2015. június 26., péntek

72.fejezet~



Jessy szemszöge:

*1 hónap múlva*

Túl vagyunk Niall és Liam szülinapján is, amit a fiúk rendesen kellő alkohol mennyiséggel meg is ünnepeltek. Persze én csak külső szemlélő vagyok ugyan is itt van a pocaklakóm, aki annyira nem örülne, ha alkoholt juttatnék a szervezetembe vagy huzamosabb ideig táncolgatnék, úgyhogy én ezekből a bulikból nem nagyon vettem ki a részem. Persze a szervezősdibe már annál jobban benne voltam és segítettem a megfelelő kellékeket beszerezni a srácoknak. A pocak már egyre nagyobb, aminek természetesen örülök, de azért vannak hátrányai. Például az, hogy a házat nem hagyhatom el úgy, hogy ne takargatnám magam, mert az újságírók már így is kavarnak össze vissza rólam. Már a 18. hétben vagyok, ami azt jelenti, hogy két hét múlva mennem kell, az orvoshoz ám oda már nem tarthat, velem Louis ugyanis szeptember vége van, és mint tudjuk, októberben kezdődik a turné, amitől már régóta tartok. Iszonyúan nehéz lesz elengedni egymást pláne úgy, hogy én most babát várok. Louis-nak is nehéz, hiszen ő velem akar lenni minden pillanatban és nem akar lemaradni semmiről főleg a pici első rúgásáról, amit már szinte nagy izgalommal vár. Hát lehet neki szórakoztató lesz nekem már kevésbé. Szoktam érezni ugyan, hogy már mozgolódik és ficánkol odabent, de sajnos ezt az érzést nem tudom megosztani senkivel ugyanis még csak én, érzem. Mostanában jobban elfelejtek dolgokat, ami amúgy rendkívül idegesítő és jobban kívánós vagyok, mondjuk ez eddig is így volt... A turné egészen pontosan Dél Amerikában kezdődik október 5.-én, ami azt jelenti, hogy a srácoknak egy hetük van még itthon aztán repülőre ülnek, és itt hagynak. Én még most ülhetek repülőre és simán utánuk mehetek, de nem akarom magam ennyire leszedálni úgyhogy Amerikába nem szándékozok utánuk menni, de ez gondolom meg fog változni egy hónap után, amikor a világ végére is elmennék érte.
- Kicsim hova tetted a telefonom? - jött be Louis a szobájába.
- Én a te telefonodhoz hozzá sem nyúltam! - mondtam és odasétáltam.
- Nem találom!
- Akkor keresd! - sétáltam el mellette mosolyogva.
Amint kiértem a folyosóra megláttam Hazzát egy bazinagy szendviccsel a kezében.
- Oh, olyan nekem is kell! - mutogattam
- Csinálj magadnak! - csámcsogott.
- Így már annyira nem kell! - nevettem el magam és lesétáltam a lépcsőn.
Bementem a konyhába majd leálltam kakaót készíteni.
- Oh Jess nekem is csinálsz? - kérdezte Zayn.
- Persze! - mosolyodtam el és elvettem a polcról egy újabb bögrét.
Megcsináltam mindkettőnknek jó habosan és Zayn-hez vittem.
- Angyal vagy! - nyomott puszit az arcomra.
- Nem tudtam, de köszi! - nevettem el magam és belekortyoltam a kakaómba.
- Jessy nagyon sietek, csinálnál nekem gyorsba egy szendvicset? - kérdezte Niall kapkodva.
- Ha cserébe, amikor jössz, haza hozol a Nando's-ból kaját!
- Ígérem! - tette a szívére a kezét.
- Akkor csinálom! - mondtam és visszamentem a konyhába.
Gyorsan elkészítettem a szendvicset és Niall kezébe nyomtam.
- Köszönöm és két óra múlva hozom a kajád!
- Okés! - nevettem.
Liam letántorgott a lépcsőn mackó nadrágban és pulcsiban majd ő is a konyhába jött.
- Te nem mész sehova? - kérdeztem.
- Hová kéne mennem? - ásított.
- Csak kérdem! - nevettem.
- Eszem ágában sincs!
- Akkor jó! - vontam vállat és a kakaómmal elindultam felfelé a lépcsőn a vőlegényemet megnézni, hogy mit csinál. Éppen telefonált. Hátulról átöleltem majd arcomat a hátának döntöttem. Kezével végig simított a karomon és még beszélt egy kicsit majd lerakta.
