54.fejezet~

Este 9 óra van, és éppen készülődünk sétálni. Voltunk lent ketten is körülnézni és nekem folyamatosan a földet verdeste az állam. Valami csodaszép ez a hotel, és ami azt illeti, isteni kajájuk van. Igen ezt már megtapasztaltam ugyanis éhesek lettünk és leteszteltük az éttermet ahol egy vagyont hagytunk.

A laptopomon megszólalt a Skype szokásos hangja, ami azt jelezte, hogy hívnak. Gyorsan megnyomtam a zöld gombot és az unokatesómra vigyorogtam.

- Jessy! Miért nem hívtál, hogy megérkeztetek? - förmedt rám.

- Mert nincs telefonom! - nevettem el magam és Lou-ra néztem, aki félmeztelenül a bőröndjébe turkált nevetve.

- Hogy hogy nincs?

- Úgy hogy megkértem az én drága vőlegényemet, hogy rakja már be a táskámba és elfelejtette!

- Összeilletek! Te is elfelejtesz folyton mindent! - vigyorgott.

- Én? Mit? - háborodtam fel.

- Anyukád szülinapját rendszeresen. Sőt az én szülinapomat is! Ja és egyszer úgy jöttél Doncaster-be nyaralni, hogy otthon hagytad a bőröndöd! Ja és....

- Ne folytasd! - szóltam közbe nevetve.

- És még engem hív öregnek, mert ezt az egy dolgot elfelejtettem! - jött ide Lou is.

- Ha ő öreg, akkor én mi vagyok? - kérdezte Zoe.

- Még öregebb? - vigyorodtam el.

- Pimasz! Na, jó! Én megyek, mert Harry ki fog akadni, hogy mennyit várakoztatom! Jó szórakozást nektek és tudjátok! Védekezni! - kacsintott majd kinyomott.

Louis-val egymásra néztünk majd kitört belőlünk a röhögés.

- Zoe-nak nem kéne annyi időt Hazz-al tölteni! Rossz hatással van rá! - nevettem és bementem a fürdőbe leellenőrizni a hajam és a sminkem.

- Na, mehetünk? - kérdezte Lou.

- Ahha! - válaszoltam és megfogtam a kezét.

Bezártuk az ajtót majd a recepción leadtuk a kulcsot és elindultunk...valamerre.

Ugyanis nekem fogalmam sem volt, hogy mi merre van. Szerencsére Louis-nál volt a telefonja, amin van GPS, de csak a GPS miatt kapta meg egyébként nálam van és persze ő is tudja, hogy merre kell menni, mert volt már itt.

Ő hol nem volt?? Na, mindegy.

Útközben Louis-nak az a nagyszerű ötlete támadt, hogy kóstoljuk meg a csigát, amitől én nagyon nem voltam elragadtatva, de hát egyszer élünk.

Rossz döntés volt egy elegánsnak mondott étterembe csigát enni, mert nem lehet nem feltűnően kiköpni a szalvétába az amúgy rohadt drága kaját.

Miután végeztünk és Louis kiröhögte magát a produkciómon elindulhattunk a torony felé.

Egy kis kivilágított hangulatos ösvényen sétáltunk, amit fák és bokrok vettek körül majd egyszer csak a végére értünk és megláttuk a felénk tornyosuló csodaszépen kivilágított Eiffel tornyot, ami engem teljesen lenyűgözött és nem bírtam levenni róla a szemem.

Louis-ra néztem és adtam neki egy gyors csókot majd húzni kezdtem a torony felé ugyanis fel akartam menni a legtetejére.

Már szerencsére nem volt akkora sor így röpke 20 perc múlva felengedtek minket.

A liftes megoldást választottuk ugyanis mindketten kissé fáradtak voltunk már.

Még negyed óra volt mire feljutottunk a harmadik emeletre, de megérte ugyanis gyönyörű volt a város felülről. Be lehetett látni mindent. Igaz rohadtul fújt a szél és már odafagytam a korláthoz, de akkor sem akartam még lemenni. Hozzábújtam Lou-hoz aki átkarolt és megpuszilta a fejem.

- Annyira jó most itt. - mondtam és nagyokat kezdtem pislogni mivel már nagyon álmos voltam.

- Be vagy lassulva. Csak nem elfáradtál? - kérdezte mosolyogva.

- De! Nagyon. - mondtam és ásítottam egy nagyot.

- Menjünk le? Nem akarom, hogy megfázz.

- Mehetünk. - válaszoltam és a lifthez léptem, amire várni kellett egy 5 percet. Csodálatos.

Megint röpke 20 perc alatt voltunk lent majd a hotel felé vettük az irányt mivel már 11 óra volt.

- Jó estét! Jól szórakoztak? - mosolygott ránk a recepciós.

- Jó estét! Igen. Csodálatos a város!

- Megtekintették már az Eiffel tornyot?

- Meg! Kicsit hosszadalmas a feljutás. - húztam el a szám.

- Bizony az! Rengetegen járnak ide megtekinteni! - bólintott egyet mosolyogva majd Louis kezébe nyomta a kulcsot.

Miután beszálltunk a liftbe elnevettem magam.

- Megtekintették már az Eiffel tornyot? - gúnyolódtam el változtatva a hangom mire Louis felnevetett.

- Kicsit sznobok!

- Kicsit? - néztem fel rá.

- Nagyon! - röhögött.

Pár másodperc múlva felértünk a mi szintünkre. Gyorsan kinyitottuk az ajtót és letámadtam az ágyat.

- Lemenjünk vacsizni vagy hozassak valami kaját?

- Hozatsz? Addig én lezuhanyozok!

- Oké! - emelte a füléhez a szoba telefont.

Bementem a fürdőbe és bezártam mivel az elég hülyén nézne ki, hogy én ott zuhanyozok, nyitott ajtónál a pincér pedig belát.

Leöltöztem majd megengedtem a vizet és beálltam a zuhany alá.

A gombok között kezdtem el nézelődni és megnyomtam egyet ennek hatására megszólalt a rádió, ami éppen a Red Lights-ot játszotta.

Megnyomtam egy másikat, aminek hatására kék fények borították be a testem. Megtaláltam a hőfok szabályozót így kicsit feljebb vettem a hőfokot, mert hidegnek találtam a víz hőmérsékletét. El voltam a gombokkal olyannyira hogy azt vettem észre, hogy Louis az ajtóban áll mosolyogva.

- Jézusom! Megijesztettél! - nevettem el magam.

- Minden gombot sikerült kipróbálnod? - nevette el magát.

- Még nem! - kuncogtam.

Elzártam a vizet majd kiléptem és elvettem Lou kezéből a törölközőmet.

- Ugye tudod, hogy ma hogy kell aludnod? - váltott huncut mosolyra.

- Fehérnemű sem lehet rajtam? - haraptam az ajkamba.

- Na, jó még talán azt megengedem! - nevetett.

Elvigyorodtam majd kimentem. Gyorsan kikerestem a bőröndömből egy tűz piros fehérneműt és felkaptam.

A zsúr kocsi az ágy mellett helyezkedett el kajával tele pakolva.

- Éhes vagyok! - nevette el magát Lou.

- Azt látom! - huppantam le az ágyra és oda másztam hozzá.

Pillanatok alatt elfogyasztottuk a tömérdek kaját és kitoltuk a kocsit az ajtó elé.

- Megyek zuhanyozni. - mondta Lou és felállt az ágyról.

- Siess! - mosolyodtam el.

Kiemeltem a bőröndömből a laptopomat és az ölembe helyeztem. Felnéztem Facebookra és Twitterre is, de nem történt olyan nagy esemény. Volt egy-két kép rólunk Twitteren ahogy a repülőtéren vagyunk és olyan is, ahogy az étteremben eszünk. Már megszoktam, hogy úton útfélen fényképezgetnek és már nem is zavar annyira.

Visszakövettem pár rajongót majd válaszoltam pár kérdésre a képek alatt és mire készen lettem Louis is végzett.

- Na, gyors voltam? - kérdezte és bemászott mellém.

- Mint a villám! - nevettem és hozzábújtam.

Lekapcsolta a villanyokat majd jobban magához húzott.

- Na? Szép helyre hoztalak? - kérdezte és a hajammal kezdett el játszani.

- Gyönyörű! Amy-vel az volt az egyik álmunk hogy ketten kijövünk ide és végig vásároljuk az összes boltot. De ő már...ő már nem láthatja ezt. - szipogtam.

- Naa ne sírj! - suttogta és homlokon puszilt.

- Hiányzik.

- Tudom...de hidd el neki most jobb. Te mesélted, hogy mennyit szenvedett...

- Igen...neki jobb...csak nekem nem. Viszont lehet, hogy ő elment, de küldött maga helyett egy embert, aki vigyázz rám és szeret!

- Kicsodát?

- Téged! - mosolyodtam el és megcsókoltam.

Belemosolygott a csókunkba majd az oldalamra tette a kezét és simogatni kezdett.

Mindenhol libabőrös lettem ugyanis nem takart semmi csak egy melltartó és egy bugyi.

- Holnap mit fogunk csinálni? - kérdeztem.

- Még fogalmam sincs! De úgyis kitalálom addig!

- Oké! Én viszont el akarok menni, vásárolni mivel megígértem Zoe-nak hogy veszek neki Párizsban egy ruhát, és ha már ott vagyok, akkor magamnak is!

- Hát igen! Magadat nem hagyhatod ki! - nevette el magát.

- Ne gúnyolódj Tomlinson!

- Nem gúnyolódok! - nevetett még mindig.

- Áá te? Hol már? Te olyat nem szoktál igaz?

- Így van! - helyeselt.

- Inkább aludjunk! - nevettem és lehunytam a szemem.

- Jó éjt. - suttogta.

- Neked is.

Szorosabban hozzábújtam majd nem sokára el is aludtam.