsz rólam. - mosolyodott el.

- Nem kell megköszönnöd. Ez természetes! Ha beteg vagy olyan, vagy mint egy makacs gyerek. A gyerekekről pedig gondoskodni kell. - vigyorogtam.

Nevetve megrázta a fejét majd nyomott egy puszit a fejemre és visszarakott maga mellé.

- Elfelejtettem átadni, hogy Zoe azt üzeni, hogy jobbulást!

- Te mindenkinek szétkürtölted amúgy?

- Áhh dehogy! - nevettem el magam.

- Amúgy szerintem még mindig lázas vagyok. - tette a homlokára a kezét.

- Hozom a lázmérőt. - szaladtam fel az emeletre.

Megragadtam a lázmérőt meg a lázcsillapítót és visszaszaladtam a nappaliba.

- Tessék. - nyomtam a kezébe a tárgyakat.

- Köszi!

Amíg ő a lázát mérte én csináltam neki mézes teát és a kezébe nyomtam.

- Mennyi az idő? - kérdezte.

- 4 óra van. Mikor kezdődik a fellépés?

- 9-kor.

- Akkor még van időnk.

Ekkor csengettek.

- Nyitom! - kiabáltam ki és az ajtó felé indultam.

Amikor kinyitottam Jay-t, a babákat és a két nagyobbik lányt láttam meg.

- Sziasztok! - öleltem meg őket. - Hát ti? - kérdeztem és közben beljebb tessékeltem a vendégeket.

- Hallottam, hogy Louis beteg így csináltam húslevest és eljöttünk meglátogatni titeket. Mindig ti jöttök!

- Jól tettétek! - vigyorogtam.

- Anya! Ti hogy kerültök ide? - lepődött meg Lou is.

- Jajj kis fiam, de csúnya a hangod! - kezdett el aggódni Jay.

- Hát igen! Én is ezt mondom neki csak makacs! - tettem csípőre a kezem.

- Ugye szeded rendesen a gyógyszereket? Mondd, hogy nem énekeltél!

- Szedem rendesen és nem énekeltem!

- Voltál dolgozni? - hunyorgott rá mire elnevettem magam.

- Öm..hát.. - vakarta meg a tarkóját.

- Louis! Ha lázas vagy akkor meg ne halljam, hogy bemész dolgozni! - dorgálta meg.

- De anya...be kellett mennem. Tom mérges volt így is!

- Nem érdekel Tom! Ha beteg vagy akkor itthon kell maradni és forró teát inni!

- Én is ezt mondom neki már mióta! - szóltam bele.

- Jó, na! Itthon vagyok! Mit hoztál? - nézte meg a csomagban lévő dolgokat közben megölelgette a tesóit és Jay-t.

Míg Louis el volt foglalva, hogy a húslevest lapátolja be addig én egyből a babákhoz mentem és Ernest-et kiemeltem a hordozóból majd gügyögni kezdtem neki.

- Lázas vagy még? - kérdezte Jay.

- Aha! - válaszolt Lou.

- Ugye nem mész ma meg holnap sehova?

- Van ma este egy fellépés. Nem hagyhatom ki! A rajongók ki lesznek akadva!

- Akkor meg én leszek kiakadva, ha elmegy a hangod végleg!

- Nem fogok énekelni!

- Akkor?

- Csak ott fogok ülni.

- Hát nagyszerű! - forgatta meg a szemét Jay mire elnevettem magam.

Visszatettem a hordozóba Ernest-et majd Doris-t vettem ki.

- Bátyó...csak azt tudnám, hogy hogy lehetsz ilyen tehetséges, hogy nyáron fázol meg... - támaszkodott Lou hátára Lott.

- Ne szólj be! Te is meg szoktál fázni nyáron!

- De az nem olyan!

- Áhh nem.. - nevette el magát.

- Lottie te csak ne beszélj! Kinek volt tüdőgyulladása augusztusban? - kötekedett Fizzy.

- Húgi fogd be! - nevette el magát.

Miután Louis megette a levest a babákkal kezdett el játszani addig én Jay-el és a csajokkal beszélgettem.

Fél 9 körül úgy döntöttek, hogy hazaindulnak mi pedig útnak engedtük őket mivel nekünk készülődnünk kellett.

Miután én átöltöztem átmentünk az 1D házba ahol Louis is átöltözött és a srácokkal közösen elindultunk 

 a plázába ahol a fellépés lesz.

Mikor megérkeztünk óriási tolakodás volt már a parkolóban is. A lányok egymást taposták és a srácoknak könyörögtek aláírásért, és mint azt már megszokhatták kaptak is. Ami viszont a legfurcsább volt, hogy tőlem is kértek.

Egy fél óra múlva meguntuk és bementünk az épületbe.

A srácoknak ki voltak készítve egy nagyobb helységbe székek pontosan öt darab.

Elfoglalták a helyüket majd engem egy biztonságos helyre vittek ahonnan láthatom a fiúkat és beengedték a lányokat.

Iszonyú nagy sikítás és hangzavar lett a kis teremben. Az őrök készenlétben álltak, hogyha esetleg valamelyik rajongó úgy gondolja, hogy oda megy a fiúkhoz.

A Steal My Girl-el kezdték majd a Night Changes-el folytatták.

Az elején persze elmondták, hogy most Louis nem fog énekelni mivel beteg, és hogy Liam veszi át a szólóit.

Mikor vége lett kimentettek minket a testőrök és a kocsihoz vezettek.

Negyed óra múlva már a nappaliba találtuk magunkat ugyanis a srácok itt raktak ki minket.

Én nekiálltam csinálni kaját meg teát Louis pedig a laptopon intézett valamit a nappaliban.

Elkészítettem a tojásrántottát majd tálaltam őket és bevittem a nappaliba.

- Köszönöm! - mosolygott Lou és az ölébe vette a tányért.

Bekapcsoltam a tv-t majd mesét kezdtem el nézni közben pedig lassan elfogyasztottam a vacsorám.

- Rohadt álmos vagyok. - dörzsölte meg a szemét.

- Mert beteg vagy és ilyenkor végig kéne pihenned az egész napot. - mondtam a tévét nézve unottan és betettem egy falatot a számba.

- Most miért is vagy ilyen? - pillantott felém.

- Bocsánat! Csak fáradt vagyok és olyankor kicsit morcos. - mosolyodtam el és megdörzsöltem a szemeimet.

- Menjünk aludni?

- Jó lenne!

Felállt letette a tányért a kezéből majd felém nyújtotta a kezét és felállított engem is.

Felmentünk a szobámba majd elmentem először én majd ő is zuhanyozni és befeküdtünk az ágyba.

- Holnap egész nap pihenni fogsz! Ugye? - néztem rá.

- Megígérem! - mosolyodott el majd magához húzott és a fejemre nyomott egy puszit.

- Helyes! - mondtam elégedetten. Hátranyúlt majd lekapcsolta a lámpát és átkarolt.

- Jó éjt! - suttogta.

- Neked is. - mosolyodtam el majd lecsuktam a szemeimet és rövid időn belül el is ragadott az álom.