- Na mizu? - fordult meg és átkarolt.
- Semmi csak feljöttem megnézni téged! - mosolyodtam el.
- Zayn azt mondta, hogy szeret téged, mert csináltál neki kakaót! - nevetett.
- Szépen megkért én pedig szívesen csináltam neki is!
- Az anyai ösztönök előbújnak mi? - nevetett.
- Hát lehet! 4 hónappal ezelőtt még azt mondtam volna neki, hogy van két keze és csináljon magának.
- Pontosan mennyi idős is a baba?
- Órákat és perceket sajnos nem tudok, de 4 hónapos két hetes és 3 napos. Van még hátra durván 4 és fél hónapom, ha csak hamarabb nem érkezik.
- Az durva! De még messze van!
- Hát igen...de eltelik az hamar..
- Reméljük! - puszilta meg a fejem.
- Srácok! - jött be Zoe.
- Téged is látni? - öleltem meg.
- Igen! Tudom, hogy délelőttre ígértem meg az érkezésem, de csúsztam picit!
Hát igen... Zoe Doncasterben tartózkodott 3 napig. Ami azt illeti mi is nemrég jöttünk haza Lou-val ugyanis bemutattuk a szülőket egymásnak. Anyával még kicsit felhős a kapcsolatom, de ezt már megszokhattam volna. Nem értünk sok mindenben egyet.
- És mi van kereszt apuval? Eljutott már hozzá a hír a pocaklakóról? - kérdeztem.
- El és nagyon mérges rád! Azt mondta, hogy hívd fel!
- Ajjaj! - néztem Lou-ra aki feltartotta a kezeit és nemes egyszerűséggel kiment a szobából.
- Na, szép... - tettem csípőre a kezem.
- Hogy vagy? - nézett a pocakomra.
- Jól...nem akar rúgni, de az apukája már nagyon, akarja..
- Hát végül is nem neki fog fájni! - nevetett fel.
- Azt olvastam, hogy nem fáj csak néha kellemetlen...megőrülök, olyan álmos vagyok ugyanis nem tudtam sehogy sem aludni, mert sehogy nem volt jó...
- Uh, te szegény! - húzta el a száját.
- Jessy elmegyek Hazz-al pár helyre majd jövök! - nézett be az ajtón Louis.
- Oké.. - mosolyodtam el.
- Harry nem akar szólni nekem? - kérdezte Zoe.
- Találkoztál már vele vagy egyenesen feljöttél?
- Ja, még nem találkoztam vele! - nevetett fel.
- Na, a nagy szerelmesek három napig nem látják, egymást majd meghalnak, de mikor egy házban vannak, nem szólnak egymásnak... - nevettem.
- Megyek, megkeresem! - nevetett és kiment.
Egyedül maradtam, úgyhogy leültem az ágyra törökülésbe és felhívtam kereszt aput.
- Szia! - szóltam bele mikor felvette.
- Jess! Szia! Mi van veled?
- Hát, amit már gondolom, tudsz Zoe-tól meg amit pletykálnak...
- Tényleg terhes vagy?
- Igen!
- Jól meggondoltad ezt? Egy gyerek óriási felelősség! Fiatalok vagytok ráadásul Louis nagyon sokat lesz távol!
- Miért mondja ezt mindenki? Fogjátok végre fel, hogy boldog vagyok vele és nem bántam meg a babát! Fogalmatok sincs, hogy mi van köztünk!
- Jó ne velem kiabálj! Ha neked ez így jó, akkor nyugodtan!
- Nem fogsz jobban kioktatni?
- Fölösleges! Mész a saját fejed után, ahogyan apád is tette!
- Őt ne említsd!
- Bocsánat! Ígérem mindenben melletted állunk, ha nem úgy alakulnak a dolgok!
- Köszönöm, de remélem nem lesz rá szükség!
- Neked legyen igazad kislány!
- Akarod tudni, hogy mi, van a babával meg hasonlókat?
- Jajj de hülye vagyok! Persze!
- Szóval most 4 hónapos két hetes és három napos. És február 20.-ra vagyok kiírva.
- Nagyszerű! És kisfiú vagy kislány?
- Még nem igazán tudom. Két hét múlva megyek ultrahangra és vizsgálatokra.
- Rendben! Hívj fel, ha vannak fejlemények! Most mennem kell!
- Mindenképpen! Szia! - köszöntem el majd leraktam.
Sóhajtottam egyet majd hátradőltem az ágyon ám nem tudtam huzamosabb ideig úgy maradni, mert nem volt kényelmes. Felálltam majd a nappali felé vettem az irányt mivel zenét hallottam. Amint leértem az a látvány fogadott, hogy Liam, Andy és Zayn ugrálnak a kanapén és énekelnek, vagyis inkább üvöltenek egy számot.
Elnevettem magam majd a konyhába mentem inni valamit. Mikor készen lettem visszamentem és leültem a fotelbe törökülésbe és jót szórakoztam rajtuk. Mikor vége lett a zenének lihegve leültek.
- Szia Jessy! - intett vigyorogva Andy.
- Szia, Andy! Hát te? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak átjöttem, mert már régen voltam itt!
- Jól tetted! - nevettem el magam.
Csörögni kezdett a telefonom ezért kihúztam a zsebemből és a zöld ikont elhúzva a fülemhez emeltem.
- Szia Jess! - szólt bele egy ismerős hang.
- Szia, David! - mosolyodtam el.
- Láttam egy s más pletykát a lapokban meg a tévében, de nagyon megoszló vélemények vannak, szóval tőled várom a választ!
- Hogy terhes vagyok -e?
- Pontosan!
- Igen Dave babát várok!
- Ezt azért álmomban sem hittem volna, de azért gratula!
- Köszi! - nevettem fel.
- Azt hiszem, ma meglátogatlak, mert arra van dolgom!
- Gyere nyugodtan! Nemsokára úgyis otthon leszek!
- Oké olyan 2 óra múlva ott vagyok!
- Okés! - mondtam majd letettem.
- Bassza meg! - lépett be Niall csurom vizesen az ajtón.
- Esik az eső? - húztam el a szám.
- Ahha! Szakad! - mondta majd az ölembe tette a Nandos-os zacsit és felfelé indult.
- Köszönöm Niall! - örültem meg.
- Szívesen! - kiabálta vissza.
Vigyorogva kezdtem el kicsomagolni, amikor is 3 éhes szempárral találtam szembe magam. Elvettem az én részem majd hagytam nekik is és odaadtam.
- Ejnye, megeszitek előlünk! - simogattam meg a hasam.
- Ezt a kártyát már tegnap este kijátszottad! - nevetett fel Zayn.
- Gonoszak! - görbítettem le a szám.
Andy gyorsan evett pár falatot majd felállt.
- Na de mennem kell srácok! - mondta.
- Andy nem tudnál engem hazadobni? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- De! Persze! - mosolyodott el.
- Imádlak! - mondtam majd a táskámat és a dzsekimet felkaptam.
- Sziasztok, srácok mondjátok meg Louis-nak, hogy otthon leszek!
- Oké! - mondták majd kimentünk Andy-vel a kocsihoz és gyorsan beszálltunk. 5 perc alatt már a házunknál is voltunk. Gyorsan elköszöntem majd beszaladtam. Levettem a vizes gönceimet majd szárazakba öltöztem és lehoztam a nappaliba a laptopomat. Megnéztem pár közösségi oldalt, amit nem kellett volna a pletykák miatt majd betettem egy filmet és hátradűltem. A film felénél persze a legizgibb résznél csöngettek. Tudtam, hogy Louis nem igazán csöngetne ezért Dave-re számítottam. Amint kinyitottam az ajtót, be is vált a tippem.
Gyorsan megöleltem és beljebb tessékeltem. Leültünk a kanapéra én pedig felé fordultam törökülésben.
- Másfél évvel, ezelőtt ha valaki azt mondta volna nekem, hogy terhes leszel, én szembe röhögöm!
- Köszi, ez rendes volt! - nevettem el magam.
- Louis hogy áll ehhez az egészhez? Ha elhagy vagy miatta fogsz sírni én, esküszöm, idejövök és összeverem!
- Nem lesz erre szükség ugyanis mindenben mellettem áll! - mosolyodtam el.
- De ha mégis...
- Dave! Nem fogod bántani! - nevettem el magam.
- Jó hozzá, sem érek! - tette fel a kezeit megadás képpen.
- Mi van otthon? Mármint Scottékkal...
- Azt mondta, hogyha visszamegyek, el kell mondanom mindent neki rólad...
- A terheses sztorit hagyd ki!
- Én is ezt gondoltam csak ki fog borulni, ha később megtudja.
- Miért borulna ki? Nem tartozik rá!
- Tudom! Mind egy! Ne foglalkozz Scott-al már nem tartozunk neki!
- Mert? Ki van fizetve minden?
- Ki!
- Úristen, de jó! - öleltem meg.
- Na de nekem mennem kell még pár helyre, úgyhogy indulok! - állt fel.
- Oké! Vigyázz magadra és ne sodord, magad bajba kérlek! - öleltem meg.
- Megpróbálom! - nevetett.
Kikísértem az ajtón majd becsuktam miután elment. Elkezdtem palacsintát sütni, ami két óra alatt lett kész ugyanis nyolcvanat csináltam meg, hisz ha át szeretném vinni a srácoknak nem elég húsz. Felöltöztem majd bezártam a házat és elkezdtem sétálni az 1D ház felé ugyanis az eső már elállt csak hűvös volt. Mikor odaértem benyitottam az ajtón és elkiabáltam magam.
- Srácok!
- Mizu Jess? - jött ki a nappaliból Niall.
- Csináltam palacsintát! - mosolyogtam, de mire kimondtam már ki is vette a kezemből és elrohant.
Elnevettem magam majd leöltöztem és beljebb mentem. Zayn-t, Harry-t és Liam-et láttam meg a kanapén ülni.
- Sziasztok! - köszöntem.
- Oh Jessy hívtalak! - jött ki a konyhából Zoe.
- Igen? Nem hallottam!
- Csak szólni akartam, hogy gyere át, de hát megvan a telepátia! - nevetett fel.
- Az meg! Hol van Louis? - kérdeztem.
- Ő még maradt pár dolgot elintézni! - mondta Harry.
- De hol? Vagy most mi van? - tettem csípőre a kezem.
- Óó csak a bandával kapcsolatosan..
- Rosszul hazudsz Styles de mind egy! - sóhajtottam.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és Louis jött be rajta.
- Jaaj hát megtisztelve érzem magam, hogy végre találkozhatok veled is! - morogtam.
- Te csak ne játszd a megsértődöttet, mert most csak nekem lehet okom haragudni! - mondta.
- Mert?
- Mert amíg én ügyeket intéztem addig te a kis barátocskáddal voltál nálatok!
- És ez miért bűn? Eljött megnézni, hogy mi van velem!
- Na, én meg csak elmentem elintézni pár dolgot!
- De...jó mind egy nem érdekel! - fújtattam majd felmentem a szobájába.
Dave a barátom és nem fogom hagyni, hogy Louis miatt, megromoljon a kapcsolatunk. Én sem tiltom meg neki, hogy a barátaival találkozzon. Leültem az ágyra törökülésbe és a telefonomat kezdtem el nyomkodni.
Nyílt az ajtó de én nem néztem fel.
- Most még neked áll feljebb? - kérdezte Lou és megállt az ágy mellett.
- Igen Louis, mert te megtiltod nekem, hogy a számomra egy fontos emberrel beszéljek te meg eltűnsz pár órára és nem vagy őszinte!
- Miért nem vagyok őszinte?
- Milyen ügyet intéztél akkor?
- Csak a fociklubbal kapcsolatban!
- Ahha! Csak mert Harry azt mondta nekem, hogy a bandával kapcsolatban...
- Francba... - morogta.
- Szóval lebuktatok!
- Miért kell mindenről tudnod?
- Nem kell! De ha már én számon vagyok kérve, hogy ma kivel találkoztam akkor én is számon kérlek, hogy ma miért nem láttalak több óráig! - emeltem feljebb a hangom ám a monológom végén begörcsölt a hasam olyannyira hogy bent akadt a szavam és a fájdalomtól összeszorítottam a szemem.
- Jessy mi a baj? - ült le hozzám az ágyra Louis és a hasamra tette a kezét, ahogyan én is.
- Huhh ez fájt! - néztem a pocakomra.
- De ugye nincs semmi baj?
- Lehet nem tetszett neki a veszekedésünk. - mosolyodtam el.
Pici mozgást éreztem a hasamban, ami már kézzel is érezhető volt.
- Ez mi volt? - kérdezte Lou és rám nézett.
- Megrúgott! - nevettem fel.
- Hoppá! Tényleg nem tetszett neki!
- Ajj fejezzük ezt be! Ha el akarod mondani, hogy hol voltál akkor elmondod, ha meg nem akkor nem. - piszkáltam a pólója alját.
- Na, köszönöm! És ilyeneket ne csináljunk, mert rohadtul megijedtem! - nevetett.
- Olyan aranyos vagy! - vigyorodtam el majd megcsókoltam.
- De azért hogy kibékített már minket! - nevetett fel.
- Ahha! De ez ne legyen, mindig így mert rossz volt..
- Nem akar még mozogni? - kérdezte és újra a pocakomra tette a kezét.
Vártunk egy kicsit, de meg se moccant.
- Szerintem elaludt. - mondtam csalódottan.
- Oh...de szólj, ha megint érzed!
- Oké! - mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
Nemsokára besötétedett és mi úgy döntöttünk Lou-val hogy ma itt alszom.
- Lemenjünk a konyhába valami kajáért? - kérdezte.
- Menjünk! - mondtam majd megfogtam a kezét és húzni kezdtem ki az ajtón.
Mikor leértünk Harry-t és Zoe-t láttuk meg videó játékozni.
- Beszállhatunk majd? - kérdezte Lou.
- Ahha!
- Menj játszani én addig, csinálok meleg szendvicset. - simítottam meg a karját.
- Biztos?
- Ahha!
Adott egy puszit majd csatlakozott Harry-ékhez. Elkezdtem a kajacsinálást majd 10 perc múlva kész lettem a szendvicsekkel. Letettem eléjük az üvegasztalra majd helyet foglaltam Lou mellett.
- Kéred? - nyújtotta ide a konzolt.
- Nem. - mosolyodtam el és elvettem egy szendvicset.
- Srácok elmegyek sörözni a haverokkal! - mondta Niall.
- Oké! - szóltunk oda.
- Mi az, hogy nélkülem videó játékoztok? - jött le Liam és leült mellém.
- Menj arrébb! - kezdett el tuszkolni.
- Naa ne már! - nevettem el magam.
- Most miattatok vesztettem! - nyávogott Lou.
- Bocsesz! - nevettem el magam és elhelyezkedtem.
- Tessék Liam én már úgyis unom! - nyomta Liam kezébe Zoe a konzolt.
- Mi az, hogy unod asszony? - csattant fel Harry.
- Igazából drágám csak nem szeretek veszíteni, de te nagyon ügyes vagy! - pacskolta meg Hazz arcát, de közben megforgatta a szemét, amin elnevettem magam.
- Vas Happenin'? - rontott be Zayn.
Én már az ajtóban felfedeztem, hogy ő most ide be szeretne vetődni, úgyhogy gyorsan felálltam. Pár másodperc múlva már be is csapódott.
- Áú az oldalam! - nyávogott Lou.
- Baszki Zayn lefejeltél! - puffogott Hazz is.
- De idióta vagy! - nevettem el magam mire csak rám vigyorgott.
Megcsóváltam a fejem majd elnevettem magam. Ezek mellett nem kellemes terhesnek lenni. Ha nem vigyázok, biztos megütik egyszer kétszer a hasam. Természetesen nem szándékosan csak olyanok, mint a gyerekek és olyankor nem figyelnek. Felállt Lou mire Zayn feje leesett az öléből majd visszaült Zayn hátára.
- Áúú Tomlinson rohadt nehéz segged van! - nyögött.
- Nem kellett volna beugranod!
- Leszállnál rólam?
- Nem! - nevette el magát.
- Kicsi a rakás! - üvöltötte el magát Harry mire egy hirtelen moccanást éreztem a hasamban.
Odatettem a kezem majd megsimogattam és elmosolyodtam.
- Jessy meghalok! - nyöszörögte a kupac aljáról Zayn ugyanis már Harry és Liam is rajtuk volt.
Egy picit sajnáltam Lou-t és Zayn-t de hát ez van.
- Áúú kicsim segíts! - nyúlt értem Lou.
Széttártam a karom és elnevettem magam.
- Na, várjatok! - mondta Zoe és a kupac tetejére ült.
- Nem kapok levegőt! - nyűgött még mindig Zayn.
- Szálljatok, már le róla mindjárt megfullad szegény! - nevettem el magam.
Hiába téptem a szám, továbbra sem akartak megmoccanni.
- Köszönöm Jessy azért megpróbáltad! A temetésemen majd te mondd a beszédet!
- Oké! - nevettem fel.
- Áúú ki nyomta bele a könyökét a bordámba? - jajdult fel Hazz.
- Bocsesz! - nevetett fel Lou.
Zoe leugrott a kupac tetejéről és mellém jött.
- Nézd meg ezeket! Az ott lent öt hónap múlva apuka lesz.. - sóhajtott fel.
- Ne is mondd! - nevettem fel.
- Nem szállnátok le rólam? Valemelyikőtök térde átszúrta a tüdőm! - nyögött Zayn.
Elkezdtek végre leszállni egymásról mire Zayn megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Azt hiszem beszippantott a kanapé! - motyogta mire felnevettem.
Este 10-ig lent hülyéskedtünk mind a heten ugyanis Niall is hazatalált majd én úgy döntöttem, hogy lezuhanyozom. 10 perc alatt kész lettem és már pizsiben mentem le a többiekhez.
- Zoe? - kérdeztem mikor sehol sem láttam.
- Felment ő is lezuhanyozni meg azt mondta le is fekszik aludni, mert, fáj a feje.
- Felnézek hozzá! - mondtam majd felmentem a lépcsőn.
Halkan benyitottam a szobájába és megláttam az ágyon a laptopjával a hasán.
- Szia! - vigyorodtam el.
- Na mizu? - csukta le a laptop tetejét.
- Azt mondták a srácok, hogy fáj a fejed.
- Ahha egy kicsit. - mosolyodott el.
- Mi van Hazz-zal? - kérdeztem.
- Most minden olyan jó...vihar előtti csend. - nevetett fel.
- Jaj, igen ezt ismerem! - kuncogtam.
- Kiveszekedtétek magatokat ma? Louis-t boldognak láttam és téged is.
- Miközben veszekedtünk picit megrúgott a baba és Louis tök aranyos volt. Aggódott.
- Júúj tényleg?
- Ahha! Sőt! Lent mikor Harry elordította magát akkor is megmozdult. Szerintem aludt és felriadt.
- Oh, szegénykém! - nevetett.
- Hát, ja..várom mikor fog csuklani. Azt olvastam, hogy az csikis.
- Jaaj én is akarok egy babát! - nevetett.
- Beszéld le Hazz-al!
- Persze! Még élvezem a vihar előtti csendet!
- Jó is az! - mosolyodtam el.
- Jessy! - hallottam meg Louis hangját.
- Na, hagylak aludni! - mondtam majd megöleltem és kimentem a folyosóra.
- Hát te hova tűntél? - kérdezte mosolyogva.
- Csak Zoe-val dumáltunk! - vontam meg a vállam.
- Menj, feküdj le én is mindjárt megyek, csak lezuhanyozok! - mondta.
- Oké. - vigyorogtam és elindultam a szobánkba.
- Gyerekek én fel vagyok pörögve! - futott végig a folyosón Hazz majd megállt a szobájuk előtt és berontott.
Na, ennek is nagyon fog örülni Zoe. Elnevettem magam majd bementem a szobánkba és bebújtam az ágyba. A jobb oldalamra fordultam, amikor is éreztem, hogy a baba megmozdul. A pocakomra tettem a kezem és simogatni kezdtem mire még sűrűbben kezdett jelezni, hogy ő teljesen kipihente magát, míg én járkáltam, úgyhogy most nem fog hagyni, aludni. 10 perc múlva kijött Louis.
- Na, mozgott már az óta? - kérdezte és bebújt mellém.
- Egyszer megijedt mikor Harry elkiabálta magát most pedig folyton mozog. Amikor aludni szeretnék... - mondtam majd hosszúakat kezdtem pislogni az álmosságtól.
Lou a hasamra tette a kezét és lassan simogatni kezdte. A baba pár pillanatig mozdulatlan volt majd megint elkezdett ficánkolni.
- Azta most éreztem valamit! - mondta csodálkozva.
- Az ő volt! - mosolyodtam el.
Nyomott a homlokomra egy puszit és átölelt.
Lekapcsoltam a villanyt majd elhelyezkedtem és pár perc múlva sikerült elaludnom.

3 megjegyzés: