2015. augusztus 10., hétfő

96.fejezet~

Jessy szemszöge:

*2 nap múlva*

Úton vagyunk kocsival a reptér felé. Louis beszélt Tom-al aki nagyon megértő volt velünk és elengedte a srácokat 2 hétre. Így Harry és Zoe elutaztak Los Angeles-be, Liam és Sophia New York-ba, Niall a családjához ment, mi pedig a Bahamákra tartunk. A gépünk pontban délben indul, ami azt jelenti, hogy hajnali 2 órára leszünk ott itthoni idő szerint.
- Paul egy kicsit nem szeretnél sietni? - kérdezte tőle Lou.
- És mégis hogy? Repüljem át az előttünk haladó dugót? - kérdezte mire elnevettem magam.
- Látod? Jessy is kinevet! - mondta mire Louis hátra nézett csúnyán.
- Szeretlek szívem! - küldtem puszit neki és inkább a kisfiamhoz hajoltam, aki nagy szemekkel követte az eseményeket.
- Menjél már, bazdmeg! - mutogatott az előttünk lassan haladó BMV-nek.
- Paul ne beszélj csúnyán Dylan előtt! - szóltam rá mire Louis felnevetett.
- Jó bocsánat! Tomlinson te meg ne röhögj, mert kiteszlek és gyalogolhatsz a reptérig!
- Befejeztem! - fojtotta el a nevetését.
Lassan de annál biztosabban a Londoni reptérre értünk 10 perccel az indulás előtt, úgyhogy a becsekkolásunk úgy nézett ki, hogy Louis az egyik kezében a bőröndjével a másikban pedig Dylan hordozójával és persze benne Dylan-el szaladt én utána a bőröndömmel, Paul pedig hozta utánunk Dy cuccait közben pedig a többi őr a rajongókat tartotta fel. Biztonságban becsekkoltunk majd elköszöntünk Paul-tól és felszálltunk a gépre.
- Szóval akkor elintézted, hogy ott Dylan-nek legyen mindene? - kérdeztem meg Lou-t és leültem Dy mellé, aki a hordozóban nyűgölődött.
- Ahha! Van saját szobája! Az ottani haverok megcsinálták!
- Beengeded őket csak így?
- Persze! Bennük megbízok!
- Te tudod! - mosolyodtam el és kiemeltem a fiamat a hordozójából. Mivel elég hisztis volt lefektettem a kanapéra betakartam majd én is mellé feküdtem és megpróbáltam elaltatni. A pilóta elkezdett dumálni az időjárásról majd mikor egyenesbe hozta a gépet elhallgatott és jó utat kívánt. Ez után én is és Dylan is elaludtunk.

•••

Rázkódásra ébredtem. Körül néztem és Louis-t láttam meg videó játékozni.
- Ez mi? - kérdeztem.
- Vihar. - válaszolta.
- Fel fogja költeni Dylan-t.
- Már így is túlaludta magát, mert ilyenkor délután csak 3 órát szokott most pedig már a hatodik óra is eltelt.
- Úristen! Jó sokat aludtunk!
- Ja! Megdöntöttem a rekordom! - fordította most először ide a fejét.
- Ügyes vagy! - nevettem fel.
Dylan-re pillantottam, aki már az apját nézte.
- Jól aludtál prücsök? - vettem ölbe majd a cuki kómás arcát jól megpuszilgattam.
- Idehozod? - kérdezte Lou.
- Ahha! - bólogattam majd felálltam és a kezébe adtam.
- Tele van a mini bár ugye? - kérdeztem.
- Ahha! Van minden! - mondta és az ölébe ültette a csöppséget.
- Látod törpe? Ez itt a kontroller! - kezdte el magyarázni, de Dylan-t annyira nem kötötte le inkább a saját kezeit és lábait tanulmányozta.
- Louis a gyereked még csak 6 hónapos! - nevettem fel és kinyitottam a hűtőt majd egy ásványvizet a kezembe véve leültem melléjük.
- Nem lehet elég korán elkezdeni! - nevette el magát.
- Végül is! De amúgy most jobban érdekli a saját keze!
- Azt látom! - mosolyodott el.
- Mennyi van még az útból? - kérdeztem.
- Még kb. 7 és fél óra! - húzta el a száját.
- Sok! - görbítettem le az ajkaim majd lecsavartam a vizem kupakját és beleittam.
Louis jelezte, hogy neki is kéne így a kezébe adtam. Dy az üveg felé kezdett nyúlni, ami megmosolyogtatott.
- Szomjas vagy prücsök? - kérdeztem és a táskájában kezdtem el kutatni a cumis üvege után. Amint megtaláltam az apjának adtam, aki itatni kezdte. 2 percig el sem lehetett venni a gyerektől az innivalót.
- Úgy érzem, nemsokára pelenka csere kell! - nevettem el magam.
- Az biztos! - mondta Lou.
A gép megint rázkódni kezdett én pedig gyorsan lehuppantam az egyik fotelbe.
- Sokszor van veletek is ilyen? - kérdeztem.
- Ahha csak nem mindig vesszük észre, mert alszunk!
- Én felkeltem rá!
- Mert neked még szokatlan!
- Ijesztő!
- Nyugi mindjárt vége!
Hátradőltem és az ablakon kezdtem el kibámulni, de lehet nem kellett volna, mert elég barátságtalan volt odakint tele esőfelhőkkel.
- Louis ez nagyon para! - mutogattam az ablakra.
- Ne nézz ki! - nevetett fel.
- Mondhattad volna korábban is! - álltam fel majd odamentem hozzá.
- Gyere, feküdj ide! - mondta majd arrébb csúszott én pedig lefeküdtem.
Karját a fejem alá helyezte Dylan-t pedig a hasára fektette és ő is kicsit lejjebb csúszott.
- Vajon Zoe és Harry már megérkeztek L.A-be? - kérdeztem és felnéztem rá.
- Kb. nemrég landolhattak!
- Jó nekik! Miért ilyen messze van a nyaralód?
- Csesszél le! - nevetett.
- Jól van, nem kötekedek! - mondtam mire homlokon puszilt.
Dylan nyűgni és mozgolódni kezdett mire Louis felültette és egyik kezével megtámasztotta a hátát én pedig elölről támasztottam ki.
- Olyan, vagy mint egy zsák! - mondtam Dy-nak aki csak pislogott rám és közben el akart érni engem.
- Kicsim ne nyújtózkodj, mert előre esel! Apa nem fog tartani és lefejeled a mellkasát!
Felnevetett majd letette a kezeit és körbe nézett. Csörögni kezdett a zsebemben a telefon, úgyhogy kicsúsztattam onnan és felvettem.
- Mizu Jess? Helyzetjelentést kérek! - szólt bele Zoe.
- Repülőn csücsülünk egy bazinagy viharban! És ti?
- Már a nyaralóban vagyunk és ebédet csinálunk, majd megyünk le a partra!
- Ott mennyi az idő? - kérdeztem.
- Ebédidő van! - nevetett fel.
- Szóval elindultatok délben és ott most dél van?
- Ahha! Tök király! - nevetett.
- Hát nagyszerű! Szerintem egy időzónában leszünk! - mondtam.
- Ahha! Hány óra múlva értek oda?
- Kb. hét!
- Akkor este hétre! Oké majd hívj, ha leszálltatok!
- Oké!
- Dylan hogy viseli?
- Most aludt 6 órát, úgyhogy egész jól!
- Az szuper! Jól van, megyek, mert Hazz türelmetlen! Szia!
Elköszöntem majd letettem én is.
- Na mizu? - kérdezte Louis.
- Már ott vannak és ebédet készítenek!
- Jó nekik! - nevetett.
- Hát, ja! Dylan-t nem kéne tisztába rakni? - kérdeztem.
- De! - mondta mire felálltam és ölbe vettem a fiamat.
Gyorsan kiszedtem a pelenkázáshoz szükséges dolgokat majd megcsináltam és visszaöltöztettem.
- Tessék! Most már tiszta! - ültettem Louis ölébe.
Dylan sírni kezdett ezért Louis felállt vele és sétálgatni kezdtek.
- Prücsök mi baj van? - kérdezte tőle, de a gyerek már vörösödött a sírástól és eszébe sem volt abbahagyni.
- Dy tessék befejezni és ne hisztizz! - vettem át Louis-tól.
- Etesd meg! - mondta Lou.
Kifújtam a levegőm majd lehuppantam és etetni kezdtem. Kb. 2 percig bírta aztán megint sírni kezdett.
- Éhes nem vagy, a pelus tiszta, a fogaid most rendben vannak...akkor mi a baj?
- Pocak? - kérdezte Lou.
Lefektettem Dy-t a kanapéra és a hasát kezdtem masszírozni mire abbahagyta.
- Zseni vagy szívem! - vigyorogtam a vőlegényemre, aki elnevette magát és videó játékozni kezdett.

•••

Az út további része nyugodtan telt hisztik nélkül majd már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a pilóta megszólal, hogy landolunk. 20 perc múlva már kocsiban ültünk a nyaraló felé.
- Louis menj egy kicsit gyorsabban, mert Dylan-t tisztába kéne rakni és itt nem szeretném.
- Oké! - válaszolt majd rátaposott a gázra.
Dy elég jól el volt az ülésben én meg addig a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, ami csodaszép volt a pálmafákkal és a tengerparttal együtt. Lassítani kezdtünk majd befordultunk a hatalmas kapun. Mikor megláttam az óriási medencét elvigyorodtam.
- Na, gyere baba! - mondtam Dy-nak majd kivettem az üléséből és ölbe vettem.
Leállt a motor és mi kiszálltunk.
- Itt vagyunk végre! - ujjongtam és a ház felé vettem az irányt.
- Nyugi kicsim viszem én a cuccokat velem ne is törődj! - kiabált utánam Lou.
- Gyerek van nálam! - szóltam neki vissza nevetve és tovább folytattam az utam.
- Nézd Dylan mekkora medence! - mutattam meg neki, de nem nagyon érdekelte.
Érdekesebb volt neki a kezemen csüngő karkötő így azt piszkálta. Bementünk a házba és megvártuk míg Lou is bejön.
- Aranyos vagy, hogy ott hagytál a cuccokkal! - mondta és ledobta a táskákat és bőröndöket.
- De cuki vagy! Mint egy Londiner!
Unottan rám nézett mire elnevettem magam.
- Szeretleeek! - mondtam kislányosan és legörbített ajkakkal odasétáltam hozzá Dylan-el a kezemben.
- Te meg takarító nő leszel akkor. - mondta és átölelt minket.
- Jó, de a takarítónő nem alszik a munkaadóval egy ágyban! - motyogtam.
- De te olyan takarítónő leszel, aki egy ágyban alszik a főnökkel!
- Beperellek munkahelyi zaklatásért! - nevettem fel.
- Nem tudod bizonyítani! - mondta szórakozottan.
- Amúgy meg Tomlinson te nekem nem vagy a főnököm! - néztem fel rá.
- Miből gondolod? - vigyorgott.
- Nem elég neked a fociklubban főnöknek lenni? - nevettem.
- Nem!
- Hát pedig meg kell elégedned annyival! - kuncogtam és elengedtem.
- Gyere, törpe felmegyünk a szobádba, amit megcsináltak neked a srácok..anya úgyis pimasz kedvében van! - vette el tőlem.
- Nem szabadultok olyan könnyen tőlem ugyanis én is megyek! - kuncogtam és utánuk lépcsőztem. Mikor benyitottunk Dy szobájába elvigyorodtam ugyanis örömmel láttam, hogy minden holmi megvan, ami otthon is, ami azért nagyban megkönnyíti a dolgokat.
- Nagyon jó! - dicsértem meg.
- Örülök, hogy tetszik! Letegyem Dylan-t aludni? Szerintem fáradt! - mondta miután látta, hogy a pici a vállán nagyokat pislog.
- Pelenkázzuk be és öltöztessük át valami nyáriasabba és fektessük le. - mondtam.
Bólintott majd egyedül bepelenkázta én leszaladtam és felhoztam a táskáját, amiben a ruhái voltak. Átöltöztettük egy body-ba majd lefektettük aludni és lementünk.
- Louis én átöltözök bikinire. - mondtam és megfogtam a nappaliban a bőröndöm.
- Okés! - mondta és elment telefonálni.
Felcipeltem a bőröndöm majd átöltöztem, felkontyoltam a hajam és a telefonom vettem a kezembe. Betárcsáztam az unokatesóm számát majd a fülemhez emeltem és vártam, hogy felvegye.
- Szia Jess! - szólt bele vidáman.
- Szia Zoe! Megérkeztünk!
- Hűű már fél kilenc!
- Tudom csak még lefektettük Dylan-t!
- Jaa oké! Rendben volt minden?
- Ahha! Nálatok?
- A parton letámadott pár fan, de nem volt vészes!
- Akkor oké! Most megyek, még csobbanok egyet!
- Oké! Jó szórakozást! Jó éjt!
- Nektek is! - mosolyodtam el majd letettem.
- Megyünk medencézni? - kérdezte Lou.
- Ahha! - vigyorodtam el.
Megvártam, míg átöltözik majd lementünk a medencéhez és levittük a baba hallgatót is, ha Dylan nyűgösködne. Lassan belesétáltam a kellemes hőfokú vízbe majd megvártam Lou-t is.
- Elfáradtam. - mondtam mikor ideért hozzám.
- Én is babe. - ölelt át és a homlokomra egy puszit nyomott.
- Jó sokáig alszunk ugye? - néztem fel rá.
- Ahha! Kikapcsolom a telefonomat is. Mit szólsz hozzá?
- Azt hogy szeretlek! - motyogtam a vállába.
- Én is te hisztis!
- Ma nem is hisztiztem! - görbítettem le a szám.
- Most mit csinálsz? - mosolyodott el.
- Hisztizek…de…te vagy a hibás!
- Hát persze kicsim! - nevetett fel.
Elrugaszkodtam a talajtól majd a dereka köré fontam a lábaim és úgy öleltem tovább.
- Bújós vagy! - nevetett.
- És baj? - motyogtam.
- Nem! Aranyos. - mosolyodott el.
- Akkor jó! - örültem meg.
- Holnap lesz egy meglepetésem, de ha kérdezel róla vagy faggatózol, lemondom! - nézett a szemembe pimaszul.
- Úúú és mi…jaa nem szabad…akkor  csöndben maradok! - nevettem fel.
- Jól is teszed!
- Gonosz… - dünnyögtem.
- Mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét.
- Hogy…szeretleek! - kuncogtam.
- Én is úgy gondoltam! Menjünk ki, mert úgy látom nagyon sötét az ég és esni fog!
- Menjünk! - mondtam majd elengedtem és a lépcső felé indultam. Mikor kiértem a vízből magamra csavartam a törölközőm és Lou-val együtt besétáltunk a lakásba. Felbandukoltam az emeletre és a szobánkban gyorsan pizsire öltöztem majd bebújtam a puha ágyba és magamra húztam a takaróm.
- Remélem éhes vagy! - jött be Louis egy nagy tálcával.
- Meleg szendvicsek? Isten vagy! - csillantak fel a szemeim és rögtön felültem.
Amint letette a tálcát az ágyra én már rá is vetődtem egy szendvicsre és enni kezdtem.
- Tudom, hogy jó vagyok! - vágott önelégült fejet.
- Azért ne bízd el magad szívi! - kuncogtam.
- Gonosz! - fordított hátat durcásan és bevonult a fürdőbe.
Elnevettem magam majd inkább bekapcsoltam a tévét és kényelembe helyeztem magam. 5 perc múlva kijött már boxerben. Befeküdt mellém és a tálcám felé nyúlt mire morcosan ránéztem.
- De irigy vagy! 10 szendó van rajta! Mind te eszed meg?
- Ahha! - bólogattam nevetve, de közben egyet a  kezébe nyomtam.
- Ezt megjegyeztem! Gondolkozom még a holnapi meglepetésen! - mondta.
- Jaaaj babe nem úgy értettem! Tudod, hogy szeretlek, és nem vagyok irigy! Tessék, mindet odaadom! - nyújtottam neki oda a tálcát mire elnevette magát.
- Na, jó ezt a módszert többször is ki kéne próbálni! - nevetett.
- Majd jól kupán váglak! - raktam karba a kezem.
- Durci… - rázta meg a fejét nevetve.
- Inkább adj egy szenyát! - nyúltam a tálcához és elvettem egyet.
Éjfélig eszegettünk és beszélgettünk majd olyan hajnali 1 órakor már nem volt erőnk fent maradni így elnyomott az álom mindkettőnket.

5 megjegyzés: