2015. július 17., péntek

86.fejezet~

Jessy szemszöge:

*2 hét múlva*

- Zoe én többet nem mutatkozom veled nyilvános helyen! - léptem be nevetve az 1D ház ajtaján.
- Most miért? Olyan vicces volt mikor a biztonsági őr megkért, hogy ne énekeljek! - nevetett.
- Őrült vagy!
- Na, állj! Nem én keringőztem egy plüssmacival a bolt közepén!
- Css az kettőnk közt marad! - kuncogtam.
- Persze meg majd titoktartási szerződést íratunk alá az összes paparazzival, akik még ott voltak mi?
- Mát minimum!
- Hülye! - rakta le röhögve a konyhapultra a bevásárlószatyrokat.
- Mindent vettünk, ami nincs itthon? - kérdeztem.
- Ahha!
- Akkor oké! - dőltem le a kanapéra a lábaim pedig felpolcoltam ugyanis le akartak szakadni.
A pocakom már így is baromi nehéz hát, még ha körbejárom a fél áruházat. Voltam a doktornőnél, aki felkészített arra, ha jön, a baba mit kell tennem.  Elmondta, hogy kb. milyen érzés lesz, és mikor kell kórházba indulnom. Elképesztően félek a szüléstől...ennyire még semmitől nem féltem! Azután fenekestül felfordul az életem és a Louis élete is és már nem csak magunkról kell gondoskodnunk, hanem egy csöppségről is, akiért felelősséggel tartozunk mindketten. Bekapcsoltam a tévét, de 5 perc után ki is kapcsoltam, mert nem volt benne semmi érdekes. Este 6 óra van és a vacsit kellene csinálni de, nincsen kedvem.
- Jess emeld fel a segged és gyere segíteni! - kiabált a konyhából Zoe.
- Megyek már! - üvöltöttem és kimentem.
Spagettit készítettünk hisz szerintem az a legegyszerűbb, leggyorsabb és legfinomabb kaja. Nyolc óra körül készen lettünk és leltünk enni.
- Louis-val beszéltél ma? - kérdezte.
- Nem! Hívtam, de nem vette fel! Amúgy is mindig szívbajt kap, ha hívom, mert azt hiszi, szülök! - húztam el a szám. - Te Harry-vel? - néztem fel.
- Pár percet tudtunk csak..
- És mit mondott?
- Hogy Európában vannak, és hogy már egész jól mennek a számok Zayn nélkül, de azért hiányzik nekik.
- És hol van Zayn?
- Los Angeles-ben Naughty Boy-al..
- Miért?
- Mert nagy haverok lettek és együtt stúdióznak..
- Zayn nem azt mondta, hogy elege van a csillogásból?
- Hát de...
- Ahj nem értem én ezt a fiút... - sóhajtottam.
Ekkor furcsa érzés keletkezett a hasamban, ami inkább kisebb görcsre hasonlított. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget hisz már ilyenkor ez normális azt hiszem...
Miután megkajáltunk a mosogatógépbe tettük a piszkos tányérokat és felmentünk a szobába. Zoe velem alszik, hogyha megindulna a szülés csak meg tudjam bökdösni. A táskám, amit magammal viszek, már ki van készítve és minden szükséges cuccot belepakoltam, amire csak nekem és Dylan-nek szüksége lesz. A ruha, amibe belebújunk gyorsan, ha úgy adódna, csakugyan ki van készítve, úgyhogy már nagyon izgatott vagyok. Gyorsan elmentem zuhanyozni majd belebújtam Louis pólójába és egy bugyiba és kimentem a szobába ahol már Zoe laptoppal az ölében megzuhanyozva ült.
- Gyere, felhívom a srácokat! - vigyorgott.
- Okés! - mondtam és beültem mellé majd közelebb húzódtam.
Megnyomta a zöld gombot Skype-on és vártuk, hogy Hazz felvegye. Pár csörgés után fel is vette.
- Sziasztok, csajok! - vigyorgott a kamerába.
- Szia babe! - köszönt neki Zoe.
- Szia Hazz! - mosolyodtam el.
Dörömbölni kezdett a falon és pár másodperc múlva a vőlegényem hangját hallottam meg a háttérben.
- Harry eltörjem a kezed? - kérdezte Lou.
- Itt van a menyasszonyod te idióta! - nevette el magát.
- Jéé! Sziasztok! - ült le Harry mellé.
- Szia, kicsim! - vigyorogtam.
- Még nem akar kibújni Dylan? Mennék haza!
- Már zsarolom, a gyereket ne aggódj! - nevettem fel.
- Amint elindultok, a kórházba hívj fel és két órán belül ott vagyok!
- Tudom Louis már elmondtad egy párszor! - mosolyodtam el.
- Csak emlékeztetlek!
- Kettőnk közül te vagy az öreg és feledékeny!
- Ezt meg se hallottam! - rakta karba durcásan a kezét mire elnevettem magam.
- Te leszel a taxis, ha beindul a szülés? - kérdezte vigyorogva Harry Zoe-t.
- Hát mivel kettőnk közül csak én tudok vezetni ezért muszáj! - nevette el magát.
- Story of my lifee! - hallottam meg Liam-et énekelni majd később megjelent a fiúk háta mögött.
- Szia Liam! - köszöntünk Zoe-val.
- Sziasztok! Van valami ötletetek, hogy Niall-t mivel kéne kihúzni a mini bárból? Benne van derékig!
- Már megint? - kérdezte Lou mire elnevettük magunkat.
- Annyit eszik, mint egy dinoszaurusz!
- Ez érdekes hasonlat volt! - húzta össze a szemöldökét Harry.
- Styles ahelyett hogy segítenél, beoltasz! Rossz vége lesz! - dorgálta meg.
- Oké apa! - nézett fel rá mire Liam viccesen sóhajtott egyet és kiment.
- Hogy bírjátok Zayn hiányát? - kérdeztem.
- Nehezen...furcsa ez nekünk még.. - sóhajtott Lou.
- De a szövegeit már tudjuk! - mondta Hazz.
- Akkor jó! - mosolyodtam el.
- Srácok takarodó! - hallottam egy ordítást a folyosóról.
- Mennünk kell. - forgatta meg a szemét Harry.
- Menjetek, nehogy kikapjatok! - kuncogtam.
Elbúcsúztunk majd bontottuk a vonalat. A hasam ismét görcsölni kezdett, ahogy kényelembe helyeztem magam. Pár percig abbahagyta majd ismét és erősödött is.
- Zoe görcsöl a hasam. - nyomtam a párnába a fejem.
- És ez mit jelent?
- Jósló fájások!
- És ez mit jelent?
- Hát hogy már Dylan készül! - nevettem el magam.
- Rajtvonalhoz állt? - nevetett fel.
- Ahha! - nyűgtem és az újabb görcsre összeszorítottam a szemeim.
- Próbálj meg aludni, és ha elviselhetetlen, akkor szólj!
- Oké! - mondtam majd lehunytam a szemem.
Pár percen belül sikerült elaludnom.

•••

Hajnalban nagy fájdalmakra keltem. Ránéztem az órára, ami hajnali hármat mutatott. Elképesztően fájt a hasam és bárhogy feküdtem nem csillapodott. Kimentem a fürdőbe és picit megtámaszkodtam a csap szélén majd kifújtam a levegőm. Lehunytam a szemem és próbáltam nem a fájdalomra gondolni, de nem sikerült kizárni ugyanis kisugárzott a hátamba is. Kimentem a fürdőből majd Zoe-hoz mentem és keltegetni kezdtem.
- Zoe nagyon rosszul vagyok. - mondtam a hasamat simogatva.
- Menjünk a kórházba?
- Nem tudom. - ütem le az ágy szélére.
Melegséget éreztem magam alatt mire ijedten odakaptam a fejem és megláttam, hogy elfolyt a magzatvíz.
- Zoe elfolyt a magzatvíz! - néztem rá ijedten.
- Óó basszus! - pattant fel majd öltözni kezdett.
Én is lassan felálltam majd egy nadrágot kaptam fel Louis pólója pedig rajtam maradt. 
- Te indulj, le én viszem a táskád és a kocsi kulcsot! - mondta az unokatesóm.
- Oké. - sóhajtottam majd a pocakomat simogatva indultam le lassan a lépcsőn.
Mikor leértem jött egy erősebb fájdalom így muszáj volt valahol megtámaszkodnom. Miután enyhült megkerestem a lakáskulcsot majd kimentem. Zoe pár pillanat múlva kinyitotta a kocsit, bedobta hátra a cuccot és beült, ahogyan én is.
- Tessék, hívd Louis-t. - adta ide a telefonját.
Kikerestem a névjegyzékből Lou-t és megnyomtam a hívás gombot. Négy csörgés után vette fel.
- Zoe? Baj van? - szólt bele álmosan.
- Louis! Beindult a szülés már a magzatvizem is elfolyt úton vagyunk, a kórház felé siess! - hadartam el.
- Úristen! Öm jó! Két órán belül ott vagyok, tarts ki szívem!
- Próbálok! - mondtam majd letettem, mert erősödött a fájás.
Nemsokára a kórház parkolójába értünk.  Zoe leállt az ajtó előtt én pedig kiszálltam.
- Utánad megyek mindjárt! - szólt ki az ablakon.
- Oké! - mondtam és besétáltam az ajtón.
A recepciós amint meglátott hívatott egy ápolót tolószékkel és már bele is ültettek és egy terem felé kezdtek el tolni. Mikor benyitottunk a kórterembe eltátottam a szám. Nagyon otthonosan volt berendezve...és még ez Louis szerint nem nagy felhajtás...hát persze..
Magamtól felfeküdtem az ágyra és kifújtam magam.
- Szia Jessy! - jött be az orvosom aki  szerencsére ma ügyeletes volt.
- Jó estét! - köszöntem.
- Mit érzel?
- Fájdalmat! - vágtam rá.
- Hát azt gondoltam! - nevette el magát.
- Este lefekvés előtt voltak jósló fájásaim majd hajnalban arra keltem, hogy sehogy sem jó feküdni. A fájdalom kisugárzik a hátamba is...
- Magzatvíz?
- Még otthon elfolyt!
- Hoppá akkor megvizsgállak! - mondta majd hozzákezdett.
Miután az orvos végzett Zoe is betoppant a cuccaimmal.
- Na Jessy még nem szülsz, csak pár óra múlva addig itt kell, hogy hagyjalak!
- De jó.. - morogtam.
- Ügyeletes vagyok, sajnálom!
- Oké! Valahogy csak megleszek... - mosolyodtam el.

*2 óra múlva*

- Elmegyek kávéért! - mondta Zoe.
- Oké tudok egyedül is szenvedni. - nyögtem mire elnevette magát és kiment.
Ebben a két órában nagyon sűrűn voltak fájásaim hol erősebb, hol pedig gyengébb, de borzasztó érzés volt. Pár perc múlva visszajött Zoe én meg már a századik pózt próbáltam ki hogy ne fájjon.
- Zoe add ide a telefonod! - tartottam a kezem.
- Minek?
- Zoe ne kötekedj velem most! - szűrtem ki a fogaim közt.
- Jó jó adom már! - nyomta a kezembe.
Kikerestem Louis számát a névjegyzékből és megnyomtam a zöld gombot.
- Mi a baj szívem? - szólt bele.
- Az a baj te idióta hogy mindjárt szülök te meg még sehol sem vagy! - akadtam ki.
- Nyugi mindjárt ott vagyunk!
- Ajánlom! - mondtam majd letettem.
- Húha! Szegény Louis! - nevetett Zoe.
- Szegény Louis? Én szenvedek ezzel a gyerekkel már két és fél órája nem ő!
- Oké meg se szólaltam! - tette fel megadás képpen a kezeit.
- Jó! Kész! Ennyi! Hívd az orvost! - ültem feljebb.
- Oké! Sietek! - mondta majd kirohant.
5 perc múlva a doktornővel jött vissza. Megvizsgált majd közölte, hogy szülünk, ami megrémített, hiszen még mindig nincs itt Louis.
- Zoe te bent maradsz! - parancsoltam rá mire ő ijedten kezdett méregetni.
- De..
- Nincs de! - szóltam rá mire beletörődve leült az ágyam mellé.
- Figyelj Jess a légzés technikát már ismered, és ha azt mondom, hogy nyomj, akkor nyomj erősen oké? - kérdezte mire bólogatni kezdtem hevesen. Hátra dőltem majd Zoe-ra néztem, aki megfogta a kezem.
- Louis le fog maradni a fia születéséről! - mondtam kétségbeesve.
- Nem fog! Itt lesz!
- Jessy kezdhetsz nyomni! - mondta mire engedelmeskedtem.
Ezt megismételtük még vagy háromszor és már most ki voltam fáradva.
- Vegyél, nagy levegőket tudod orron be szájon ki!
Ekkor nyílt az ajtó és Lou lépett be zöld műtős köpenyben.
- Szexi a ruhád! - mondta neki Zoe.
- Nagyon vicces vagy Parker! - vágott egy művigyort.
- Szívem! - hunytam le a szemem majd idejött és adott egy rövid csókot.
- Na, akkor én kimentem! - mondta Zoe.
- Harry-ék a folyosón! - mondta Lou mire Zoe futni kezdett ezen még nekem is mosolyognom kellett hiába próbáltam kipréselni magamból egy gyereket. Louis megfogta a kezem én pedig szorítani kezdtem. 

1 és fél óra vajúdás után hangos babasírás töltötte be a szobát én pedig megkönnyebbülten és fáradtan hunytam le a szemeimet.
- Na, apuka elvágja a köldökzsinórt? - kérdezte az orvos mire Lou bólogatni kezdett majd a kezébe vette az ollót és elnyisszantotta. Egy nővér plédbe csavarta és idehozta a csöppséget.
- Szia, törpe. - mosolyodtam el és a szemeim könnybe lábadtak.
Az a kis lény, aki 9 hónapon át a pocakomban lakott és bentről bökdösött most itt van előttem. Ránéztem Lou-ra akinek ugyancsak könnyben volt a szeme.
- Elviszem lemosdatni az apuka is fáradjon velem! - mondta a nővér.
Louis adott egy puszit a homlokomra majd a nővér után ment.
- Minden rendben van Jessy ügyes voltál és egy egészséges kisfiút hoztál a világra! - mosolygott rám a doktornő.
- Köszönöm! - mosolyodtam el.
- Pihenj, mert rád fér!
Bólogattam majd elfordítottam a fejem és behunytam a szemem.

Louis szemszöge:

Mikor felsírt a kisfiam hihetetlen boldogság öntött el és nagyon büszke voltam Jessy-re hisz nagy fájdalmai voltak. A nővér után mentem, aki lemosdatta a kicsit majd felöltöztette és a kezembe adta. Dylan szinte végig aludt, és amikor a kezembe került akkor sem volt hajlandó felkelni.
- Szia picur! - suttogtam neki mire aranyosan ásított egy nagyot.
- Ha gondolja, kiviheti a folyosóra megmutatni a kint várakozóknak.
- Rendben! - mondtam majd kimentem az ajtón.
Anyáékat, Jessy anyukáját, Mark-ot és a srácokat láttam meg mire elvigyorodtam és odasétáltam.
- Hadd nézzem ezt a csöppséget! - jött oda anya majd a picinek kezdett el gügyögni bár ez Dylan-t nem annyira zavarta.
- A szája és a szeme tiszta apja! - mondta Mark mire elmosolyodtam és jobban megnéztem. Tényleg véltem felfedezni némi hasonlóságot a vonásaink között, de ezt reméltem is, hogy így lesz. Persze az anyukája vonásaiból is volt épp elég, aminek kimondottan örültem hisz Jessy-től csak szépséget örökölhet. A Jessy anyukája is idejött és ő is gügyögni kezdett a babának, de lassan jobbnak láttam megnézni Jess-t is.
- Menjünk be Jessy-hez hisz ő csak egy pillanatra látta Dylan-t! - mondtam majd elindultam mire mindenki követni kezdett. Beléptem a szobába és őt láttam, meg, ahogyan az ágyon feküdt és az ajtót bámulta. Mikor meglátott elmosolyodott és picit feljebb küzdötte magát. Köszönt a többieknek majd kinyújtotta a karját én pedig belehelyeztem Dylan-t.
- Louis nagyon hasonlít rád! - tátotta el a száját.
- Hát kis közöm csak van hozzá! - nevettem el magam mire mindenki felnevetett.
- Anya hogy hogy itt vagytok? És ti Jay? Louis, Mark-ot is ugrasztottad??
- Csak nem hagyjuk ki az unoka születését! Louis értesített mindenkit! - válaszolt mosolyogva anya.
A pici nyűgölődni kezdett ezért jobbnak látták a többiek, ha kimennek.
- Kell segítség gyerekek? Maradjunk? - kérdezte anya.
- Menjetek nyugodtan haza! Megleszünk mi!
- Ahogy gondoljátok! Sziasztok! - köszöntek el és kimentek.
- Megyünk az 1D házba mi is! - mondta Hazz.
- Oké! - válaszoltuk.

Jessy szemszöge:

Miután mindenki elment megetettem Dylan-t aztán Louis kicserélte a pelusát is. Befektettük az ágyba hisz aludt és amúgy is rendkívül jó baba még és nem sír annyit.
- Nagyon büszke vagyok rád kicsim! Gyönyörű babát csináltunk! - vigyorgott Lou a kezem simogatva.
- Köszönöm és ne haragudj, hogy leidiótáztalak!
- Semmi baj! A srácok jót szórakoztak rajta! - nevetett.
- Örülök neki! - forgattam meg mosolyogva a szemem - Mi van a turnéval?
- Ma volt az utolsó koncertünk már csak pár interjú erejéig kellett volna ott maradnunk, de lemondtuk.
- Ohh...
- És meg se kérdezed, hogy meddig van szünetünk? - kérdezte.
- Meddig? - mosolyodtam el.
- 3 hónapig! Persze kisebb interjúk meg megjelenések lesznek, de látni fogjuk egymást minden nap!
- Most ha nem fájna, mindenem a nyakadba ugranék!
- Elég lesz egy csók is! - hajolt ide majd gyengéden megcsókolt.
- Még mindig nem hiszem el, hogy itt van Dylan...9 hónapig a hasamban volt és belülről bökdösött most pedig a kiságyban alszik...hihetetlen...
- Az...
- Milyen szülők leszünk?
- Nem tudom, de két doboz Xanax-ot 3 karton Red Bull-al be kéne készíteni!
- Hát hogyne! - nevettem el magam.

4 megjegyzés: