96.fejezet~

Jessy szemszöge:

*2 nap múlva*

Úton vagyunk kocsival a reptér felé. Louis beszélt Tom-al aki nagyon megértő volt velünk és elengedte a srácokat 2 hétre. Így Harry és Zoe elutaztak Los Angeles-be, Liam és Sophia New York-ba, Niall a családjához ment, mi pedig a Bahamákra tartunk. A gépünk pontban délben indul, ami azt jelenti, hogy hajnali 2 órára leszünk ott itthoni idő szerint.

- Paul egy kicsit nem szeretnél sietni? - kérdezte tőle Lou.

- És mégis hogy? Repüljem át az előttünk haladó dugót? - kérdezte mire elnevettem magam.

- Látod? Jessy is kinevet! - mondta mire Louis hátra nézett csúnyán.

- Szeretlek szívem! - küldtem puszit neki és inkább a kisfiamhoz hajoltam, aki nagy szemekkel követte az eseményeket.

- Menjél már, bazdmeg! - mutogatott az előttünk lassan haladó BMV-nek.

- Paul ne beszélj csúnyán Dylan előtt! - szóltam rá mire Louis felnevetett.

- Jó bocsánat! Tomlinson te meg ne röhögj, mert kiteszlek és gyalogolhatsz a reptérig!

- Befejeztem! - fojtotta el a nevetését.

Lassan de annál biztosabban a Londoni reptérre értünk 10 perccel az indulás előtt, úgyhogy a becsekkolásunk úgy nézett ki, hogy Louis az egyik kezében a bőröndjével a másikban pedig Dylan hordozójával és persze benne Dylan-el szaladt én utána a bőröndömmel, Paul pedig hozta utánunk Dy cuccait közben pedig a többi őr a rajongókat tartotta fel. Biztonságban becsekkoltunk majd elköszöntünk Paul-tól és felszálltunk a gépre.

- Szóval akkor elintézted, hogy ott Dylan-nek legyen mindene? - kérdeztem meg Lou-t és leültem Dy mellé, aki a hordozóban nyűgölődött.

- Ahha! Van saját szobája! Az ottani haverok megcsinálták!

- Beengeded őket csak így?

- Persze! Bennük megbízok!

- Te tudod! - mosolyodtam el és kiemeltem a fiamat a hordozójából. Mivel elég hisztis volt lefektettem a kanapéra betakartam majd én is mellé feküdtem és megpróbáltam elaltatni. A pilóta elkezdett dumálni az időjárásról majd mikor egyenesbe hozta a gépet elhallgatott és jó utat kívánt. Ez után én is és Dylan is elaludtunk.

•••

Rázkódásra ébredtem. Körül néztem és Louis-t láttam meg videó játékozni.

- Ez mi? - kérdeztem.

- Vihar. - válaszolta.

- Fel fogja költeni Dylan-t.

- Már így is túlaludta magát, mert ilyenkor délután csak 3 órát szokott most pedig már a hatodik óra is eltelt.

- Úristen! Jó sokat aludtunk!

- Ja! Megdöntöttem a rekordom! - fordította most először ide a fejét.

- Ügyes vagy! - nevettem fel.

Dylan-re pillantottam, aki már az apját nézte.

- Jól aludtál prücsök? - vettem ölbe majd a cuki kómás arcát jól megpuszilgattam.

- Idehozod? - kérdezte Lou.

- Ahha! - bólogattam majd felálltam és a kezébe adtam.

- Tele van a mini bár ugye? - kérdeztem.

- Ahha! Van minden! - mondta és az ölébe ültette a csöppséget.

- Látod törpe? Ez itt a kontroller! - kezdte el magyarázni, de Dylan-t annyira nem kötötte le inkább a saját kezeit és lábait tanulmányozta.

- Louis a gyereked még csak 6 hónapos! - nevettem fel és kinyitottam a hűtőt majd egy ásványvizet a kezembe véve leültem melléjük.

- Nem lehet elég korán elkezdeni! - nevette el magát.

- Végül is! De amúgy most jobban érdekli a saját keze!

- Azt látom! - mosolyodott el.

- Mennyi van még az útból? - kérdeztem.

- Még kb. 7 és fél óra! - húzta el a száját.

- Sok! - görbítettem le az ajkaim majd lecsavartam a vizem kupakját és beleittam.

Louis jelezte, hogy neki is kéne így a kezébe adtam. Dy az üveg felé kezdett nyúlni, ami megmosolyogtatott.

- Szomjas vagy prücsök? - kérdeztem és a táskájában kezdtem el kutatni a cumis üvege után. Amint megtaláltam az apjának adtam, aki itatni kezdte. 2 percig el sem lehetett venni a gyerektől az innivalót.

- Úgy érzem, nemsokára pelenka csere kell! - nevettem el magam.

- Az biztos! - mondta Lou.

A gép megint rázkódni kezdett én pedig gyorsan lehuppantam az egyik fotelbe.

- Sokszor van veletek is ilyen? - kérdeztem.

- Ahha csak nem mindig vesszük észre, mert alszunk!

- Én felkeltem rá!

- Mert neked még szokatlan!

- Ijesztő!

- Nyugi mindjárt vége!

Hátradőltem és az ablakon kezdtem el kibámulni, de lehet nem kellett volna, mert elég barátságtalan volt odakint tele esőfelhőkkel.

- Louis ez nagyon para! - mutogattam az ablakra.

- Ne nézz ki! - nevetett fel.

- Mondhattad volna korábban is! - álltam fel majd odamentem hozzá.

- Gyere, feküdj ide! - mondta majd arrébb csúszott én pedig lefeküdtem.

Karját a fejem alá helyezte Dylan-t pedig a hasára fektette és ő is kicsit lejjebb csúszott.

- Vajon Zoe és Harry már megérkeztek L.A-be? - kérdeztem és felnéztem rá.

- Kb. nemrég landolhattak!

- Jó nekik! Miért ilyen messze van a nyaralód?

- Csesszél le! - nevetett.

- Jól van, nem kötekedek! - mondtam mire homlokon puszilt.

Dylan nyűgni és mozgolódni kezdett mire Louis felültette és egyik kezével megtámasztotta a hátát én pedig elölről támasztottam ki.

- Olyan, vagy mint egy zsák! - mondtam Dy-nak aki csak pislogott rám és közben el akart érni engem.

- Kicsim ne nyújtózkodj, mert előre esel! Apa nem fog tartani és lefejeled a mellkasát!

Felnevetett majd letette a kezeit és körbe nézett. Csörögni kezdett a zsebemben a telefon, úgyhogy kicsúsztattam onnan és felvettem.

- Mizu Jess? Helyzetjelentést kérek! - szólt bele Zoe.

- Repülőn csücsülünk egy bazinagy viharban! És ti?

- Már a nyaralóban vagyunk és ebédet csinálunk, majd megyünk le a partra!

- Ott mennyi az idő? - kérdeztem.

- Ebédidő van! - nevetett fel.

- Szóval elindultatok délben és ott most dél van?

- Ahha! Tök király! - nevetett.

- Hát nagyszerű! Szerintem egy időzónában leszünk! - mondtam.

- Ahha! Hány óra múlva értek oda?

- Kb. hét!

- Akkor este hétre! Oké majd hívj, ha leszálltatok!

- Oké!

- Dylan hogy viseli?

- Most aludt 6 órát, úgyhogy egész jól!

- Az szuper! Jól van, megyek, mert Hazz türelmetlen! Szia!

Elköszöntem majd letettem én is.

- Na mizu? - kérdezte Louis.

- Már ott vannak és ebédet készítenek!

- Jó nekik! - nevetett.

- Hát, ja! Dylan-t nem kéne tisztába rakni? - kérdeztem.

- De! - mondta mire felálltam és ölbe vettem a fiamat.

Gyorsan kiszedtem a pelenkázáshoz szükséges dolgokat majd megcsináltam és visszaöltöztettem.

- Tessék! Most már tiszta! - ültettem Louis ölébe.

Dylan sírni kezdett ezért Louis felállt vele és sétálgatni kezdtek.

- Prücsök mi baj van? - kérdezte tőle, de a gyerek már vörösödött a sírástól és eszébe sem volt abbahagyni.

- Dy tessék befejezni és ne hisztizz! - vettem át Louis-tól.

- Etesd meg! - mondta Lou.

Kifújtam a levegőm majd lehuppantam és etetni kezdtem. Kb. 2 percig bírta aztán megint sírni kezdett.

- Éhes nem vagy, a pelus tiszta, a fogaid most rendben vannak...akkor mi a baj?

- Pocak? - kérdezte Lou.

Lefektettem Dy-t a kanapéra és a hasát kezdtem masszírozni mire abbahagyta.

- Zseni vagy szívem! - vigyorogtam a vőlegényemre, aki elnevette magát és videó játékozni kezdett.

•••

Az út további része nyugodtan telt hisztik nélkül majd már csak arra lettünk figyelmesek, hogy a pilóta megszólal, hogy landolunk. 20 perc múlva már kocsiban ültünk a nyaraló felé.

- Louis menj egy kicsit gyorsabban, mert Dylan-t tisztába kéne rakni és itt nem szeretném.

- Oké! - válaszolt majd rátaposott a gázra.

Dy elég jól el volt az ülésben én meg addig a mellettünk elsuhanó tájat figyeltem, ami csodaszép volt a pálmafákkal és a tengerparttal együtt. Lassítani kezdtünk majd befordultunk a hatalmas kapun. Mikor megláttam az óriási medencét elvigyorodtam.

- Na, gyere baba! - mondtam Dy-nak majd kivettem az üléséből és ölbe vettem.

Leállt a motor és mi kiszálltunk.

- Itt vagyunk végre! - ujjongtam és a ház felé vettem az irányt.

- Nyugi kicsim viszem én a cuccokat velem ne is törődj! - kiabált utánam Lou.

- Gyerek van nálam! - szóltam neki vissza nevetve és tovább folytattam az utam.

- Nézd Dylan mekkora medence! - mutattam meg neki, de nem nagyon érdekelte.

Érdekesebb volt neki a kezemen csüngő karkötő így azt piszkálta. Bementünk a házba és megvártuk míg Lou is bejön.

- Aranyos vagy, hogy ott hagytál a cuccokkal! - mondta és ledobta a táskákat és bőröndöket.

- De cuki vagy! Mint egy Londiner!

Unottan rám nézett mire elnevettem magam.

- Szeretleeek! - mondtam kislányosan és legörbített ajkakkal odasétáltam hozzá Dylan-el a kezemben.

- Te meg takarító nő leszel akkor. - mondta és átölelt minket.

- Jó, de a takarítónő nem alszik a munkaadóval egy ágyban! - motyogtam.

- De te olyan takarítónő leszel, aki egy ágyban alszik a főnökkel!

- Beperellek munkahelyi zaklatásért! - nevettem fel.

- Nem tudod bizonyítani! - mondta szórakozottan.

- Amúgy meg Tomlinson te nekem nem vagy a főnököm! - néztem fel rá.

- Miből gondolod? - vigyorgott.

- Nem elég neked a fociklubban főnöknek lenni? - nevettem.

- Nem!

- Hát pedig meg kell elégedned annyival! - kuncogtam és elengedtem.

- Gyere, törpe felmegyünk a szobádba, amit megcsináltak neked a srácok..anya úgyis pimasz kedvében van! - vette el tőlem.

- Nem szabadultok olyan könnyen tőlem ugyanis én is megyek! - kuncogtam és utánuk lépcsőztem. Mikor benyitottunk Dy szobájába elvigyorodtam ugyanis örömmel láttam, hogy minden holmi megvan, ami otthon is, ami azért nagyban megkönnyíti a dolgokat.

- Nagyon jó! - dicsértem meg.

- Örülök, hogy tetszik! Letegyem Dylan-t aludni? Szerintem fáradt! - mondta miután látta, hogy a pici a vállán nagyokat pislog.

- Pelenkázzuk be és öltöztessük át valami nyáriasabba és fektessük le. - mondtam.

Bólintott majd egyedül bepelenkázta én leszaladtam és felhoztam a táskáját, amiben a ruhái voltak. Átöltöztettük egy body-ba majd lefektettük aludni és lementünk.

- Louis én átöltözök bikinire. - mondtam és megfogtam a nappaliban a bőröndöm.

- Okés! - mondta és elment telefonálni.

Felcipeltem a bőröndöm majd átöltöztem, felkontyoltam a hajam és a telefonom vettem a kezembe. Betárcsáztam az unokatesóm számát majd a fülemhez emeltem és vártam, hogy felvegye.

- Szia Jess! - szólt bele vidáman.

- Szia Zoe! Megérkeztünk!

- Hűű már fél kilenc!

- Tudom csak még lefektettük Dylan-t!

- Jaa oké! Rendben volt minden?

- Ahha! Nálatok?

- A parton letámadott pár fan, de nem volt vészes!

- Akkor oké! Most megyek, még csobbanok egyet!

- Oké! Jó szórakozást! Jó éjt!

- Nektek is! - mosolyodtam el majd letettem.

- Megyünk medencézni? - kérdezte Lou.

- Ahha! - vigyorodtam el.

Megvártam, míg átöltözik majd lementünk a medencéhez és levittük a baba hallgatót is, ha Dylan nyűgösködne. Lassan belesétáltam a kellemes hőfokú vízbe majd megvártam Lou-t is.

- Elfáradtam. - mondtam mikor ideért hozzám.

- Én is babe. - ölelt át és a homlokomra egy puszit nyomott.

- Jó sokáig alszunk ugye? - néztem fel rá.

- Ahha! Kikapcsolom a telefonomat is. Mit szólsz hozzá?

- Azt hogy szeretlek! - motyogtam a vállába.

- Én is te hisztis!

- Ma nem is hisztiztem! - görbítettem le a szám.

- Most mit csinálsz? - mosolyodott el.

- Hisztizek…de…te vagy a hibás!

- Hát persze kicsim! - nevetett fel.

Elrugaszkodtam a talajtól majd a dereka köré fontam a lábaim és úgy öleltem tovább.

- Bújós vagy! - nevetett.

- És baj? - motyogtam.

- Nem! Aranyos. - mosolyodott el.

- Akkor jó! - örültem meg.

- Holnap lesz egy meglepetésem, de ha kérdezel róla vagy faggatózol, lemondom! - nézett a szemembe pimaszul.

- Úúú és mi…jaa nem szabad…akkor  csöndben maradok! - nevettem fel.

- Jól is teszed!

- Gonosz… - dünnyögtem.

- Mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét.

- Hogy…szeretleek! - kuncogtam.

- Én is úgy gondoltam! Menjünk ki, mert úgy látom nagyon sötét az ég és esni fog!

- Menjünk! - mondtam majd elengedtem és a lépcső felé indultam. Mikor kiértem a vízből magamra csavartam a törölközőm és Lou-val együtt besétáltunk a lakásba. Felbandukoltam az emeletre és a szobánkban gyorsan pizsire öltöztem majd bebújtam a puha ágyba és magamra húztam a takaróm.

- Remélem éhes vagy! - jött be Louis egy nagy tálcával.

- Meleg szendvicsek? Isten vagy! - csillantak fel a szemeim és rögtön felültem.

Amint letette a tálcát az ágyra én már rá is vetődtem egy szendvicsre és enni kezdtem.

- Tudom, hogy jó vagyok! - vágott önelégült fejet.

- Azért ne bízd el magad szívi! - kuncogtam.

- Gonosz! - fordított hátat durcásan és bevonult a fürdőbe.

Elnevettem magam majd inkább bekapcsoltam a tévét és kényelembe helyeztem magam. 5 perc múlva kijött már boxerben. Befeküdt mellém és a tálcám felé nyúlt mire morcosan ránéztem.

- De irigy vagy! 10 szendó van rajta! Mind te eszed meg?

- Ahha! - bólogattam nevetve, de közben egyet a  kezébe nyomtam.

- Ezt megjegyeztem! Gondolkozom még a holnapi meglepetésen! - mondta.

- Jaaaj babe nem úgy értettem! Tudod, hogy szeretlek, és nem vagyok irigy! Tessék, mindet odaadom! - nyújtottam neki oda a tálcát mire elnevette magát.

- Na, jó ezt a módszert többször is ki kéne próbálni! - nevetett.

- Majd jól kupán váglak! - raktam karba a kezem.

- Durci… - rázta meg a fejét nevetve.

- Inkább adj egy szenyát! - nyúltam a tálcához és elvettem egyet.

Éjfélig eszegettünk és beszélgettünk majd olyan hajnali 1 órakor már nem volt erőnk fent maradni így elnyomott az álom mindkettőnket.