86.fejezet~

Jessy szemszöge:

*2 hét múlva*

- Zoe én többet nem mutatkozom veled nyilvános helyen! - léptem be nevetve az 1D ház ajtaján.

- Most miért? Olyan vicces volt mikor a biztonsági őr megkért, hogy ne énekeljek! - nevetett.

- Őrült vagy!

- Na, állj! Nem én keringőztem egy plüssmacival a bolt közepén!

- Css az kettőnk közt marad! - kuncogtam.

- Persze meg majd titoktartási szerződést íratunk alá az összes paparazzival, akik még ott voltak mi?

- Mát minimum!

- Hülye! - rakta le röhögve a konyhapultra a bevásárlószatyrokat.

- Mindent vettünk, ami nincs itthon? - kérdeztem.

- Ahha!

- Akkor oké! - dőltem le a kanapéra a lábaim pedig felpolcoltam ugyanis le akartak szakadni.

A pocakom már így is baromi nehéz hát, még ha körbejárom a fél áruházat. Voltam a doktornőnél, aki felkészített arra, ha jön, a baba mit kell tennem.  Elmondta, hogy kb. milyen érzés lesz, és mikor kell kórházba indulnom. Elképesztően félek a szüléstől...ennyire még semmitől nem féltem! Azután fenekestül felfordul az életem és a Louis élete is és már nem csak magunkról kell gondoskodnunk, hanem egy csöppségről is, akiért felelősséggel tartozunk mindketten. Bekapcsoltam a tévét, de 5 perc után ki is kapcsoltam, mert nem volt benne semmi érdekes. Este 6 óra van és a vacsit kellene csinálni de, nincsen kedvem.

- Jess emeld fel a segged és gyere segíteni! - kiabált a konyhából Zoe.

- Megyek már! - üvöltöttem és kimentem.

Spagettit készítettünk hisz szerintem az a legegyszerűbb, leggyorsabb és legfinomabb kaja. Nyolc óra körül készen lettünk és leltünk enni.

- Louis-val beszéltél ma? - kérdezte.

- Nem! Hívtam, de nem vette fel! Amúgy is mindig szívbajt kap, ha hívom, mert azt hiszi, szülök! - húztam el a szám. - Te Harry-vel? - néztem fel.

- Pár percet tudtunk csak..

- És mit mondott?

- Hogy Európában vannak, és hogy már egész jól mennek a számok Zayn nélkül, de azért hiányzik nekik.

- És hol van Zayn?

- Los Angeles-ben Naughty Boy-al..

- Miért?

- Mert nagy haverok lettek és együtt stúdióznak..

- Zayn nem azt mondta, hogy elege van a csillogásból?

- Hát de...

- Ahj nem értem én ezt a fiút... - sóhajtottam.

Ekkor furcsa érzés keletkezett a hasamban, ami inkább kisebb görcsre hasonlított. Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget hisz már ilyenkor ez normális azt hiszem...

Miután megkajáltunk a mosogatógépbe tettük a piszkos tányérokat és felmentünk a szobába. Zoe velem alszik, hogyha megindulna a szülés csak meg tudjam bökdösni. A táskám, amit magammal viszek, már ki van készítve és minden szükséges cuccot belepakoltam, amire csak nekem és Dylan-nek szüksége lesz. A ruha, amibe belebújunk gyorsan, ha úgy adódna, csakugyan ki van készítve, úgyhogy már nagyon izgatott vagyok. Gyorsan elmentem zuhanyozni majd belebújtam Louis pólójába és egy bugyiba és kimentem a szobába ahol már Zoe laptoppal az ölében megzuhanyozva ült.

- Gyere, felhívom a srácokat! - vigyorgott.

- Okés! - mondtam és beültem mellé majd közelebb húzódtam.

Megnyomta a zöld gombot Skype-on és vártuk, hogy Hazz felvegye. Pár csörgés után fel is vette.

- Sziasztok, csajok! - vigyorgott a kamerába.

- Szia babe! - köszönt neki Zoe.

- Szia Hazz! - mosolyodtam el.

Dörömbölni kezdett a falon és pár másodperc múlva a vőlegényem hangját hallottam meg a háttérben.

- Harry eltörjem a kezed? - kérdezte Lou.

- Itt van a menyasszonyod te idióta! - nevette el magát.

- Jéé! Sziasztok! - ült le Harry mellé.

- Szia, kicsim! - vigyorogtam.

- Még nem akar kibújni Dylan? Mennék haza!

- Már zsarolom, a gyereket ne aggódj! - nevettem fel.

- Amint elindultok, a kórházba hívj fel és két órán belül ott vagyok!

- Tudom Louis már elmondtad egy párszor! - mosolyodtam el.

- Csak emlékeztetlek!

- Kettőnk közül te vagy az öreg és feledékeny!

- Ezt meg se hallottam! - rakta karba durcásan a kezét mire elnevettem magam.

- Te leszel a taxis, ha beindul a szülés? - kérdezte vigyorogva Harry Zoe-t.

- Hát mivel kettőnk közül csak én tudok vezetni ezért muszáj! - nevette el magát.

- Story of my lifee! - hallottam meg Liam-et énekelni majd később megjelent a fiúk háta mögött.

- Szia Liam! - köszöntünk Zoe-val.

- Sziasztok! Van valami ötletetek, hogy Niall-t mivel kéne kihúzni a mini bárból? Benne van derékig!

- Már megint? - kérdezte Lou mire elnevettük magunkat.

- Annyit eszik, mint egy dinoszaurusz!

- Ez érdekes hasonlat volt! - húzta össze a szemöldökét Harry.

- Styles ahelyett hogy segítenél, beoltasz! Rossz vége lesz! - dorgálta meg.

- Oké apa! - nézett fel rá mire Liam viccesen sóhajtott egyet és kiment.

- Hogy bírjátok Zayn hiányát? - kérdeztem.

- Nehezen...furcsa ez nekünk még.. - sóhajtott Lou.

- De a szövegeit már tudjuk! - mondta Hazz.

- Akkor jó! - mosolyodtam el.

- Srácok takarodó! - hallottam egy ordítást a folyosóról.

- Mennünk kell. - forgatta meg a szemét Harry.

- Menjetek, nehogy kikapjatok! - kuncogtam.

Elbúcsúztunk majd bontottuk a vonalat. A hasam ismét görcsölni kezdett, ahogy kényelembe helyeztem magam. Pár percig abbahagyta majd ismét és erősödött is.

- Zoe görcsöl a hasam. - nyomtam a párnába a fejem.

- És ez mit jelent?

- Jósló fájások!

- És ez mit jelent?

- Hát hogy már Dylan készül! - nevettem el magam.

- Rajtvonalhoz állt? - nevetett fel.

- Ahha! - nyűgtem és az újabb görcsre összeszorítottam a szemeim.

- Próbálj meg aludni, és ha elviselhetetlen, akkor szólj!

- Oké! - mondtam majd lehunytam a szemem.

Pár percen belül sikerült elaludnom.

•••

Hajnalban nagy fájdalmakra keltem. Ránéztem az órára, ami hajnali hármat mutatott. Elképesztően fájt a hasam és bárhogy feküdtem nem csillapodott. Kimentem a fürdőbe és picit megtámaszkodtam a csap szélén majd kifújtam a levegőm. Lehunytam a szemem és próbáltam nem a fájdalomra gondolni, de nem sikerült kizárni ugyanis kisugárzott a hátamba is. Kimentem a fürdőből majd Zoe-hoz mentem és keltegetni kezdtem.

- Zoe nagyon rosszul vagyok. - mondtam a hasamat simogatva.

- Menjünk a kórházba?

- Nem tudom. - ütem le az ágy szélére.

Melegséget éreztem magam alatt mire ijedten odakaptam a fejem és megláttam, hogy elfolyt a magzatvíz.

- Zoe elfolyt a magzatvíz! - néztem rá ijedten.

- Óó basszus! - pattant fel majd öltözni kezdett.

Én is lassan felálltam majd egy nadrágot kaptam fel Louis pólója pedig rajtam maradt. 

- Te indulj, le én viszem a táskád és a kocsi kulcsot! - mondta az unokatesóm.

- Oké. - sóhajtottam majd a pocakomat simogatva indultam le lassan a lépcsőn.

Mikor leértem jött egy erősebb fájdalom így muszáj volt valahol megtámaszkodnom. Miután enyhült megkerestem a lakáskulcsot majd kimentem. Zoe pár pillanat múlva kinyitotta a kocsit, bedobta hátra a cuccot és beült, ahogyan én is.

- Tessék, hívd Louis-t. - adta ide a telefonját.

Kikerestem a névjegyzékből Lou-t és megnyomtam a hívás gombot. Négy csörgés után vette fel.

- Zoe? Baj van? - szólt bele álmosan.

- Louis! Beindult a szülés már a magzatvizem is elfolyt úton vagyunk, a kórház felé siess! - hadartam el.

- Úristen! Öm jó! Két órán belül ott vagyok, tarts ki szívem!

- Próbálok! - mondtam majd letettem, mert erősödött a fájás.

Nemsokára a kórház parkolójába értünk.  Zoe leállt az ajtó előtt én pedig kiszálltam.

- Utánad megyek mindjárt! - szólt ki az ablakon.

- Oké! - mondtam és besétáltam az ajtón.

A recepciós amint meglátott hívatott egy ápolót tolószékkel és már bele is ültettek és egy terem felé kezdtek el tolni. Mikor benyitottunk a kórterembe eltátottam a szám. Nagyon otthonosan volt berendezve...és még ez Louis szerint nem nagy felhajtás...hát persze..

Magamtól felfeküdtem az ágyra és kifújtam magam.

- Szia Jessy! - jött be az orvosom aki  szerencsére ma ügyeletes volt.

- Jó estét! - köszöntem.

- Mit érzel?

- Fájdalmat! - vágtam rá.

- Hát azt gondoltam! - nevette el magát.

- Este lefekvés előtt voltak jósló fájásaim majd hajnalban arra keltem, hogy sehogy sem jó feküdni. A fájdalom kisugárzik a hátamba is...

- Magzatvíz?

- Még otthon elfolyt!

- Hoppá akkor megvizsgállak! - mondta majd hozzákezdett.

Miután az orvos végzett Zoe is betoppant a cuccaimmal.

- Na Jessy még nem szülsz, csak pár óra múlva addig itt kell, hogy hagyjalak!

- De jó.. - morogtam.

- Ügyeletes vagyok, sajnálom!

- Oké! Valahogy csak megleszek... - mosolyodtam el.

*2 óra múlva*

- Elmegyek kávéért! - mondta Zoe.

- Oké tudok egyedül is szenvedni. - nyögtem mire elnevette magát és kiment.

Ebben a két órában nagyon sűrűn voltak fájásaim hol erősebb, hol pedig gyengébb, de borzasztó érzés volt. Pár perc múlva visszajött Zoe én meg már a századik pózt próbáltam ki hogy ne fájjon.

- Zoe add ide a telefonod! - tartottam a kezem.

- Minek?

- Zoe ne kötekedj velem most! - szűrtem ki a fogaim közt.

- Jó jó adom már! - nyomta a kezembe.

Kikerestem Louis számát a névjegyzékből és megnyomtam a zöld gombot.

- Mi a baj szívem? - szólt bele.

- Az a baj te idióta hogy mindjárt szülök te meg még sehol sem vagy! - akadtam ki.

- Nyugi mindjárt ott vagyunk!

- Ajánlom! - mondtam majd letettem.

- Húha! Szegény Louis! - nevetett Zoe.

- Szegény Louis? Én szenvedek ezzel a gyerekkel már két és fél órája nem ő!

- Oké meg se szólaltam! - tette fel megadás képpen a kezeit.

- Jó! Kész! Ennyi! Hívd az orvost! - ültem feljebb.

- Oké! Sietek! - mondta majd kirohant.

5 perc múlva a doktornővel jött vissza. Megvizsgált majd közölte, hogy szülünk, ami megrémített, hiszen még mindig nincs itt Louis.

- Zoe te bent maradsz! - parancsoltam rá mire ő ijedten kezdett méregetni.

- De..

- Nincs de! - szóltam rá mire beletörődve leült az ágyam mellé.

- Figyelj Jess a légzés technikát már ismered, és ha azt mondom, hogy nyomj, akkor nyomj erősen oké? - kérdezte mire bólogatni kezdtem hevesen. Hátra dőltem majd Zoe-ra néztem, aki megfogta a kezem.

- Louis le fog maradni a fia születéséről! - mondtam kétségbeesve.

- Nem fog! Itt lesz!

- Jessy kezdhetsz nyomni! - mondta mire engedelmeskedtem.

Ezt megismételtük még vagy háromszor és már most ki voltam fáradva.

- Vegyél, nagy levegőket tudod orron be szájon ki!

Ekkor nyílt az ajtó és Lou lépett be zöld műtős köpenyben.

- Szexi a ruhád! - mondta neki Zoe.

- Nagyon vicces vagy Parker! - vágott egy művigyort.

- Szívem! - hunytam le a szemem majd idejött és adott egy rövid csókot.

- Na, akkor én kimentem! - mondta Zoe.

- Harry-ék a folyosón! - mondta Lou mire Zoe futni kezdett ezen még nekem is mosolyognom kellett hiába próbáltam kipréselni magamból egy gyereket. Louis megfogta a kezem én pedig szorítani kezdtem. 

1 és fél óra vajúdás után hangos babasírás töltötte be a szobát én pedig megkönnyebbülten és fáradtan hunytam le a szemeimet.

- Na, apuka elvágja a köldökzsinórt? - kérdezte az orvos mire Lou bólogatni kezdett majd a kezébe vette az ollót és elnyisszantotta. Egy nővér plédbe csavarta és idehozta a csöppséget.

- Szia, törpe. - mosolyodtam el és a szemeim könnybe lábadtak.

Az a kis lény, aki 9 hónapon át a pocakomban lakott és bentről bökdösött most itt van előttem. Ránéztem Lou-ra akinek ugyancsak könnyben volt a szeme.

- Elviszem lemosdatni az apuka is fáradjon velem! - mondta a nővér.

Louis adott egy puszit a homlokomra majd a nővér után ment.

- Minden rendben van Jessy ügyes voltál és egy egészséges kisfiút hoztál a világra! - mosolygott rám a doktornő.

- Köszönöm! - mosolyodtam el.

- Pihenj, mert rád fér!

Bólogattam majd elfordítottam a fejem és behunytam a szemem.

Louis szemszöge:

Mikor felsírt a kisfiam hihetetlen boldogság öntött el és nagyon büszke voltam Jessy-re hisz nagy fájdalmai voltak. A nővér után mentem, aki lemosdatta a kicsit majd felöltöztette és a kezembe adta. Dylan szinte végig aludt, és amikor a kezembe került akkor sem volt hajlandó felkelni.

- Szia picur! - suttogtam neki mire aranyosan ásított egy nagyot.

- Ha gondolja, kiviheti a folyosóra megmutatni a kint várakozóknak.

- Rendben! - mondtam majd kimentem az ajtón.

Anyáékat, Jessy anyukáját, Mark-ot és a srácokat láttam meg mire elvigyorodtam és odasétáltam.

- Hadd nézzem ezt a csöppséget! - jött oda anya majd a picinek kezdett el gügyögni bár ez Dylan-t nem annyira zavarta.

- A szája és a szeme tiszta apja! - mondta Mark mire elmosolyodtam és jobban megnéztem. Tényleg véltem felfedezni némi hasonlóságot a vonásaink között, de ezt reméltem is, hogy így lesz. Persze az anyukája vonásaiból is volt épp elég, aminek kimondottan örültem hisz Jessy-től csak szépséget örökölhet. A Jessy anyukája is idejött és ő is gügyögni kezdett a babának, de lassan jobbnak láttam megnézni Jess-t is.

- Menjünk be Jessy-hez hisz ő csak egy pillanatra látta Dylan-t! - mondtam majd elindultam mire mindenki követni kezdett. Beléptem a szobába és őt láttam, meg, ahogyan az ágyon feküdt és az ajtót bámulta. Mikor meglátott elmosolyodott és picit feljebb küzdötte magát. Köszönt a többieknek majd kinyújtotta a karját én pedig belehelyeztem Dylan-t.

- Louis nagyon hasonlít rád! - tátotta el a száját.

- Hát kis közöm csak van hozzá! - nevettem el magam mire mindenki felnevetett.

- Anya hogy hogy itt vagytok? És ti Jay? Louis, Mark-ot is ugrasztottad??

- Csak nem hagyjuk ki az unoka születését! Louis értesített mindenkit! - válaszolt mosolyogva anya.

A pici nyűgölődni kezdett ezért jobbnak látták a többiek, ha kimennek.

- Kell segítség gyerekek? Maradjunk? - kérdezte anya.

- Menjetek nyugodtan haza! Megleszünk mi!

- Ahogy gondoljátok! Sziasztok! - köszöntek el és kimentek.

- Megyünk az 1D házba mi is! - mondta Hazz.

- Oké! - válaszoltuk.

Jessy szemszöge:

Miután mindenki elment megetettem Dylan-t aztán Louis kicserélte a pelusát is. Befektettük az ágyba hisz aludt és amúgy is rendkívül jó baba még és nem sír annyit.

- Nagyon büszke vagyok rád kicsim! Gyönyörű babát csináltunk! - vigyorgott Lou a kezem simogatva.

- Köszönöm és ne haragudj, hogy leidiótáztalak!

- Semmi baj! A srácok jót szórakoztak rajta! - nevetett.

- Örülök neki! - forgattam meg mosolyogva a szemem - Mi van a turnéval?

- Ma volt az utolsó koncertünk már csak pár interjú erejéig kellett volna ott maradnunk, de lemondtuk.

- Ohh...

- És meg se kérdezed, hogy meddig van szünetünk? - kérdezte.

- Meddig? - mosolyodtam el.

- 3 hónapig! Persze kisebb interjúk meg megjelenések lesznek, de látni fogjuk egymást minden nap!

- Most ha nem fájna, mindenem a nyakadba ugranék!

- Elég lesz egy csók is! - hajolt ide majd gyengéden megcsókolt.

- Még mindig nem hiszem el, hogy itt van Dylan...9 hónapig a hasamban volt és belülről bökdösött most pedig a kiságyban alszik...hihetetlen...

- Az...

- Milyen szülők leszünk?

- Nem tudom, de két doboz Xanax-ot 3 karton Red Bull-al be kéne készíteni!

- Hát hogyne! - nevettem el magam.